Isten két dobozt adott nekem, és azt mondta :

- A fekete dobozba gyűjtsd bánatodat és a minden örömödet az arany dobozba.
Megfogadtam amit mondott, így mindkét dobozba gyűjtögettem, ahogy kérte.

Az arany doboz napról napra nehezebb lett, de a fekete egyre könnyebb.
Kíváncsiságból kinyitottam a fekete dobozt, hogy megtudjam az okát.
A doboz alján találtam egy lyukat, melyen a bánat kipotyogott.
Megmutattam Istennek a lyukat és eltűnődtem,
  - Kíváncsi vagyok, hogy hova tűntek belőle a bánataim ! 
Ő gyengéden elmosolyodott és így szólt :
- Gyermekem, mindegyik itt van velem. 
Megkérdeztem Istent :

- Miért adtad nekem a dobozokat ? Miért adtad az arany dobozt és a lyukas feketét ?
- Gyermekem, az arany dobozt azért adtam, hogy számold az áldásokat, a feketét pedig azért, hogy tudj elengedni..

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a fájdalmas és bántó dolgokat, eseményeket nem tudjuk elfeledni, és gyakran előhozzuk azokat. Ilyenkor olyasmi történik velünk, mint amikor a gyógyulás közepén tartó sebet ismét feltépnénk. Engedjük el ezeket a  fájdalmakat, ne emésszük magunkat, hiszen változtatni már úgy sem tudunk rajta.

Emlékezzünk inkább a szépre, a jóra és az örömre.

(Ismeretlen szerző )