JÚNIUS 26

Tízszerte okosabb

Miután pedig elmúlt az idő [három év], amikorra meghagyta a király, hogy eléje vigyék őket… És szóla velük a király, és mindnyájuk között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király előtt. És minden bölcs és értelmes dologban, amely felõl a király tőlük tudakozódék, TÍZSZERTE OKOSABBAKNAK találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának. – DÁNIEL 1,18—20.

Minden nap ezt mondtam: „Istenem, tégy engem kedvessé minden tanár elõtt. Köszönöm neked. Ez már az enyém. Most pedig – mivel bennem van Isten élete és természete – adj nekem tudományt, és minden értelmet és bölcsességet, hogy tízszerte okosabb legyek.” Most nem magammal dicsekszem, azzal dicsekszem, amit Isten adott nekem. Mert betegségem elõtt csupán ‘D’, azaz elégséges rendű voltam, és miután újjá születtem és meggyógyultam, én voltam az egyedüli az osztályban, aki minden tárgyból ‘A’-t, kitűnőt kapott. Arra is képes vol tam, hogy fogtam a történelem-könyvet (próbára is tettek ez zel), elolvastam egy olyan fejezetet, amit azelőtt sohasem ol vastam, és szóról-szóra visszamondtam. És ezt nem azért tudtam megtenni, mert fejlesztettem a memóriámat. Az égvilágon semmit se tudtam az emlékezőtehetség fejlesztésérõl. Azért tudtam megtenni, mert a szellememre néztem. A legtöbb hívő soha sem fejlesztette a szellemét úgy, ahogy lehetett volna. Voltaképpen sohasem jártak annak a világosságában, ami mindvégig a birtokukban volt.

Megvallás: Eltökéltem, hogy fejleszteni fogom a szellememet. Eltökéltem, hogy az élet világosságában fogok járni.