Igen szegény öregembernek minden pénze elfogyott. Hiába kért ettől is, attól is, mindenki sajnálkozott, mentegetődzött, ígérgetett, de egy vasat se adott. Mit tegyen? Levelet írt a jó Istennek.

Ebben elpanaszolta baját, elmondta, hogy ő milyen öreg, beteges és szegény. Senkije nincs. Nagyon szépen megkéri a jó Istent, hogy küldjön neki 200,- Ft-ot.

A levelet bedobta a legközelebbi postaládába. Amikor a postás kiszedte és osztályozni kezdte a leveleket, meghökkent, majd mint kézbesíthetetlen levelet felbontotta, hogy a levél írójának lakáscímét esetleg megtudhassa. Meghatódott a jó öreg egyszerűségén és naivságán. Elhatározta, hogy segítségére lesz az öregnek. Elmondta az esetet postás társainak, kik elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek. A derék és jólelkű postások csakhamar összegyűjtöttek 200,- Ft-ot. Ezt aztán postautalványon az öreg címére továbbították.

Három nap múlva új levél érkezett a jó Isten címére. Tele volt hálával, köszönettel. Aláírás után még egy megjegyzés utóirat gyanánt: "Máskor ne küldd a pénzedet postán, mert a postások esetleg ellopják." - szegény öreg, ha tudta volna.