Egy kisfiú az asztalra könyökölve "Jó cselekedetek" címmel írt dolgozatot a füzetébe. Édesanyja mellette éppen ruhákat vasalt és figyelte gyermeke felsorolt vállalásait.

- Ha látnám, hogy valaki fuldoklik - írta a kisfiú - azonnal a vízbe ugranék, hogy megmentsem őt. Az égő házból kimenteném az életveszélyben lévő gyermeket. Ha földrengés lenne, nem félnék attól, hogy a romok közé menjek és kimentsem a bajban lévőket. Az életemet arra szánom, hogy a világ éhezőit segítsem.

Ekkor édesanyja így szólt a fiához - fiacskám szaladj át a boltba és hozz egy kiló kenyeret.

- Anya, hát nem látod, hogy el vagyok foglalva, és különben is kint esik az eső. Majd ha elállt az eső, és befejeztem a dolgozatot - szólt a fiú.

Milyen sok "ha" van a mi jó cselekedeteink előtt.
Nem elég a szándék, a fogadalom. Tettek, cselekedetek kellenek.

"Mert Isten alkotása vagyunk, akiket Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket
előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." Efézus 2.10.

Ne akarjunk világraszóló jó cselekedeteket véghez vinni. Kezdjük a környezetünkön. Lássuk meg a mellettünk élő emberek rászorultságát és mutassuk be szeretetünket
azzal, hogy a kis dolgokat, szolgálatokat is szívesen, örömmel elvégezzük. Így szól Isten igéje az ilyen emberekhez:

"Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál,
sokat bízok rád ezután." Máté 25.21.