A lényeg az ízben van!

Épp, hogy megszáradtak, azonnal bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak. Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé morzsolódva szorongani a só kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.

Aztán az ijesztő zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek! A szóródásban mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…

Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás, ízesítés. Egyik csipetnek túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sűrű a közeg.

De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!

Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.

Milyen helyzetekben?

- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az üzlet pénztáránál

- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban

- káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében

- hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben

- gazdasági, politikai káoszban, válságban a saját országunkban.


 Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de TE SEM MARADSZ  TÖBBÉ UGYANAZ!

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19.