KENNETH COPELAND

Az igazi közbenjárás

És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró.  - Ésaiás 59:16

Ha bántás ér bennünket, a természetes reakciónk a megtorlás… és hogy arra kérjük Istent, sújtson le arra, aki bántott minket. De ez nem az Úr útja.

Ezt akkor értettem meg igazán, amikor az egyik rokonomat kirabolták. Imádkoztam és tépelődtem magamban. „Uram” – mondtam – „miért engedted, hogy ez megtörténjen? Miért nem sújtottál le rá arra az emberre, amikor rabolni jött?”

Hirtelen Isten bepillantást engedett nekem a történtek szellemi körülményeibe, hogy ne csak a fizikai szememmel lássam a helyzetet. 

A válasz szinte a kérdéssel egy időben jött. Az Ő kegyelme a válasz. Isten mérhetetlen irgalma. De Ő nem csak irántam és a családom iránt van kegyelemmel, hanem a tolvaj és az ő családja iránt is.

Gondolj erre legközelebb, ha valami bántás ér. Ne kérd Istent, hogy sújtson le az illetőre a méltó ítélettel, ahogy én tettem, hanem inkább emlékeztesd magad arra, hogy legyen bármilyen elvetemült gazember, a nagymamája talán valahol az üdvösségéért imádkozik. Állj meg, és emlékezz arra, hogy Isten annyira szerette azt a tolvajt is, hogy meghalt érte, és teljes szívével arra vágyik, hogy elfogadja a bocsánatot a kezéből – nem pedig büntetni akarja. 

Kezdj el imádkozni érte, ne ellene, és csatlakozz a nagymamájához (és azokhoz, akik vele együtt imádkoznak). Kérheted az Úr kegyelmét iránta, szembeszállhatsz az ördöggel érte. Ez az igazi közbenjárás, ami teljesen összezavarja az ellenség erőit. Ez ellen semmit sem tehetnek.

Az Úr olyanokat keres, akik elég bátrak és elkötelezettek ahhoz, hogy efféle közbenjárók legyenek. Csatlakozz hozzájuk! Valahányszor kísértést érzel arra, hogy behúzz egyet valakinek, inkább vállalj részt az élete megváltoztatásában!

Igei olvasmány: Lukács 6:27-36