- Egy nagyszerű példázat, hogy miképpen válaszoljunk a hitetlen emberek "Láttad már az Istent?" kérdésére.

- A tölgyerdő lombjai között szövi hálóját a pók. Még soha nem látott embert, mert csak 8 centiméter távolságra lát. Ami ezen túl van, ismeretlen számára, nem az ő világához tartozik - az csak néhány négyzetcentimétert foglal magában. Az ismeretlent ráhagyja az álmodozóra.

A legmagasabb rendű lénynek tartja magát, míg ezüstös, kerékformájú hálóját fonja. Mellette szövöget egy másik pók. A mi pókunk kinyújtja nyakát, és megkérdezi szomszédját:

"Láttál már valaha embert?"

"Még soha," - mondja csodálkozva a megszólított. "Én sem" - gúnyolódik a másik. És mindketten úgy nevetnek, hogy beleremeg a hálójuk. Néhány méterre tőlük halad el az erdőkerülő. A pókok nem látják őt, csak mondogatják: "Ember? - Még ilyet! Ha-ha-ha! Még soha sem láttam!" És mert soha nem látták, kételkednek létezésében.

Talán Te is úgy gondolkozol értelmes ember létedre, mint a pók. "Isten?! Ha-ha-ha! még soha sem láttam!"

Ember, nem az Isten tehet arról, hogy ilyen korlátolt gondolatokra jutottál, hanem Te magad, és az, hogy csak a magad kis életkörében forogsz körbe-körbe! Isten, aki mindazt teremtette, amit látsz, kívül van, túl van szűk látókörödön. Pedig még az életedet is Isten kegyelmének köszönheted. És Ő, akinek a létezését tagadod - érdeklődik irántad. Szeret, és isteni szeretetéből fakad, hogy boldoggá akar tenni.

A Bibliában így van megírva:

AZT MONDJA A BALGATAG AZ Ő SZÍVÉBEN NINCS ISTEN! (Zsolt. 14,1)

(FORRÁS: "Út a boldogság felé" című zsebkönyv. - Evangéliumi Kiadó)