JÚLIUS 7

A vízforrás

Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, akit az Őbenne hívők vesznek majd: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg. – JÁNOS 7,37—39.

Jézus a vizet a Szent Szellem jelképeként jelentette ki. Figyeld meg: két különböző megtapasztalásra utal a tegnapi és a mai igehelyünk. Az egyik, az újjászületés: víz forrás (kútfej) tebenned, amely örök életre buzog fel. A másik, a Szent Szellemmel való betöltekezés: folyamok. Nem csak egy folyó – hanem folyamok. A víz a kútban (az üdvösség) egy célt szolgál: téged áld meg, a te javadra van. A folyamok azonban (a Szent Szellemmel való beteljesedés), kiáradnak belőled, hogy másokat áldjanak meg. A Szent Szellemmel való betöltekezésnek az a célja, hogy te lehess áldás mások számára. Némelyek azt mondják: „Ha újjászülettél a Szellemtől, tiéd a Szellem, másra már nincs szükséged.” Ez azonban nem így van, csak mert ittál a vízből, nem jelenti azt, hogy telve vagy vízzel. Az újjászületést követő megtapasztalás a Szent Szellemmel való betöltekezés – e betöltekezés eredményeként pedig élő víznek folyamai ömlenek az ember bensejéből (a szelleméből).

Megvallás: Én ittam az élő vízből, és már nem szomjazom. Én megszülettem Isten Szellemétől. Isten Szelleme bennem van. A bennem lévő vízforrás örök életre buzog fel.