Két eltérő gondolkodásmód Lukács 11:37-41
A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. Lukács 11:37
A törvényesség egyik biztos jele a prioritások helytelen sorrendje, ahogy esetünkben ezekkel a farizeusokkal kapcsolatban is láthatjuk.

Nem találunk feljegyzést az Írásban, hogy a farizeusok Jézus csodálatos tevékenységén elcsodálkoztak volna. Túlságosan elfoglaltak voltak abban, hogy valami kritizálni
való találjanak. (Márk 3:2) Valóban azon csodálkoztak, hogy Jézus nem mosott kezet. Klasszikus példája ez a “szúnyog kiszűrése és a teve elnyelése” jelenségnek. (Máté 23:24)
Azok, akik a törvény megtartása által szeretnék kiérdemelni a megigazulást, állandóan a cselekvéssel vannak elfoglalva, míg a megigazulást hit által elfogadók egyszerűen megvallják a már elvégzett dolgokat. Ez pedig egy egyszerű, de rendkívül lényeges különbség. Ha még mindig cselekszünk valamit azért, hogy Isten tegyen valamit az életünkben, akkor a “törvény” - mentalitás talaján állunk, ami pedig nem hit. (Galata 3:12) Amikor egyszerűen hisszük és megvalljuk, amit Krisztuson keresztül már megkaptunk, akkor növekszünk a kegyelemben, hit által. Annak a személynek, aki a törvény alatt él, és annak, aki a kegyelem alatt hasonló szentség-cselekedetei lehetnek, de a motivációjuk teljesen ellentétes. A törvényesek figyelme arra irányul, amit meg kell tenniük, míg a hit által élők arra tekintenek, amit Jézus már elvégzett értük. Például, az Ige azt tanítja, hogy valljuk meg a szánkkal és higgyünk a szívünkből, és megkapjuk Istentől. (Márk 11:23) A törvényes viszont így gondolkodik: “rávehetem Istent arra, hogy meggyógyítson engem, ha megvallom, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam.” Aki érti Isten kegyelmét, azt vallja meg, hogy “az Ő sebeiben meggyógyultam”, mivel valóban hiszi, hogy Jézus már megszerezte a kereszten a gyógyulást. A gondolkodásmódod elemzése a legegyszerűbb útja annak, hogy eldöntsd, vajon a hit területén, vagy a törvényesség területén állsz. Ha a motivációd az, hogy elfogadjon téged Isten, vagy hogy rávedd Őt valamire, hogy érted cselekedjen, akkor ez bizony törvényesség.

Ha teljesen hitben élsz és hálás vagy azért, amit Isten már elvégzett Jézusban, akkor ez kegyelem. Válaszd a kegyelem gondolkodásmódját, mert Jézus mindent a rendelkezésedre bocsájtott, amire szükséged lehet, mindent, ami a kegyes élethez tartozik. (2. Péter 1:3)

A szentség gyümölcs Lukács 11:42-44
De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! Lukács 11:42
Amikor Jézus azt mondta: “… és amazokat sem elhanyagolni!”, akkor Ő nem a helyes cselekedetek ellen érvelt. Isten Igéje hangsúlyozza a cselekedeteinkben való szentséget. A farizeusok tévedése – ami Jézus feddését kiváltotta – az volt, hogy ők abban hittek, hogy helyes cselekedeteik helyes kapcsolatot hoznak létre Istennel, de az Istennel való helyes kapcsolat csak magunk megalázásával, és hitünk a Megváltóba, Jézus Krisztusba való helyezésével érhető el. Isten kegyelemből, hit által tisztítja meg a szívünket (Efézus 2:8), és ezután már birtokoljuk a szentségre való gyümölcsöt. (Róma 6:22) A szentség gyümölcs, nem pedig a megváltás gyökere. Egy hasonló helyzetben (Máté23:26) Jézus a következőt mondta: “Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét,
hogy azután a külseje is tiszta legyen!” Az igazi kereszténység belülről fakad. Egy jó szív meg fogja változtatni az ember cselekedeteit, de az ember cselekedetei nem tudják megváltoztatni a szívét.
A vallás egyik kedvenc tanítása, hogy ha jót cselekszel, akkor jó leszel. Semmi sem áll távolabb az igazságtól! Újjá kell születned Isten Szelleme által, ezután lesznek a cselekedeteid szentek, mivel te szent vagy. Szent vagy a belsődben, és a szentség egyre inkább megnyilvánul a külsődleges dolgokban is. Ez az evangélium szíve. Minden nagy világvallás rendelkezik erkölcsi mércével a megváltást illetően, kivéve a kereszténységet, amely a megváltást egy Megváltón keresztül kínálja. Ha megváltást nyertél nincs szükséged arra, hogy külsőleg is láthatóan szentté változtassad magad.

Ma, csak engedd, hogy az Úr szentsége, mely benned van, megnyilvánítsa magát a gondolataidon, szavaidon és cselekedeteiden keresztül! Ezek egyre nyilvánvalóbbakká válnak, ahogy követed a Szellemet és megújítod az elmédet Isten Beszédével. (Róma 12:2.) A szentség gyümölcse meg fog jelenni életed minden területén.

