SZEPTEMBER 18

Eltörölve

Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!  - Ésaiás 43,25.

„Azt hiszem most kell megfizetnem azért az életért, amit azelőtt éltem, mielőtt üdvösségre jutottam” — mondta egyszer egy szolgáló, aki nehéz időket élt éppen. 

Sok keresztény, mint ez a szolgáló is, vereséget szenved, mert engedi, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek az életében, mivel azt hiszi, ennek így kell lennie. Nem ismerik a különbséget a megtérés és a vezeklés között. Megpróbálnak vezekelni az életük múltbeli dolgai miatt. De igazában, amióta megtértek a bűneikből, Isten nem vesz tudomást arról, hogy valaha is vétkeztek. 

„Én eltöröltem álnokságaidat (vétkeidet)” — mondja Isten — „Önmagamért.” Nem miattad tette Isten, hanem a saját kedvéért. „Bűneidről nem emlékezem meg” — ígérte Ő. Ha Isten nem emlékezik rájuk, neked miért kellene? Neked sem lenne szabad! 

Amikor újjászülettél, fel lettél oldozva a bűneid büntetése alól. Ha a továbbiakban is meg kellene fizetned a bűneidért, akkor a halálod után a pokolba kellene menned, mivel ez is része a büntetésnek. De hála Istennek, nemcsak a bűn hatalmától vagyunk megváltva, hanem a bűn büntetésétől is. Jézus a helyünkre állt. Ő szenvedte el a bűneink büntetését. 

Megvallás: Amikor megtértem, az én Mennyei Atyám eltörölte a vétkeimet. Ő nem emlékszik többé a bűneimre, ezért én sem emlékszem, és Őt sem fogom emlékeztetni rájuk.