Egy veszélyes partvidéken, ahol gyakran történt hajótörés, valamikor állt egy kezdetleges életmentő-állomás. Az épület csak egy kunyhó volt, és egyetlen csónak tartozott hozzá; de a maroknyi elkötelezett személyzet állandóan szemmel tartotta a tengert.
Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Akkoriban, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz, egy fiatalember munkára jelentkezett, mint morzekód-operátor.Az újságban talált egy hirdetést, és jelentkezett a megjelölt címen.
Erik szívesen magával vitte Bobit, a kutyáját, hogy a patak mentén felfedező utat tegyenek a tanyájukon. Egyszer, amikor a legelőn jártak, Erik meglátott egy tehenet biztos távolban.
Híres evangélista járt a városban egy evangelizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet.
Egy apa éppen elhelyezkedett hintaszékében vasárnap délután, és örült, hogy végigolvashatja tizenöt centi vastag újságját, amikor ötéves fia, Bobby szökdécselt be a szobába. „Apa! Apa!" - szólt. „Játszol velem?"
Havas karácsonyeste volt. A meleg házban vidáman ragyogtak a karácsonyfa fényei, alatta ott sorakozott tucatnyi ajándék. Az anya és a gyerekek ünneplőbe öltözve készülődtek a templomba.