KENNETH COPELAND
Az Atya szíve
Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. – Lukács 15: 20
Mennyi szeretet van benned a bűnösök iránt?
Talán furcsának tűnik a kérdés, de szeretném, ha ma elgondolkodnál ezen. Az emberek újjászületnek, egy kicsit rendbe szedik az életüket, és elvesztik az irgalmasságukat a még elveszettek iránt. Látjuk a részeg embert dülöngélni az utcán, vagy a munkatársunkat, aki hazudik a főnöknek, és illetlen vicceket mesél – és felhúzzuk a szellemi orrunkat. Ha igazán megértenénk a Mennyei Atyánk szívét, soha többé nem tennénk ilyet. Jézus mesélt nekünk egy történetet, ami betekintést ad az Atya szívébe. A tékozló fiú történetére gondolok.
Valószínűleg sokszor hallottad már a történetet: a fiú tiszteletlen volt az apjával, fellázadt, de mindennek ellenére az apa örömmel fogadta vissza, amikor megtért. Van egy kifejezés a történetben, amire ma rá szeretném irányítani a figyelmedet: „Mikor pedig még [a tékozló fiú] távol volt, meglátá őt az atyja.” Ez a kifejezés egy igazán megindító kép a szerető atya szívéről. Azt árulja el nekünk, hogy még mielőtt a fiú megtért volna, még azokban a hosszú napokban is, amikor nyakig elmerült a bűnben, az atya hazavárta őt. Minden reggel a horizontot figyelte, remélve, hogy meglátja a fiát. És minden napot így fejezett be… reménykedve nézte a messzeséget. Állandóan a fiára gondolt, és a szíve tele volt iránta szeretettel. Ez a fajta szívszorító szeretet az, ami a fiú hazatérésekor arra indította az apát, hogy odafusson hozzá, és megcsókolja.
Ilyen szívvel van a Mennyei Atyánk az elveszettek felé. Ilyen szívvel volt feléd is, amikor még a világban kóboroltál. Ez a szív ölelt át, amikor még a bűn mocska fedett be téged.
Tele van a világ ilyen elesett emberekkel, akik még nem találkoztak ezzel az öleléssel. Ők nem csupán „bűnösök”, hanem a jövendőbeli testvéreink lehetnek… elveszettek, akiknek kétségbeesetten szükségük van egy szerető Mennyei Atyára. Isten ments, hogy felhúzzuk az orrunkat miattuk. Inkább kezdjük el őket hazahozni!
Igei olvasmány: János 8: 1-11