Máté 14,24-31: A hajó pedig immár a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
És mikor látták a tanítványok, hogy Ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha Te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, ments meg engem!
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
Többször előfordul az életünkben, hogy akár saját elhatározásból, akár az Úr hívására, ki kell lépnünk a ,,biztonságot" nyújtó körülményeinkből. Azonban tudatában kell lennünk, hogy az ördög nem örül, ha a hitünket használva ilyen lépéseket teszünk. (Annak sem örül, ha az Úrral vagyunk közösségben.) Hiszen ilyenkor a járunk a legközelebb ahhoz, hogy ráébredjünk arra a hatalomra, amit kaptunk Jézustól, elfoglaljuk a minket megillető helyünket és uralkodjon az életben, uralkodjunk a körülményeinken. Az ördög azt szereti, ha nem vagyunk tisztában a jogainkkal, és ő uralkodhat az életünk felett. És, hogy ez így maradjon igyekszik olyan körülményeket teremteni, amivel elhiteti, hogy nincs semmi beleszólásunk az életünkbe, és kénytelenek vagyunk elviselni azokat a sorscsapásokat, amelyeket az ,,élet" mér ránk. (1Pét. 5,8-9: ...a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el: akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...)
Amíg Jézusra tekintünk, és hitben vagyunk, addig minden sikerül. Péter is Jézusra tekintett, nem a körülményekre, és járt a vízen. Amikor kilépünk hitben, a Menny minden hatalma a rendelkezésünkre áll. Ugyanazt az erőt birtokolhatjuk, amely feltámasztotta Jézust a halálból. Ilyenkor nincs az a körülmény, amely akadályt, vagy nehézséget jelentene a számunkra. Lépjünk ki bátran hitben! Merjünk a vízen járni! Uralkodjunk az életben, uralkodjunk a körülményeinken! Jézus megváltott minket és mi az Ő megváltása által megigazultunk. Dicsőség érte Istennek! Ezért nekünk törvényes jogunk, hogy uralkodjunk a körülményeinken. Hallelúja! Róma 5,17: ...uralkodnak az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem bővölködésében és a megigazulás ajándékában részesültek. Csak dicsérjük az Istent az Ő hatalmas kegyelmi ajándékaiért.
Ha azonban a háborgó tengerre, a körülményekre nézünk, a fülünket nem Jézus szavaira, hanem a tenger morajlására, a körülöttünk állók figyelmeztetéseire, ,,jótanácsira" hegyezzük, akkor elkezdünk süllyedni. Valószínűleg, ahogy ma is teszi az ördög, Péternek is ilyen szavakat sugdosott a fülébe: ,,Látod nem megy ez neked. Nem lett volna jobb a csónak biztonságában maradni? Most aztán mi lesz veled? Itt fogsz belefulladni a tengerbe. Innen már nincs kiút. Jól elszúrtad az egészet."
Azonban Jézus mindig ott van velünk (Zsidó 13,5: ...Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled...). Arra vár, hogy kiáltsunk hozzá ha bajban vagyunk, és Ő megmentsen minket. Azonban, ha akár a büszkeségünktől vezérelve, akár az ördög hitetésére hallgatva, nem kiáltunk Jézushoz, akkor tényleg elsüllyedünk. Azonban, nincs az a mélység, ahonnan Isten ne tudna kiemelni minket egyetlen szavával. Az ördög sokszor súgja a fülünkbe, hogy innen már nincs kiút, innen már nincs felemelkedés, ebben a helyzetben már semmi remény. (Jónást a tenger mélyéről, a cethal gyomrából mentette ki Isten, amikor hozzá kiáltott.) Kiáltsunk bátran az Úrhoz, legyünk bármilyen betegségben, legyünk bármilyen adósságban, legyünk bármilyen helyzetben, Ő megment minket.
És vessük az Úrra a tekintetünket, figyelmezzünk az Ő Igéjére, álljunk ellen az ördögnek, erősek lévén a hitben, és uralkodjunk a körülményeinken, Isten dicsőségére a Jézus nevében!