NOVEMBER 10

Hit az anyagiakban

Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette. — ZSIDÓ 10,23.

Valahányszor szükségem volt valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és kimondtam (vagyis megvallottam), amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni. Mindig csak kimondtam, és nem imádkoztam felőle. (Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra az, amit ők hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.) Én már évek óta nem imádkozom az anyagi dolgaim felől, és mégsem voltam soha pénz nélkül. Mindig csak annyit mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön. Amikor meghatározott összegre van szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat: pontosan megnevezem az összeget, amire szükségem van.

Egyszer 1500 dollárra volt szükségem a következő elsejére, tehát ezt mondtam ki. És folyamatosan ezt mondtam ki. Az imáimban erről nem emlékeztem meg, csupán azt mondtam: „Elsejére nekem meglesz az 1500 dollárom.” Amikor eljött az elseje, megvolt az 1500 dollár, dicsőség az Úrnak.

Megvallás: Én megmaradok a hitem megvallásában rendíthetetlenül. Mert hű az, Aki az ígéretet tette. És én megkapom, amit mondok.