Az Úr félelme Lukács 12:4-5
Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek. Lukács 12:5
A 2Timóteus 1:7 azt mondja: Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Az 1János 4:18 alapján: A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Ezek az igék látszólag ellentmondásban állnak Jézus fenti állításával, valójában azonban
nincs ellentmondás. Kétféle félelem létezik. Az American Heritage Dictionary így határozza meg a félelmet: “egy figyelmeztető, vagy nyugtalanító érzés, melyet veszély, fájdalom, katasztrófa, vagy hasonlók várása eredményez; megfélemlítés; rettegés; rémület” A félelem szónak van egy másik meghatározása is a szótár szerint: “Különleges mértékű tisztelet, vagy hódolat, mint egy felső hatalmasság iránt.” Tiszteletről és hódolatról tanít Isten Igéje, amit a szenteknek Isten felé tanúsítaniuk kell. A Zsidókhoz írt levél 12:28 azt mondja, hogy van egy istentől származó félelem, mely
elvárt az Isten felé való szolgálat során, ez ugyanakkor azt is magában foglalja, hogy létezik egy nem istentől jövő, istentelen félelem is, amely nem fogadható el Isten szolgálata során.
Sátán mindig ezt az istentelen rettegést, vagy megfélemlítést alkalmazta a kegyes emberek kínzására. Akik újjászülettek, nem szabadna, hogy Isten iránt rettegést, vagy megfélemlítettséget érezzenek, kivéve, ha éppen azt tervezik, hogy megtagadják hitüket Jézusban, mint Megváltójukban. Van egy Szövetségünk, amely garantálja az Isten számára való elfogadottságunkat (Efézus 1:6), egészen addig, amíg ragaszkodunk hitünk megvallásához Jézus Krisztus, a Megváltónk engesztelő vérében.
A nem hívő ember számára az Istentől való félelem egy hatalmas, elrettentő erő a bűn elkövetésétől, de számodra, aki már megkaptad Isten kegyelmét, az Ő jósága hozza létre a félelmet (tiszteletet), és a bűntől való eltávozást.

Az Úr félelme – amiben ma jársz – nem rettegés, sem nem megfélemlítettség, hanem békesség és öröm, mivel Ő mindenható, mégis szerető Édesapád.

Isten kegyelmének sáfárai Lukács 12:42
Az Úr így válaszolt: “Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Lukács 12:42
A sáfár egy olyan személy, akit azzal bíztak meg, hogy más javaival, vagy ügyeivel foglalkozzon. A sáfár által ellenőrzött tulajdon nem a sajátja, és nem is tehet akármit vele, amit éppen szeretne. Azt várják tőle, hogy a megbízója kívánsága szerint cselekedjen. A bankár is egy sáfár. Mások pénzét bízták rá. Szabadságot kapott arra, hogy bölcsen befektesse a pénzt oly módon, hogy az hasznot hozzon a betéteseknek és a részvényeseknek, de börtönbe küldik azért, ha csak úgy elveszi a pénzt és saját magára költi. A bankár elszámoltatható (Lukács 16:2) azok felé, akik a pénzüket
rábízták, mint sáfárra. A pénz nem az övé, bár a kezelésébe került. Ez a példázat és más igék is (1. Korinthus 4:1; Titus1:7; 1. Péter 4:10) a hívőket, mint Isten kegyelmének sáfárait mutatja be. A vagyon, a talentumok és képességek, melyeket birtoklunk, valamint Isten szeretetének a kijelentése, amelyet kaptunk nem a sajátunk, amivel azt tehetünk, amit csak akarunk. Istentől kaptuk ezeket a dolgokat, ezért Neki számolunk el ezeknek az ajándékoknak a helyes vagy helytelen használatával. Alapvetően fontos észben tartanunk ezt, hogy teljesíthessük Isten iránti kötelességünket, mint az Ő “sokféle kegyelmének” sáfárai.

Légy ma Isten kegyelmének bölcs sáfára! Mutasd meg mások számára azt a szeretetet és megbocsátást, amit Tőle kaptál, és tedd középpontba Őt számukra mindenben, amit mondasz és teszel.

Nincs mentség Lukács 12:45-48
“Aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lukács 12:48)
A fenti igevers Isten ítéletének változó mértékéről beszél, amely a bűnt elkövető személy ismeretén alapul. A 3.Mózes teljes negyedik fejezete a tudatlanságból elkövetett bűnökkel foglalkozik. Jézus ezt mondja a János 9:41-ben: “Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.” A Róma 5:13 szerint: “a bűn nem róható fel, ha nincs törvény.”
Az 1. Timóteus1:13-ban Pál azt mondja, hogy azért nyert irgalmat, mert “hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.” A bűn, amiről beszél a káromlás volt, mely Jézus tanítása szerint nem megbocsátható, ha a Szent Szellem ellen történik. Láthatjuk, hogy Pál esetében a tudatlanság lehetőséget biztosított számára a második esélyre. Ha az igazság meglátása után is folytatta volna a káromlást, bizonyára megfizette volna az árat. Nem mondhatjuk, hogy az a személy, aki nem rendelkezik Isten akaratának teljes kijelentésével az ártatlan, függetlenül a cselekedeteitől. A 3. Mózes 5:17 világossá teszi, hogy az egyén akkor is bűnös, ha tudatlanságában vétkezett. A Róma 1:18-20 alapján minden ember intuitív ismerettel rendelkezik Istenről, mellyel felismeri, sőt megérti az istenséget. Ez a fejezet később megmagyarázza, hogy az emberek megtagadták és megváltoztatták ezt az igazságot, amit Isten adott, így nincs mentségük.

Senki sem állhat Isten elé az Ítélet Napján azt mondva: “Isten nem tisztességes.” Isten minden valaha élt személynek, – tekintet nélkül arra, hogy mennyire távol, vagy elszigetelten élt – megadta a lehetőséget, hogy megismerje Őt.

Megbékélés Lukács 12:56-59
Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. (Lukács 12:58)
Jézus a kapcsolatokról beszélt, mielőtt ezt a példázatot adta a bírótól való megszabadulásáról. A figyelmeztetés világos: mindent meg kell tennünk, ami csak rajtunk múlik, hogy elkerüljük a viszálykodást. (Róma 12:18.) Azonban annak következményei, ha nem tudjuk az egymás közötti különbségeket elrendezni, több mint fizikai börtön, vagy büntetés. Az ellenségeskedés szellemi és érzelmi börtönt hozhat létre. A Jakab 3:16 azt mondja: “Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” Depresszió, félelem, magány, keserűség, betegség, pénzügyi problémák és sok egyéb dolog válhat börtönné, melyekből megbékélés nélkül nem szabadulhatunk.
A szótár szerint megbékélni annyit tesz, hogy “újra megalapozni a barátságot a felek között; elrendezni, megoldani a vitát”. A megbékélés a kulcs ahhoz, hogy eredményesen foglalkozzunk az ellenségességgel, rosszakarattal, gyűlölettel, melyek a viszályt okozzák. Többféleképpen közelíthetünk a megbékéléshez. Például, ha valakit megbántottunk durva szavainkkal, akkor bocsánatot kérhetünk. Ha valakinek pénzzel tartozunk, visszafizethetjük a tartozást. Ha valamilyen ártalmas dolgot tettünk valaki számára, akkor megtehetjük a szükséges jóvátételt. Minden esetben a megbékélés lényege az, hogy eredményesen kezeljük a viszályhoz vezető “gyökér” okokat. Az Isten és közötted fennálló viszály oka a bűn volt, de Ő magához ragadta a kezdeményezést, hogy Jézus vérén keresztül eltávolítsa ezt az akadályt, így újra a barátja lehettél. Megbékéltél Istennel Jézus halála és feltámadása által.

