Nyugalom Jézusban János 5:16-27
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. János 5:16 A szombat (Sabbath) először a 2. Mózes 16-ban kerül említésre, amikor az Úr csodálatos módon mannával kezdte ellátni Izráel gyermekeit a pusztában. Azt parancsolta nekik, hogy a hatodik napon kétszer annyi mannát gyűjtsenek, mivel a hetedik napon nem fog nekik mannát adni. Nem sokkal ezután az Úr a Tízparancsolatban parancsolta meg a szombat megtartását. (2. Mózes 20:8-11.) Ebben a parancsban Isten a szombatot a teremtéskori hetedik napi pihenéssel kötötte össze. A Kolosszé 2:16-17 kijelenti, hogy a szombat jelképes értelmű volt. A 2. Mózes 23:12 szerint a szombat egyik célja az volt, hogy minden héten egy nap pihenést adjon mind embernek, mind állatnak. A mai orvostudomány bizonyította, hogy testünknek hetente legalább egy nap pihenésre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön. Az 5. Mózes 5:15 világosan mutatja, hogy a szombat
emlékeztetőül szolgált a zsidóknak az egyiptomi szolgaságra és a szolgaságból való szabadulásra - mely nem saját erőfeszítésükből, hanem Isten természetfeletti hatalma által történt.
Az Újszövetségben még világosabb célja van a szombatnak. A Kolosszé 2:16, 17-ban Pál feltárja előttünk, hogy a szombat csupán az eljövendő dolgok árnyéka volt és most Krisztusban teljesedett be. A Zsidó 4:1-11 egy szombati nyugalomról beszél, mely már elérhető a számunkra, de nem szükségszerűen működik minden újszövetségi hívőben. Az újszövetségi szombat napi nyugalom egyszerűen az Istennel való kapcsolat, melyben megszűnünk különböző dolgokat cselekedni saját erőfeszítésünkből, és engedjük, hogy Isten cselekedjen rajtunk keresztül. (Galata 2:20; Zsidó 4:10.)
A szombat nem egy naptári nap, hanem az Istennel való kapcsolat, Jézuson keresztül. Nyugodj meg az Ő szeretetében és engedd, hogy használjon ma.