Sok-sok évvel ezelőtt fáradt vándor bandukolt mérföldeken keresztül a sivatagban; a nap forrón tűzött a hátára. Elfogyott a vize, és tudta, hogy ha nem talál hamarosan vizet, amivel elolthatná a szomját, biztosan meghal.

A távolban megpillantott egy elhagyatott bódét. Felvillant benne a remény, hátha ott vizet talál. Odaért a bódéhoz, és egy régi kutat talált. Kétségbeesetten kezdte pumpálni a kút fogantyúját, hogy vizet húzzon, de a pumpálástól csak a por szállt.

Aztán észrevette, hogy a pumpához egy konzervdoboz van kötve, benne egy cetlivel. A cetlin ez állt:

Kedves Idegen!

Ez a pumpa 1932. június óta működik. Kicseréltem a dugattyú tömítőgyűrűjét, és ez sokáig jó lesz. A tömítőgyűrű azonban kiszárad, és vizet kell bele tölteni. A fehér kő alá eltemettem egy üveg vizet, jól bedugaszolva, védve a naptól. Elegendő víz van benne ahhoz, hogy bevizezd a kútszivattyút, de ha előbb iszol belőle, akkor nem lesz elég. A víz egynegyedét öntsd bele a szivattyúba, és hagyd, hogy egy percig beszívja, hogy átnedvesedjen a bőr tömítőgyűrű. Aztán a többi vizet közepes gyorsasággal öntsd bele, és pumpálj erősen. Lesz vized. Higgy benne! Ez a kút még sose száradt ki.

Amikor eleget ittál, töltsd meg az üveget, és tedd vissza, ahogy találtad, a következő vándor számára, aki erre jár.

Joe

Neked lenne hited arra, hogy az üveg vizet a kútba öntsd, ahogy az utasítás mondja? 

A feljegyzésében Sivatagi Joe azt írta: „Ez a kút még sosem apadt el". Ugyanígy Isten is hűséges, és ígéretei igazak. Ő sosem hagyta cserben a Benne bízókat!!