Most már te is a megbékélés szolgálatában állsz. (2. Korinthus 5:18) Ma, Isten által felkenve békélj meg azokkal, akikkel viszályt éltél át, és vezess másokat is az Istennel való megbékélésre Jézus által.

El kell fogadnod Lukács 13:10-17
Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton? (Lukács 13:16)
Ennek az asszonynak a betegsége a Sátán munkája volt – nem Istené. Jézus azt mondta, hogy Sátán kötözte meg – tehát nem áldotta – 18 éven keresztül. Az a tanítás, mely szerint a betegség valójában egy elrejtett áldás, melyet az Úr munkál valaki életében, hogy a tervét véghezvigye, nem található meg az Írásokban. Ahogy az Ap.Csel. 10:38 mondja Jézusról: “ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek.” Az emberek az ördög igájában vergődnek, nem pedig Istenében.
Az evangéliumokban 17 esetet találunk, amikor Jézus minden jelenlévő beteget meggyógyított. 47 további esetben Ő egy időben gyógyított meg egy vagy több személyt. Sehol nem találunk olyat, hogy Jézus elutasított volna valakit, aki gyógyulni akart. Ő azt mondta, hogy semmit sem cselekedhet önmagától, csak azt, amit az Atyától látott, hogy cselekszik. Szavai és cselekedetei elegendő bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy minden esetben Isten akarata a gyógyulás! Isten azt akarja, hogy senki ne vesszen el, mégis sokan elvesznek a hitetlenségük miatt. Hasonlóképpen, Isten akarata, hogy mindnyájan meggyógyuljunk, de nem mindenki gyógyul meg a hit hiányossága miatt. Hiba azt feltételezni, hogy bármi, amit Isten akar automatikusan meg fog valósulni, és mi nem játszunk szerepet az Istentől való elfogadásban. A Zsidó 3:18-19-ben Izrael gyermekei nem léptek be Isten nyugalmába (üdvösség, amely a fizikai gyógyulást is magában foglalja) hitetlenségük miatt. Ezt közvetlenül a 12. vers után olvassuk, amely szerint: “Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől.” A Szent Szellem a testvérekhez szólt. Ez azt jelenti, hogy hozzád és hozzám. 

Ma, hinned kell az Ő gyógyulásra vonatkozó Igéjében, hogy megkapjad az isteni egészséget és gyógyulást, melyet Isten akar, hogy birtokoljál!

A farkadat kergeted? Kolosszé 2:1-12
“és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak”. (Kolosszé 2:10)
Legtöbbünk már látott saját farkát kergető kutyát. Egyszerre mulatságos és talányos látvány. Miért kergetni valami olyat, ami már a tiéd? Teljes bizonyossággal nem tudom megmondani, hogy valójában mit gondol a kutya, de úgy tűnik számomra, hogy a farkát kergető kutya az egyetlen, aki nem látja, hogy saját tulajdonát üldözi.
Csodálatos módon a keresztények hajlamosak ugyanezt tenni. Rendszeresen kérünk örömöt, hitet, gyógyulást, bölcsességet, és minden szükséges és áldásos dolgot, ám Isten Igéje szerint már mindenünk megvan, ami az életre és a kegyességre van, Jézus Krisztusban. (2. Péter 1:3.) A keresztény élet nem a szüntelen kérés és elfogadás folyamata, hogy többet kapjunk Istentől, hanem elménk megújítása, hogy megismerjük és birtokoljuk azt, amit Krisztusban már megkaptunk. Teljesek vagyunk Őbenne! A gyógyulás nem valami, ami “odakint” található. Isten gyógyító ereje már
benned van. Jézusnak nem szükséges eljönnie hozzád, hogy hatalmas kezeit rád helyezve meggyógyítson, mivel az Ő sebeiben már meggyógyultál. (1. Péter2:24) Csupán el kell ezt hinned, hitben szólnod és cselekedni hited megvallása szerint, majd várni, hogy fizikai testedben is megnyilvánuljon. 

Kérj az Úrtól egy kijelentést ma, hogy valójában mit is birtokolsz Krisztus Jézusban? Hagyd abba, hogy olyat próbálsz kérni, ami már a tiéd, ehelyett élvezd
az örökséged!

