Drága Testvéreim!

Az egyik helyen a lábmosásról olvastam.
Az én meggyőződésem, hogy az Úr Jézus nem hiába mosta meg a tanítványok 
lábát. Tudjuk hogy a tanítványokat mindig az foglalkoztatta, ki a nagyobb és nem az, hogy ki a kisebb.

Más szóval az emberi gőg azt kívánja gyakorolni, hogy valakinek a fejét mossa meg.

Ha valaki megtehette volna, az Úr gyakorolhatott volna a legjobban fejmosást. Péter, a tanítványa kérte Jézust, hogy ne csak a lábát, hanem a fejét is mossa meg, de az Úr ebbe nem egyezett bele, hanem Péternek csak a lábát mosta meg.

Amikor valakinek a fejét akarjuk megmosni, feljebb vagyunk, mind akin a fejmosást tesszük, más szólva lenézzük. De ha valakinek a lábát mossuk, le kell alacsonyodjunk.

Ha a mi életünkbe a lábmosást cselekednénk Szellemi értelembe, a gyülekezetek sokkal telibb lennének.
Nem lenne annyi megbotránkozás, gőg és sokkal többen ismernék meg bennünk az Úr szeretetét és kívánnának csatlakozni az üdvözülők seregéhez.
Tanuljuk meg az Úr Jézustól, hogy Ő szelíd és alázatos volt és ez által magasztaltatott fel.
Ámen