Egy afrikai gyülekezet lelkésze arra lett figyelmes, hogy egy szegény öreg férfi mindennap betér a templomba, de viszonylag hamar ismét elhagyja. Arra a kérdésre, hogy mit csinál a templomban, azt felelte: 'Bemegyek, hogy imádkozzam.'

A csodálkozó lelkész további érdeklődésére, hogy 'De te sohasem vagy elég hosszú ideig bent, hogy imádkozhass', azt felelte az öreg férfi:

- Én nem tudok hosszú imát mondani, de mindennap délben eljövök ide, és ezt mondom: 'Jézus! Itt van Jim...'. Aztán várok egy percet, és Ő meghallgat engem.

Az öreg Jim nemsokára kórházba került. megállapították, hogy fölöttébb jó hatást gyakorolt betegtársaira. Az akadékoskodó betegek barátságosabbak lettek, és sokat nevettek abban a kórteremben.
- Jim! - szólt hozzá egyik nap az osztályos nővér -, a többiek azt mondják, te hoztad ezt a változást erre az osztályra. Te mindig boldog vagy.
- Igen, kedves nővér, én nem tehetek róla, hogy mindig boldog vagyok. Ezt a látogatómnak köszönhetem.
A nővér még sohasem látott Jim-nél látogatót, mert nem volt sem rokona, sem szűkebb baráti köre.
- A te látogatódtól? - kérdezte -. Mikor szokott jönni?
- Mindennap délben - felelte Jim -. Jön, megáll az ágy lábánál, és azt mondja: 'Jim! Itt van Jézus!'...

Szerző: Schulte, Anton