Kényszerítsétek őket, hogy eljöjjenek! Lukács 14:16-24
Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg… Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. (Lukács 14:16,23)
A vacsorát készítő ember Istent jeleníti meg, aki mindenkit meghívott a lakomára (személyes kapcsolat Vele). A példabeszéd szerint, nem Isten vallott kudarcot az üdvösség ajánlásában, hanem azok a vendégek, akiket meghívott, de ők megtagadták az ajánlatát. A Jézus példabeszédében szereplő emberek erőtlen érveket hoztak fel, és ebben nincs semmi különbség a mai emberek kifogásai között. Az összes kifogás az anyagi gazdagságra vonatkozik, vagy a családi elkötelezettség elsőbbségére az Istennel való kapcsolattal szemben. Végül a mester azt mondta a szolgájának, hogy menjen ki, és a szegényeket, a hontalanokat és a nyomorultakat kérje meg – és ők eljöttek. Az Úr esküvői vacsorája világi szempontból tele lesz “nemkívánatos” elemekkel, de nem azért lesz így, mert Isten elutasította a felsőbb osztályokhoz tartozókat, hanem azért, mert ők utasították el az Urat. Azok, akik bővölködnek a világi javakban kevéssé hajlanak annak elismerésére, hogy szükségük van Istenre, mint akik nem rendelkeznek javakkal. Isten ez mellett először a zsidóknak kínálta fel az üdvösséget, de elutasították Őt, így szolgáit a pogányokhoz küldte, hogy azok
töltsék be királyságát. Ez a példabeszéd bizonyítja, hogy az Úr nem támogatja erőszak alkalmazását, hogy az emberek kereszténységre térjenek. Tiszteletben tartja az emberek szabad akaratát, hogy elfogadják, vagy elutasítsák Őt. Azonban arra utasít bennünket, hogy meggyőzéssel és szeretettel kényszerítsük az embereket. A “kényszerít” szó bizonyos agresszivitást jelöl, ezért nem arról van szó, hogy egyszerűen kiakasztjuk a cégérünket és várjuk, hogy a világ eljöjjön hozzánk. Erőteljesen üldöznünk kell őket az Örömhírrel. 

Sürgető parancsod van arra, hogy Jézus Krisztus megváltásának és szeretetének a tanúja légy, mivel az Ő visszajövetele közel van. Ne vesztegess el ma egyetlen lehetőséget sem, hogy valakivel megosszad az Örömhírt!

A tanítványság ára Lukács 14:25-35
“Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? (Lukács 14:28)
A tornyot építő ember példázata Jézus tanításának a folytatása arról, hogy mibe kerül az Ő tanítványának lenni. A példabeszéd az elkötelezettséget hangsúlyozza. A fogda-vallás – ahol az ember csak azt sajnálja, hogy tetten érték, és próbál kiszabadulni a nehéz helyzetéből – nem produkál valódi tanítványságot. El kell hagyni mindent, és ahogy Jézus mondja, ki kell számítani a költséget.
Jézus tanítása a tanítványságról a hozzá való kitartó hűséget és lojalitást hangsúlyozza minden és mindenki előtt. Ahogy egy király sem száll háborúba anélkül, hogy alaposan átgondolná az összes lehetséges kimenetelt, senkinek sem kellene megkísérelnie, hogy Jézus tanítványa legyen anélkül, hogy felmérné ennek az árát. Jobb inkább egyáltalán nem követni Őt, mint valamely váratlan nehézséggel találkozva visszafordulni.
Amikor valaki először jön Jézushoz lehetetlen mindent megismernie, amivel az ember a követése során találkozhat. Azonban senkinek sem szabadna félnie a teljes elkötelezettségtől azok miatt a “mi van akkor, ha…” feltételezésektől, amelyek feltehetően sohasem történnek meg. Amit tennünk kell, hogy rátekintünk a Keresztre és tudjuk, hogy Jézus bármilyen helyzeten keresztül tud vinni bennünket! Megtörtént veled, hogy elkezdted Jézust követni, majd visszafordultál egy kis idő múlva?

Talán ma van a napja, hogy leülj és számba vegyed az árat, és szilárdan elkötelezd magad, hogy bármely élethelyzetbe is keveredsz bízni fogsz Benne és követed Őt. Ígérem neked, miután meghoztad ezt a döntést, Jézus csodálatos módon fog élni rajtad keresztül (Galata 2:20). Erőt fogsz tapasztalni, ami nem a tiéd, de elég, hogy minden tesztet kiállj, amivel találkozol.

Kegyetlen valóság vagy Isten Igéje? Lukács 15:11-17
“Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! (Lukács 15:17)
Isten Igéje világossá teszi, hogy a bűn zsoldja a halál. (Róma 6:23.) A Róma 1:18-20 szerint az Isten Igéjét nem ismerő emberek is rendelkeznek a jó és rossz intuitív ismeretével, és tudják, hogy Isten megítéli a bűnöket. Ezért, akik bűnben élnek, ahogy a tékozló fiú története is mutatja, meg vannak tévesztve. Pontosan ezt állítja a Biblia a 2.Korinthus 4:4-ben. Amikor Jézus azt mondta, hogy “magába szállt”, arra a megtévesztettségre célzott, amely eltávozott a fiúról, szellemi szemei pedig megnyíltak.
Hasonlóan a tékozló fiúhoz, a tragédiák gyakran kihozzák az embereket félrevezetett állapotukból, magukhoz térnek. Ez nem azt jelenti, hogy Isten tragédiákat küld. Isten így beszélt Jeremiás prófétán keresztül: “A te utaid és tetteid okozták ezt. A te gonoszságod miatt történik ez. Bizony, keserves, a szívedig ér.” ( Jeremiás 4:18). A tragikus esetek világosan mutatják, hogy “Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!” ( Jeremiás 10:23). A tragédiák rávehetnek bennünket, hogy máshol keressünk segítséget. Bár Istenhez fordulni mindig áldásos, a kegyetlen valóság nem éppen a legjobb tanítók. Pál azt mondja a 2.Timóteus 3:16-17-ben: “A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” Isten Igéje tanításra, feddésre és korrekcióra szolgál. Ha alávetjük magunkat, akkor tökéletesek és felkészültek lehetünk általa anélkül, hogy tragédiát kellene átélnünk előtte. 

Ma, Isten Igéje tanítson, korrigáljon és neveljen! Ily módon helyes döntéseket hozhatsz, elkerülve a kudarcokat és katasztrófákat, és nem csak téged tesz sikeressé és örömtelivé, hanem másokat is körülötted.

