JÚLIUS 16

Bőséges ellátás

Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.                              – ZSOLTÁROK 18,29.

Néha, bár jelez a belső bizonyosság, nem ismerjük fel. Egyszer például, amikor szokásom szerint nyelveken imádkoztam a gyülekezet vasárnap délelőtti összejöveteleiért, amit éppen akkor pásztoroltam, feljött belőlem valami teher azzal a gyülekezettel kapcsolatban, amit azelőtt pásztoroltam. (Amikor nyelveken imádkozunk, a szellemünk imádkozik – az ember szelleme pedig az Úr szövétneke, gyertyája.) Újra meg újra ugyanez történt. Úgy egy hónap múltán azt mondtam magamban: „Uram, Te szólsz hozzám, hogy menjek vissza oda? Ha így van, kérlek, szólj a feleségemnek is ezzel kapcsolatban.” Egyik reggel azt mondtam Orethának: „Drágám, ha mond neked valamit az Úr, tudasd velem.” Majd vártam még harminc napot, és megkérdeztem tőle: „Szólt hozzád mostanában az Úr?” Ő azt mondta: „Ha szólt is, én nem tudok róla.” Egy kicsit pontosítottam a kérdést. „Szólt neked az Úr valamit azzal kapcsolatban, hogy menjünk vissza?” „Ó – mondta –, azt hittem, hogy ezt csak én gondoltam.” Vizsgáljuk meg ezt az állítást. Ha a hústestet értette ezalatt, akkor úgy nincs rendben. Ha azonban a valóságos ‘én’-re gondolt – a belső emberre, aki az Úr gyertyája – akkor nem csak ő volt, akkor az Úr volt az, aki meggyújtotta a gyertyát!

Megvallás: Isten Szelleme vezet engem az élet minden területén. Ő vezet a szellemi dolgokban, és az anyagiakban is. Én pedig mindig hallgatok a belső bizonyosságra.