Erdélyben hallottam ezt a történetet:

Egy gyülekezeti alkalmon, prédikáció közben, idősödő testvérünk rendszeres HALLELUJAH felkiáltással adott hangot az elhangzottakkal való egyetértésének.

Mellette ülő, csizmakészítő barátkozó tűrte-tűrte egy darabig, végül oda súgta "hangoskodó" szomszédjának:

- bátyám! Ha abba hagyja a bekiabálást, én adok magának egy pár új csizmát!

Az ajánlat módfelett kecsegtető volt, és egy darabig nem is hangzott HALLELUJAH. Ám az új csizma igérvénye csak ideig-óráig tudta kordában tartani testvérünk mennyei érzéseit, mert hamarosan a következő felkiáltás hangzott: "HALLELUJAH, nem kell csizma!"

Az Ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.  Jób 23, 12.