Egy legenda elmondja, mi történt, miután Jézus földi élete után visszament a mennybe. Visszatérve magán viselte földi zarándokútja, kegyetlen keresztje és szégyenletes halála jegyeit.
Gábriel odament hozzá, és azt mondta:
- Mester, bizonyára kegyetlenül megszenvedtél az emberekért odalenn.
- Valóban - válaszolta Jézus.
- És - folytatta Gábriel - most már tudják az emberek, mennyire szereted őket, és mit tettél értük?
- Ó, nem - felelte Jézus. - Még nem. Most még csak egy maroknyi ember tud róla Palesztinában.
Gábriel zavarban volt.
- De hát akkor mit tettél, - kérdezte - hogy mindenkinek tudomására hozd, mennyire szereted őket?
- Nos, megkértem Pétert, Jakabot, Jánost és még egy pár embert, hogy beszéljenek rólam az embereknek. Azok, akik hallanak rólam, továbbmondják másoknak, és így fog eljutni az evangélium a Föld legtávolabbi sarkába is. Így végül az egész emberiség hallani fog rólam, valamint arról, hogy mit tettem értük.
Gábriel összeráncolta a homlokát, és kétkedés tükröződött az arcán. Tudta, hogy az emberek nem megbízhatóak.
- Igen, - mondta végül - de mi lesz, ha Péter, Jakab és János belefáradnak? Mi lesz, ha az utánuk következő nemzedék elfelejti továbbadni? És mi lesz, ha majd a huszadik-huszonegyedik században az emberek túl elfoglaltak lesznek ahhoz, hogy rólad beszéljenek másoknak? Más tervet nem készítettél?
- Nem, más tervem nincs, Gábriel - válaszolta Jézus. - Én bízom bennük.