MÁJUS 27

Biztonságos utazás

Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül és kiszabadítja őket. — ZSOLTÁROK 34,7.

1952 májusában, feleségemmel és gyermekeimmel együtt egy sátoros összejövetelre utaztunk Új Mexikóba. Amikor anyám értesült az útitervemről, azt mondta:

—Vigyázzatok az úton! Olyan sok a közúti baleset. Amikor úton vagytok, én egész éjjel ébren vagyok és imádkozom, hogy szerencsésen odaérjetek. Közben meg folyton azt lesem, mikor szólal meg a telefon és közlik velem, hogy baleset ért benneteket. De tudom, hogy te is végigimádkozod az utat.

—Nem, sohasem — válaszoltam.

—Most meg mi ütött beléd, fiam? — kérdezte.

— Semmi, csak az Ige — mondtam. — Jézus már kijelentette:

„… Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.”

(Zsid. 13,5) Ezért, amikor úton vagyok, nem kell könyörögnöm, hogy Jézus velem legyen. Mielőtt elutazom, mindig azt mondom: „Mennyei Atyám, én olyan hálás vagyok a te Igédért. Úgy örülök, hogy Jézus velem van, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem bennem vannak.” Aztán énekelve és örvendezve útra kelek. Isten már megmondta nekem a 91-es Zsoltárban, hogy nem illet engem a veszedelem. Ennek a résznek a svéd fordítása meg így szól: „Semmilyen baleset nem érhet téged!”

Megvallás: Bárhova is utazom, mondhatom azt, hogy: „Menjünk át a túlsó partra” — és megvan nekem, amit mondok!