Életet megváltoztató megtérés Lukács 15:18-19
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lukács 15:18)
Ez egy jó példa a valódi megtérésre. A fiú nem említette saját jóságát, nem próbálta igazolni cselekedeteit. Ehelyett megalázta magát és apja irgalmasságához járult. Hasonlóképpen, mi sem járulhatunk Isten elé önigazultsággal, meg kell magunkat aláznunk, hitünket a Megváltóba vetnünk és elfordulnunk minden gonosz utunktól. (2. Krónikák 7:14) Ez a valódi megtérés – elménk és szívünk belső megváltoztatása, amely hozzáállásunkat és külső cselekedeteinket is megváltoztatja. A megtérés szükséges része az üdvösségnek. Más alkalommal már részletesen beszéltem az Isten szerinti és a nem Isten szerinti szomorúságról. Ennek a fiatalembernek Isten szerinti szomorúsága volt a cselekedetei miatt, és ez a szomorúság megtéréshez vezette őt. Az istentelen szomorúság, vagy másképpen világi szomorúság önközpontú, csak önsajnálatot és áldozat-mentalitást eredményez, amely valaki mást okol a problémáiért. Ez a gondolkodásmód természetesen nem vezet megtéréshez, és megtérés nélkül nincs visszatérés az Atyához. A fiatalember rosszul érezte magát a bűnei miatt, és felismerte, hogy mind a természetes, mind a mennyei Atyja ellen vétkezett. Ez volt a kezdete a teljes helyreállásának mindkettejük felé.

Ma, ha keresed az Urat, ne hagyd, hogy bármi közéd és Közé álljon! Ha Istentő jövő szomorúságot érzel, vidd hozzá és Ő megbocsájtja és eltörli örökre. Ez megváltoztatja a napodat – és életed következő részét is!

Az apa szeretete Lukács 15:20
És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Lukács 15:20)
A fiú apja - mivel már távolról megpillantotta őt – bizonyára nagyon kívánta a fiával való találkozást. A példabeszéd szellemi alkalmazása, hogy mennyei Édesapánk hasonló módon kíván megtisztítani és befogadni bármely bűnöst. A bűnös ember egyetlen teendője, hogy megtér és visszajön Hozzá a megbocsájtásért. Jézus a példabeszédet a farizeusok megdorgálására használta, akik kemény, önigazult és meg nem bocsájtó módon viszonyultak a bűnösökhöz. Az idősebb testvér a példázatban azokat a farizeusokat és vallásos embereket szimbolizálja, akik saját jó cselekedeteikkel szeretnék kiérdemelni az üdvösségüket és Isten elfogadását. Hasonlóan az idősebb fiúhoz a farizeusok sem éltek lázadó életet, külsőleg. Azt gondolták, hogy akik nem felelnek meg saját mércéjüknek, azokat bizonyára Isten is gyűlöli. Isten Szava azonban ezt mondja: “Úgy szerette Isten a világot”, valamint “Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy bűnösöket mentsen meg”. Ezek és még más Igék felfedik számunkra az Atya szívét a bűnös emberek felé. Ő a hazatérésüket akarja! Helyre akarja velük állítani a kapcsolatot, hogy újra részese legyen az életüknek és megáldja őket. Ő szereti a bűnösöket. A megtérő tékozló fiú megértette a materializmus és erkölcstelenség hiábavalóságát, és visszatérve otthonába olyan kapcsolatba került az apjával, amelyet
sem ő, sem idősebb testvére azelőtt nem élt még át.

Mi a feltétele ma az Atyával való kapcsolatodnak? Ha bármely okból szükséged van arra, hogy helyreálljon a kapcsolatod Vele, az Ő karjai tárva vannak előtted, az kívánja, hogy fuss hozzá, most.

Helyesen cselekedni, helyes okból Lukács 15:25-28
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. (Lukács 15:28)
Ha az idősebb fiú számára a legfontosabb kívánság az apjával való kapcsolat lett volna, akkor örült volna annak, hogy helyreállt az apa és a másik fiú kapcsolata. Apja öröme láttán könnyek szöktek volna szemébe. Emellett, ha az idősebb fiú szívében együttérzés lett volna testvére felé, akkor hasonlóan apjához, ő is örült volna. Ehelyett teljes mértékben önközpontú volt (azaz gőgös) és dühös lett. Ezt illusztrálja a Példabeszédek 13:10, mely szerint “A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.” Az idősebb testvér büszke volt, mivel azt gondolta, hogy jobb a testvérénél. Nem tudunk olyas valakit szeretni, akiről azt gondoljuk, hogy “alattunk van”. Némelyek jobb atléták másoknál. Van, aki jobb üzletember, mint mások. Van, aki jobban beszél, mint mások, és folytathatjuk a példákat. Ez egy istentelen összehasonlítás (2. Korinthus 10:12) El kellene ismernünk, hogy teljesítményünk nem tesz jobbá bennünket – vagy rosszabbá – másoknál. Isten nem aszerint értékel bennünket, hogy mit tettünk, Ő a szívünkre tekint, és arra, hogy mit miért cselekszünk.
A jobb teljesítmény nem tesz jobbá egy embert. Egy személy jelleme súlyosan hiányos lehet annak ellenére, hogy jó teljesítményt nyújt. Klasszikus példája ennek az idősebb fiú. Csupa jó dolgot végzett, teljesen rossz okból. Belül romlott és önző volt. Helyesen cselekedett, hogy apja kegyét elnyerje, és végül saját szerencséjét megcsinálja.
Miért teszed azt, amit teszel? Mi a valódi motivációd, hogy bizonyos ajándékaidban, talentumodban, készségedben kiváló szeretnél lenni?

Ma, kérd az Urat, hogy mutasson rá olyan területekre az életedben, ahol helyes dolgot cselekszel, de rossz okból. Ha találsz ilyet, ne kárhoztassad magad miatta! Egyszerűen térj meg (változtassad meg gondolkodásod és hozzáállásod) és a továbbiakban a helyes dolgot helyes okból tedd.

