Máté 14,24-31: A hajó pedig immár a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
És mikor látták a tanítványok, hogy Ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között.
A remete nagyon szent ember volt. Annyira az volt, hogy elhatározta: minden idejét Istennel tölti, mert csak Őneki akar élni ezentúl. Ki is költözött a faluból - elbúcsúzva örökre minden embertől, rokontól és ismerőstől -, ki az erdő egy félreeső kis barlangjába.
Egy idősebb hívő leánytól egyszer megkérdezték, hogy tulajdonképpen mi az ő életének a titka. Mindig vidám és jókedvű volt. Nem panaszkodott soha, nem volt békétlen, elhallgatta és hordozta, ha igazságtalanság történt vele és ami különösen felhívta rá a figyelmet, alázatos és szelíd volt.
Élesen hasit az iskolacsengő a hóhullásba. Az irodában kikeresem a IV B. osztály naplóját és sietve indulok az osztály felé. A gyermekek a szokásos köszönéssel fogadnak. Szemükön még ott csillog a szünet friss öröme. Olvasás óra van, bejelentem az olvasásra kerülő mű címét, majd egy pár szót szólok az íróról és lassan olvasni kezdek.
Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehér szárnyas angyal együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk:
- A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?
"Egy misszionárius járta a környéket, hogy elvigye az evangéliumot az embereknek. Éppen odaért egy meglehetősen omlatag többemeletes házhoz, amely biztosan több száz éves volt.