Egy férfi éjszakai sétája közben megcsúszott egy sziklán. Tudta, hogy alatta egy nagyon nagyon mély szakadék húzódik, és attól tartva, hogy több száz métert zuhanhat lefelé, meg kapaszkodott egy ágban, amely a szikla fölé nyúlt.

Éjszaka volt, nem látott mást, csak a feneketlen szakadékot. Kiabálni kezdett; a kiáltása visszhangzott, de senki sem hallotta meg. Elképzelheted, micsoda szenvedést állt ki egész éjszaka. Minden pillanatban ott várta a halál, a keze elgémberedett, alig tudta tartani az ágat... Aztán feljött a Nap, a férfi letekintett, és elnevette magát: nem is volt alatta szakadék. Tíz centivel alatta állt egy sziklapárkány.

Pihenhetett volna egész éjszaka, kialhatta volna magát - a párkány elég nagy volt hozzá -, de az egész éjszaka rémálom volt.

A saját tapasztalatom alapján elmondhatom neked: a félelem nem mélyebb tíz centiméternél.

Már csak rajtad múlik, hogy az ágon akarsz-e csimpaszkodni, és az egész életedet rémálommá változtatod, vagy szeretnéd inkább elengedni az ágat, hogy a saját lábadra állj.
Nincs mitől félned.