Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt, és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.
Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna. De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva kislányhoz. Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek.
Szemrehányást tett Istennek, mondván:
- Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon?
Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát:
- Már tettem. Megteremtettelek Téged.










