A tófenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel előre haladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt, ezer meg ezer színárnyalatra bontva. Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére.
Kedves ismeretlen barátom, ki olvasod e sorokat, és még nem fogadtad be szívedbe az Úr Jézust, úgy most, szeretettel kérlek, jöjj velem rövid időre, egy - képzeletbeli - filmszínházba, és foglaljunk helyet, a nézőtéren. Sorra kialszanak a fények.
Amikor az öregasszony egy dolgos, de egyszerű élet végén meghalt,
rögtön ott volt a hosszú sorban és nyugodtan haladt ő is a legfőbb
Bíró felé. Amint a célhoz közeledett, egyre inkább tisztán hallotta az
Úr szavait.
A törvények ismerői és a farizeusok egy házasságtörésen kapott asszonyt megaláztak és Jézus elé vitték.
-Mester! Ez az asszony házasságtörést követett el.
Réges - régen élt egy öreg favágó a fiával. Nagyon szegények voltak, de volt egy csodaszép, hófehér lovuk. Mindennap elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát szedegettek, majd fillérekért eladták a faluban.
Volt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn.
Az egyik legkedvesebb ószövetségi történet számomra Sámuel meghívása. Valahányszor kezembe kerül, mindig meghat a gyermek Sámuelnek az Úrral való első találkozása.