JÚLIUS 12

Az első: a belső bizonyosság

…És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt, de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. – JÁNOS 14,16. 17.

A belső bizonyosság éppannyira természetfeletti, mint a látomásokon, angyalok által és más módon való vezetés. Nem annyira látványos, de éppannyira természetfeletti. Sokan a látványosat keresik, és közben nem veszik észre a természetfelettit, ami ott van! Térjünk most vissza ahhoz, amit Jézus mondott, amikor megjelent nekem egy nyílt látomásban, 1959 februárjában El Pasóban, Texasban. Lépéseket hallottam közeledni a kórház folyosóján, és felnéztem, hogy lássam, ki az. Amikor megláttam Jézust az ajtóban, úgy éreztem, égnek áll a hajam és feláll a szőr a hátamon. Az egész testem libabőrös lett. Jézus fehér köntöst, és római sarut viselt. Körülbelül száznyolcvan cm magas és úgy nyolcvan kg súlyú. Egy széket tett az ágyam mellé, és leült. A másfél óra alatt, amíg velem volt, többek között elmondta nekem:

„A legfőbb mód, ahogy vezetem valamennyi gyermekemet, a belső bizonyosság általi vezetés.”

Megvallás: Én Isten gyermeke vagyok. Újjászülettem, Isten Szellemétől születtem. Isten Szelleme bizonyságot tesz az én szellememmel együtt, hogy Isten gyermeke vagyok. Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek a fiai. Én Istennek a fia vagyok; így Isten Szelleme vezet engem. Én Őbenne bízom, a Nagyobban. Ő hatalmasan fel fog kelni bennem. Ő ad világosságot az elmémnek, Ő ad vezetést a szellememnek, mert az Ő gyermeke vagyok. Isten Szelleme vezérel engem szüntelen, mindenekelőtt a csodálatos belső bizonyosság által.