Egy gyönyörű nyári reggelen mosolygott a nap egy kis fiúcskára, aki éppen akkor született egy nyomorúságos kunyhóban. Számbónak nevezték a kicsit, akinek szülei, de maga is fekete bőrűen látta meg a napvilágot. Pár héttel Számbó születése után, szülei meghaltak.

A gyermekről senki sem gondoskodott. Egy árvaház vette fel gondját. Közel az árvaházhoz egy nagyon kedves bácsi és néni lakott, akiknek nem volt gyermekük. Mivel nagyon szerették a gyermekeket, elhatározták, hogy egy kisgyermeket fogadnak otthonukba. Az árvaházba mentek ahol sok kedves gyermeket láttak. Amikor a kis Számbó ágyához értek, szemük megakadt rajta és elhatározták, hogy magukkal viszik.
Számbó nagyon kedves gyermek volt. Szülei nagyon szerették. Rövid időn belül megtanult beszélni és járni. Egy borongós őszi napon, amikor a kis Számbó anyukája ölében ült, feltűnt neki, hogy anyukája keze, amellyel oly sokszor simogatta már meg, nem fekete hanem fehér. Számbó megkérdezte anyukáját: Anyuka, miért vagy te fehér és én fekete? Ekkor mesélte anyukája először, hogy hogyan került ő hozzájuk. Ez csak rövid ideig nyugtatta meg Számbót, mert hamarosan megismételte: "Anyuka, miért vagy te fehér, és én fekete?" Anyukája nem tehetett mást, minthogy ismét elmesélte a kis Számbó élettörténetét.
Egy szép napon a kis Számbó iskolába kezdett járni, ahol ő volt az egyetlen fekete fiú, amiért a többiek csúfolták is. Még csúfnevet is adtak neki. "Hógolyó"-nak hívták. Számbónak ez nagyon rosszul esett és sokszor sírva jött haza az iskolából. Minden vágya csak az volt, hogy egyszer ő is olyan fehér lehetne mint a többiek. Éppen szomorkodva jött hazafelé az iskolából, amikor az egyik üzlet előtt ezt a reklámot látja: "ALBUS mindent hófehérre mos!" Számbó azonnal arra gondolt, hogy anyukája biztosan rossz szappant használ, és ezért nem lesz ő fehér. Ezért gyorsan vett egy ilyen szappant, amellyel otthon bement a fürdőszobába, beült a kádba és alaposan beszappanozta magát majd keményen dörzsölte és mosta a bőrét. Az azonban csak jobban fénylett, de nem lett fehérebb. Sírva jött ki a fürdőszobából. Másnap a városban újabb reklámot látott, amely azt hirdette: "Ez a szappan egész biztosan fehérre mos." Ebből a szappanból is vett egyet. Ezzel is megmosta magát, azonban ettől sem lett fehér.
Amikor Számbó látta, hogy semmi sem használ, nagyon elkeseredett és elszökött hazulról. Éppen a város széléhez közeledett, mikor az egyik házból gyönyörű zene ütötte meg fülét. Az ajtóhoz lopakodott, s benézett rajta. Nagyon meglepődött, mert egy csomó gyermeket látott ott, akik szívhez szólóan énekeltek: "fehér mint a hó, fehér mint a hó". Számbó azon törte fejecskéjét, vajon mi lehet az, amiről a gyermekek énekelnek, amikor kétféle szappan nem tudott fehérre mosni. Beosont a terembe és leült a leghátsó padba. Amikor az ének elhallgatott, egy mosolygós néni felállt, kezében egy könyvvel. Amikor a könyvet kinyitotta, egy arany színű lapra mutatott, mely a mennyről beszél. Ennél a lapnál azt mondta, hogy a mennyországba nem mehet be bűn. Azután egy másik lap következett, mely fekete volt. Ennél a lapnál a néni a bűnről és a bűnös emberről beszélt. Róma 3:25. versben olvassuk: "mert mindnyájan vétkeztünk." De az Úr Jézus azért jött erre a földre és született meg Bethlehemben, hogy magára vegye bűneinket és minden emberért meghaljon a golgothai kereszten. Az Úr Jézus nemcsak a nagyokért, hanem a gyermekekért is meghalt. Az Ő vére a mi szívünket megtisztítja. Ekkor a néni újból fordított egy lapot, mely piros volt. Az Úr Jézus piros vére megtisztít bennünket minden bűntől. A néni még azt is mondta, hogy az Úr Jézus nemcsak a fehérekért hanem a feketékért is meghalt. Számbó úgy érezte, hogy ez reá vonatkozik. Ezután a néni ismét felmutatott a könyvből egy lapot, amely hófehér volt. Azt mondotta, hogy az Úr Jézus piros vére a gyermekek fekete szívét még a hónál is fehérebbre mossa. Csak az mehet a mennyországba, akinek a szívét az Úr Jézus fehérre mosta. Végül a néni felkérte a gyermekeket, hogyha valaki szeretné, hogy az Úr Jézus az ő szívét mossa fehérre, akkor az maradjon vissza és imádkozni fognak ezért a fehér szívért. A gyermekek mind elhagyták a termet egyedül Számbó maradt ülve. Kis idő múlva Számbó a nénihez ment és azt mondta neki: én fekete vagyok, de úgy szeretném, hogy legalább a szívem lenne fehér. A néni Számbóval együtt imádkozott az Úr Jézushoz hogy mossa meg szívét fehérre. Az Úr Jézus meghallgatta kérésüket és Számbó fehér szívvel tért haza szüleihez.
A fiúk csúfolhatták, de ő boldogan mosolygott és azt mondta: Habár a bőröm fekete is, de szívem fehér. Számbó napsugár volt, bárhova is ment, mert az Úr Jézus megfehérítette szívét.
Kedves gyermekek a jó Isten nem azt nézi, hogy fehérek vagytok-e. Isten csakis azt nézi, milyen a szívetek. Azt akarja, hogy legyen fehér. Ha a ti szívetek szennyes, bűnös, akkor ti is jöhettek az Úr Jézushoz, mint Számbó. Megtisztítja, megmossa vérében és fehérek lesztek. Az Úr Jézus nagyon szeret titeket. Egyetlen vágya, hogy ti most ebben a percben jöjjetek hozzá és kérjétek, hogy bocsássa meg bűneiteket és ajándékozzon meg titeket is egy új szívvel. A te bűneidért is meghalt. Tudd meg, hogy csakis tiszta szívvel mehetsz be a mennyországba és láthatod meg az Úr Jézust.