Alig aludt valaki egész éjjel. Juliska, Sanyika, a kicsik, fel-felsírtak álmukban. Mariska, Laci le se vetkőztek, segítettek a tüzet éleszteni. Arcuk már maszatos volt a sok sírástól. Édesanya el se mozdult a betegágy mellől.
Kántáló, fájdalmas öreg hang vasárnap reggel a Batthyány tér metró megállójában: Vegyék meg a virágomat! Már nem tudom fizetni a számlákat!
Vándorútján, erdő közepén, két legény találkozott. Tarisznyájukban már csak egynapi elemózsia soványkodott.
A termetre kisebbik, Bozótos Benedek, így szólt a magasabb és vállasabb legényhez, amelyiknek Szálfa János volt a becsületes neve:
"Örök szeretettel szerettelek téged!" Jeremiás 31, 3
Így szólt Isten:
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Egyszer egy gazdaemberhez alkonyat után bezörgetett az ördög:
- Hé, te gazda, add oda a szamarad, viszem a pokolba! Van közöttünk egy tudós, könyvbogarászó ördög, az azt mondta, hogy a szamár szép fülű állat, el tud húzni egy kis kocsit, és a húsa is igen jó.
Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy döntött, hogy meglátogatja.
A kíváncsi borsószemek (Tanmese)
Az egyik házban szegény özvegyasszony lakott hat kisgyermekével és nem csillapodó szívfájdalmával: férjét örökre elvette tőle a háború. A másik házban viszont gazdag, de végtelenül fukar parasztember élt, vele egykutya feleségével, és igen rossz, macskanyúzó fiacskájával.