Áldott vagy, hogy áldás légy Lukács 16:1-18
Majd szólt a tanítványaihoz is: “Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. (Lukács 16:1)
A hamis sáfár kapzsi volt. Egyáltalán nem volt hűséges a mesteréhez, illetve a mestere adósaihoz. A mestere javait saját magára költötte. Amikor lebukott, akkor a saját magát szolgáló természete számba vette a lehetőségeket, és úgy döntött, hogy változtatást eszközöl. Elhatározta, hogy gazdája pénzén szerez barátokat azért, hogy kirúgása esetén segítséget találjon náluk. A gazda egyértelműen eléggé gazdag volt ahhoz, hogy ne vegye támadásnak a sáfár önkényes adóelengedési akcióját, sőt, kifejezetten megdicsérte szolgáját. Nem a helytelen módszert dicsérte meg, hanem azt a tényt, hogy a hamis sáfár az úr pénzét végül a jövője érdekében kívánta használni, nem pedig eltékozolni azt saját magára. Bár a szolga motivációja a végső nyeresége volt, bizonyos bölcsesség található a cselekedetében. Eddig ez hiányzott. Ebben az értelemben mondta Jézus, hogy e világ fiai (az elveszett emberek) bölcsebbek a világosság gyermekeinél (újjászületett emberek), mivel előbbiek megtervezik a jövőjüket. Jézus az mondta nekünk, hogy arra használjuk a pénzt (hamis Mammon), hogy barátokat szerezzünk, akik befogadnak bennünket az “örökkévaló” hajlékokba. Az örökkévaló szó alkalmazása azt jelzi, hogy Jézus most az örökkévaló jövőnkről beszél. Azok az emberek, akik Isten királyságába való befektetésünk által lettek áldottak és megmentettek, ők fognak fogadni bennünket, amikor átköltözünk az Úrhoz. 

Isten anyagi javakat bízott rád, így ténylegesen az Ő forrásainak a sáfára vagy. Ezt a vagyont azért adta neked, hogy megalapítsad az Ő szövetségét a földön – nem pedig, hogy saját vágyaidra költsed. Ma, úgy használd a pénzed és a javaidat, hogy tudatában vagy: “azért vagyok áldott, hogy áldás legyek.”

Az igazi igazságosság Lukács 16:14-15
Ő pedig ezt mondta nekik: “Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.” (Lukács 16:15)
A megigazulást nem érdemeljük ki, hanem ajándékként kapjuk. Az üdvösség kiérdemlésének keresése az egyetlen bűn, ami megakadályozza az embert az üdvözülésben. Nem vetheted magad az Isten igazsága alá, amely hit általi ajándékként kapható meg, amíg saját igazságod megalapozását keresed. A legtöbben nincsenek tudatában annak, hogy kétféle megigazulás létezik. Csak az egyik fogadható el Isten számára. Létezik a saját igazságunk, amely a Törvénynek való megfelelésünket jelenti, és létezik Isten igazsága, amely egy hit általi ajándék. A mi saját igazságunk, vagy igazságosságunk tökéletlen, mivel bukott természetünk képtelen Isten törvényét betartani, de Isten igazságossága tökéletes, mivel Jézus megtartotta a teljes Törvényt.
Isten a saját igazságunkat szennyes rongynak nevezi. (Ézsaiás 64:6.) Az a személy, aki azt hiszi, hogy cselekedetein keresztül ki kell érdemelnie Isten elfogadását, az nem hisz Isten igazságában, mint egy ajándékban. Választanunk kell aközött, hogy életünket hitben alárendeljük Isten számára, és elfogadjuk, majd járunk az Ő igazságában, vagy pedig megpróbáljuk a saját erőnkre támaszkodva betölteni a Törvényt. Isten igazsága nem azt jelenti, hogy Jézus értünk tett valamit, plusz mi magunk is teszünk ezért. Vagy teljesen az Ő igazsága, vagy teljesen a miénk.
Nem keverhetjük egymással a kettőt!
Valószínűleg már tudod, hogy nem kerülhetsz helyes kapcsolatba egy szent Istennel azáltal, hogy megtartod a Törvényt. Csak úgy menekülhetsz meg, ha
alázattal a bizalmadat Jézus személyébe és munkájába helyezed.

Ma, nem bízhatsz saját igazságodban feltételezve, hogy közben élvezheted Krisztus igazságának előnyeit is. Nem keverednek ugyanis egymással. Azonban, ha minden hited
és bizalmad Belé veted, Ő éppen olyan igazzá tesz, mint Ő maga – ez az igazi igazságosság.

Szabadon a Törvénytől Lukács 16:16-17
A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje. (Lukács 16:16)
A Biblia tanítása szerint különböző korszakok, Isten által rendelt időszakok léteznek, melyekben Isten az emberiséggel foglalkozik. Egy adott korszak egyszerűen egy olyan időperiódus, amiben Isten az emberiséggel egy speciális módon foglalkozik. Az ószövetségi törvény csak egy átmeneti korszak volt, a Törvény adásától (2. Mózes 20) Bemerítő János szolgálatáig tartó időszakot ölelte fel. Krisztus eljövetele véget vetett a Törvényből és az áldozatokból történő megigazulásnak. (Róma 10:4.) Bárki, aki a Törvényhez fordul azzal a célzattal, hogy helyes viszonyba kerüljön Istennel, az visszatér az Ószövetségi rendszerhez, melyet Jézus Krisztus munkája törölt el a kereszten és a feltámadáson keresztül. Az újszövetségi hívő Isten kegyelmének korszakában él, de ez nem azt jelenti,
hogy a Törvény elmúlt. Jézus nem törölte el a Törvényt, Ő beteljesítette azt. (Máté 5:17.) A Törvény minden betűjét beteljesítette értünk, és amikor elfogadjuk Őt Urunkként és Megváltónkként, akkor az Ő igazsága nekünk tulajdoníttatik. Istennel helyes viszonyban vagyunk, ami nem a saját teljesítményünkön, hanem a Benne való hitünkön alapul.
A törvény célja az volt, hogy feltárja előttünk bűnös voltunkat, és a Megváltóra való szükségünket. Továbbra is van célja azok számára, akik nem születtek újjá. 

Ebben a jelen korban Jézus mondása szerint Ő nem azért jött, hogy kárhoztasson téged, hanem hogy megmentsen a kegyelme és a belé vetett hit által. Ma, köszönd meg Istennek a kegyelmét!

