Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,hogy milyen szerencsés családban él.
Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott.
Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt.
Úgy gondolom, nincs a földön olyan hit, amellyel ne kérkedne egyik-másik tagja. Az egyetlen, amelyet az ember mégis szégyell, és nem dicsekszik vele: a Jézus Krisztusban való hit.
Volt két farmer, akiknek nagyon nagy birtokuk volt. Nagy termés volt kilátásban, de a hosszú idő óta tartó szárazság bizonytalanná tette a nagy aratást. Az időjárás-előrejelzések egyáltalán nem kecsegetettek sok jóval. Végül mindketten az Úrhoz fordultak, és imádkoztak esőért. De csak az egyik farmer készítette elő a földjét a nagy esőre. Vajon melyik farmernek volt nagyobb a hite?
Ha szomorú vagy, hívd a János 14-et!
Ha valaki cserbenhagy, hívd a 27-es Zsoltárt!