AUGUSZTUS 9

Várakozni Istenre

De akik az Úrban bíznak [„akik várakoznak az Úrra” – King James], erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. – ÉSAIÁS 40,31.

Azt az egy esetet kivéve, amikor a gyapjúzás félre vezetett, sohasem tévesztettem el, hogy mikor kell gyülekezetet váltanom vagy változtatnom a szolgálatomon.

„Mi szerint jártál el? A szerint, amit a gyapjú mondott?”

Nem, a szerint jártam el, amit a belső bizonyosság mondott. Ha kellett, olykor várakoztam egy ideig Isten előtt. Ha kellett egész éjszaka is várakoztam, esetleg böjtöltem egy-két napot – nem mintha a böjtölés megváltoztatná Istent. Arra nem jó. Isten sohasem változik. Ő ugyanaz a böjt előtt, böjt alatt és a böjt után. De engem megváltoztat a böjtölés. Azt az időt, amit evéssel szoktam tölteni, ilyenkor imával töltöm és Istenre való várakozással. Ilyenkor több időt töltök az Igében. Ez arra jó, hogy a szellemi emberem jut uralomra felettem. Így várakozom addig, amíg meg nem tudom a bensőmben, hogy mi az, amit Isten akar, hogy megtegyek. Soha többé nem tettem ki gyapjút, így fél re sem lettem vezetve.

Megvallás: Az én szellemem az Úr lámpása. Ő vezet engem. Ő világosít meg engem. Ő vezet engem a szellememen keresztül. Elsősorban belső bizonyosság által vezet. A csendes kis hanggal is vezet. Folyamatosan vezet. Folyamatosan irányít. Folyamatosan utat mutat. Én Szellemtől vezetett, Szellemtől tanított és Szellemtől irányított vagyok.