Könnyíteni a terheken Lukács 19:23
Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg. (Lukács 19:23)
A Mózesi Törvény megpróbálta megvédeni mid a kölcsönvevőt, mind pedig a kölcsönadót. Izraelben a kölcsön nem nagy összegű, kereskedelmi célzattal történt, hanem sokkal inkább a szegények, a nélkülözők megsegítésére, akiknek problémát jelentett a mindennapi szükségleteik biztosítása is. A szeretet cselekedete volt, mivel a kölcsönt adó gyakorlatilag könnyített társa terhein, azzal, hogy krízis idején kisegítette. Azonban tilos volt uzsorát szedni. Az uzsora a görög világban elsődlegesen “elő hozást, születést vagy leszármazott” jelentésben volt használatos. A kölcsönző által visszakapott profit metaforikus kifejezése volt. Ma, a hitelt terhelő kamatnak nevezhetjük.
Bár Jézus soha nem kárhoztatta közvetlenül a kamat intézményét, általánosságban véve keményen fellépett a gazdagsággal kapcsolatos helytelen hozzáállással és a szegények elnyomásával szemben. Más nehézségéből csinálni pénzt sosem volt az üzletelés isteni útja. Az 5. Mózes 23:19-20 világossá tette, hogy sosem szabadott kamatot szedni egy másik izraelitől. Manapság ennek az felel meg, hogy kamattal nem adhatunk kölcsönt egy másik keresztény testvérünknek. A pénz kölcsönvételét nem ítéli el az Írás, hacsak a Róma 13:8 versét nem így értelmezzük:
“Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” Az Írás egyértelművé teszi, hogy a kölcsön nem Isten legjobbja. Az 5. Mózes 28:12 áldásként mondja, ha nem kell kölcsönt felvenni, míg az 5. Mózes 28:44 a kölcsön vételét a törvény átkai között említi. A Szent Szellem vezetése szerint tudhatod, hogy mit kell tenned.

Ha Ő arra vezet, hogy könnyíts mások terhén, akkor tedd ezt. Ha vezetésed van arra, hogy kölcsönt végy fel és törlesztést fizess, bizalommal teheted tudva, hogy Ő minden boldogságod és ellátásod Forrása.