Kifizetett adósság Lukács 16:17
De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. (Lukács 16:17)
Az iota nemcsak a legkisebb görög betű volt, hanem a legjelentéktelenebb is. Időnként – az író kívánságának megfelelően – el is hagyták. A vessző csak egy jelzés, pont volt a sorban, amely segített megkülönböztetni egyik betűt a másiktól, és megfelel a mi pontunknak, illetve az aposztróf jelnek. A lényeg, amire Jézus célzott, hogy a törvény legkisebb részlete sem múlik el.
Jézus Krisztus betöltötte a törvény minden iotáját és pontocskáját, ami nagyon jó hír, mivel senki más nem tudta megtenni ezt. Azt tette, amit egyetlen bűnös ember sem tudott soha megtenni és a jövőben sem tud. Megtartotta a törvényt és ennek jutalma Istentől az örök élet volt. Örök életet nyert, ami lehetővé tette számára, hogy kifizess az adósságainkat, amit az okozott, hogy nem voltunk képesek megtartani a törvényt. Mielőtt örök életet adott nekünk, fizetnie kellett a bűneinkért. Hasonló ez ahhoz, amikor valaki halálbüntetést kap egy ocsmány bűncselekményért és egy milliárdos jótevő a teljes vagyonát átadja neki. Semmi haszna nem lenne a gonosztevőnek a milliárdos adományából, hacsak nem az elfoglalja a bűnös helyét és helyette hal meg. Ezután a bűnös szabadon eltávozhat és élvezheti a milliárdos gazdagságát. Jézus pontosan ezt tette értünk. Ő elvette a bűneinket és odaadta saját megigazult voltát. Jézus sokkal többet tett annál, hogy megszerezte az örök életet a számunkra; Ő kifizette minden bűnünk zsoldját, fizetségét is. (Róma 6:23.) Isten szó szerint saját Fiára helyezte a minket illető kárhoztatást és ítéletet. Jézus tökéletes teste kárhoztatás alá került, hogy a mi szentségtelen testünk szabadon eltávozhasson. Micsoda üzlet! Jézus magára vette a kárhoztatásod, a bűnöd és szégyened, hogy neked többé ne kelljen viselned ezeket.

Ma, legyen teljes békességed a bensődben, mivel tudhatod, hogy bűneid adóssága teljes mértékben ki lett fizetve.

Örökkévaló vigasztalás Lukács16:19-31
Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. (Lukács 16:22)
Ez a történet azt tanítja, hogy van élet a halál után. A lelkünk nem fog aludni, várva a test feltámadását, hanem öntudatunknál maradva, azonnal az örökkévalóságba lépünk. A történet azt is mutatja, hogy a halál után mindössze két lehetséges állomás áll előttünk. Vagy a gonoszokat megillető kínok helyére, vagy az igazakat megillető áldás helyére mehetünk. Nincs közbevetett hely vagy
purgatórium, és nincs második lehetőség sem. A történet a halált követő sors bizonyosságát illusztrálja. Ábrahám kebele egy tényleges hely szimbolikus neve, ahol az Ószövetség hívői tartózkodtak, akik még nem születtek újjá, ők a fizikai haláluk után kerültek ide. Ez a hely a föld szívében helyezkedett el, ugyanabban a régióban, ahol a pokol is, ahol viszont azok tartózkodnak, akik nem adták át életüket Istennek. A gazdag ember teste a sírban feküdt, az Írás mégis azt mondja, hogy felemelve szemét Lázárt Ábrahám kebelén látta. Ez azt mutatja, hogy szellemünk annyira pontosan tükrözi fizikai formánkat, hogy halálunk után is felismerhetőek maradunk. Az ember szenvedéseinek egy része a pokol tüzéhez kapcsolódott. Ugyanakkor azok a gondolatok is kínozták, melyek a földön maradt szeretteihez kapcsolódtak, akik ugyanazt a sorsot voltak kénytelenek elszenvedni, amit ő megtapasztalt. Elkeseredetten próbálta volna figyelmeztetni őket, ami még súlyosabbá tette a
gyötrelmét. Ezenkívül, látta Lázárt és Ábrahámot Isten vigasztalásának a helyén, amitől ő örökre el lett zárva.
Jézus szavainak tükrében láthatjuk, hogy a pokol sokkal több lesz, mint a fizikai kínok helyszíne. Akik erre a helyre kerülnek azoktól a gondolatoktól is kínlódni fognak, hogy mi történhetett volna velük, ha Jézusban hittek volna, és mennyire befolyásoltak másokat, aki szintén a pokolba kerültek.

Ismerve ezeket a tényeket, ma, bárkiért megindulhat a szíved, aki még nem ismeri az Urat. Ne hagyj figyelmen kívül egyetlen lehetőséget sem, hogy megosszad az Evangéliumot velük!

Ábrahám reménykedve hitt Róma 4:16-22
Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: “Ennyi lesz a te magod!” (Róma 4:18)
A remény – úgy tűnik – hiányzik manapság. Sok ember szándékosan ellenáll a reménynek, mivel nem akarnak azzal a fájdalommal és csalódottsággal szembenézni, ami akkor jön, ha szertefoszlik a remény. Ez a filozófiájuk: “Ne keltsd fel a reményt és sosem fogsz csalódni.” Nyilvánvalóan nem ismerik Jézust, aki a mi áldott reménységünk (Titusz 2:13) mindenkor és minden helyzetben.
Azok az emberek törnek ki ebből és érnek el hatalmas dolgokat, akik reménységben hisznek. Ezért van az, hogy a legnagyobb találmányokat olyan zsidók és keresztények alkották meg, akik bíztak Istenben. Ábrahám egy ilyen ember volt. Ez a vers azt mondja, hogy reménykedve hitt. Ismerte a reménység erejét, és nem engedte el. Amikor Ábrahám közel száz éves volt és felesége is kilencven fölött járt, akkor még mindig ragaszkodott Isten ígéretének reménységéhez, hogy gyermeke lesz. Bár hite adta számára a győzelmet, de a remény tartotta életben a hitét. Honnan származik a remény? Ez a vers azt mondja, hogy Ábrahám reménye, miszerint atya lesz, aszerint a szó szerint volt, amit Isten mondott neki. A Szent Szellem folyamatosan szolgál felénk reménnyel, ahogy azokon a beszédeken gondolkodunk, melyeket Isten szól hozzánk. Isten Szava az Ő reményét szabadítja fel a szívünkben. Ha nincs Istentől származó szavunk, akkor nincs reménységünk. A
világ nem hirdeti a reménységet; valójában elpusztítja azt durva pesszimizmusával, szkepszisével és félelmével. Igazi reménységünk egyetlen forrása abban van, amit Isten ígért számunkra. 

Tedd ma egy különleges alkalommá azt, hogy hallgatod Isten Szavát és engeded, hogy a remény munkálkodni kezdjen az életedben. Engedd, hogy Isten egy képet fessen szíved vásznára arról, ami lehetsz, és amit megtehetsz az Ő képességein keresztül.

A remény szellemi szemei Róma 8:20-25
Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? (Róma 8:24)
Tudtad azt, hogy a szemeden keresztül több inger ér, mint az összes többi érzékszerveden keresztül? Csak gondolj bele, hogy mennyire megváltozna az életed, ha nem látnál többé. Könnyű belátni tehát, hogy miért függessz annyira a fizikai látásodtól. Isten királyságában a remény olyan dolgokban hisz, amelyeknek nincsenek fizikai bizonyítékai. A remény egy magabiztos bizalom és Istenre való támaszkodás olyan eredményekért, amelyek a természetes világban nem láthatóak. Azok, akik nem képesek szabaddá válni érzékeiktől, különösen látásuktól, sohasem lesznek képesek az Isten szerinti reménységben tevékenykedni. Hogy lehetünk képesek legyőzni a fizikai szemünk által mondottakat? Ha körülményeink ellenkeznek azzal, amit Isten akar tőlünk, hogyan győzhetjük le
negatív észleléseinket? A válasz Isten Beszéde. Az Isten Beszédén való töprengéssel, majd az annak megfelelő cselekedetekkel szellemi látásra tehetünk szert, és tisztábban láthatunk szellemi szemeinkkel. Valóban rendelkezünk szellemi érzékszervekkel. Jézus pontosan erre gondolt, amikor ezt mondta: “Akinek van füle a hallásra, az hallja meg”. (Máté 11:15.) Vannak szellemi szemeink és füleink, melyekkel képesek vagyunk olyan dolgokat érzékelni, melyek elrejtettek természetes érzékeink elől. Ha nem kezdted el még használni szellemi érzékeidet, akkor ma kezdd el. Egy tipp ehhez: nem láthatsz a fizikai szemeiddel, ha azok csukva vannak, hasonlóképpen nem láthatsz a szellemi szemeiddel sem, ha azok nincsenek nyitva a Szellemre és az Igére.

Ha a világodat nem a Szent Szellem által megosztott Isten Beszédén keresztül látod, akkor szellemileg vak vagy – és bizonyára nem akarsz szellemi vak lenni! Nyisd meg szellemi szemeidet azáltal, hogy megnyitod a szíved Isten Szavának, és ekkor a remény is megjelenik

Biztos remény=Erős kitartás Róma 8:25
Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. (Róma 8:25)
Észrevetted már, hogy az atléták mekkora kitartással rendelkeznek? Csupán négyévente versenyeznek az olimpiai játékokon, ám szüntelen edzenek és más versenyeken is részt vesznek. Némelyek egész életükben dolgoznak a dicsőség egy rövidke pillanatáért. Hogy tudják mindezt megtenni? Mi motiválja őket a kitartásra? Erős reményük van.
Azok az atléták, akik győzni szeretnének, olyan dolgokat tagadnak meg maguktól, melyek mások számára magától értetődőek. Speciális élelmiszereket esznek, míg másokat elkerülnek. A tréning és a versenyek hatalmas odaszánást igényelnek, minden idejüket és erőfeszítésüket. Míg mások játszanak, ők dolgoznak. Nincs nyári vakáció azoknak, akik aranyat akarnak. Mi teszi lehetővé számukra,
hogy ilyen fegyelmezett tevékenységet folytassanak? Az a reménységük, hogy díjat fognak nyerni!
Hasonlóképpen, a keresztények versenyében, akiknek erős a reménye, azok képesek kitartani a végsőkig. A reménység nélküli hívők olyanok, mint azok az atléták, akik nem várják a győzelmet, ezért aztán nem is küzdenek keményen. A türelem – amely a csendes kitartás összetevője – csak azokban működik, akik hiszik, hogy erőfeszítéseiknek jutalma lesz.
Mózes képes volt megtagadni Egyiptom gazdagságát és odaszánni magát az izraeli nép számára, mivel “a megjutalmazásra tekintett”. (Zsidó 11:26.) Azok sikeresek a keresztény életükben, akik biztos reménységgel rendelkeznek arról, ami rájuk vár. Tudják, hogy az örökkévalóságot a mennyben fogják tölteni az Úrral. Ezáltal képesek mindvégig megmaradni az úton. 

A Jézus Krisztusban való életed nem százméteres síkfutás, hanem inkább maraton. A Biblia nem azt mondja, hogy azok nyerik el a díjat, akik jól kezdenek, hanem azok, akik jól fejezik be. Tartsd meg a biztos reménységed Őbenne, így képes leszel az erős finisre.

Isten Beszéde reményt ad Róma 15:1-4
Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. (Róma 15:4)
Az emberek sok helyen keresik a reményt. Némelyek horoszkóphoz , vagy jövendőmondóhoz fordulnak, míg mások a házastársukhoz, barátaikhoz, vagy a kormány különböző hivatalaihoz. Ez a vers azonban világossá teszi, hogy az Írás az, ahonnét reménységünk jön. Természetesen Isten minden reménység Istene (Róma 15:13), de Ő az Igéjét használja, hogy megossza velünk reménységét.
Sok ember mindent a nehezebb módon tanul meg. Nem akarnak Isten Szavában hinni addig, amíg nem tapasztalnak személyes győzelmet, ám ha nem hisznek az Ő Szavában, akkor nem fognak győzelmet tapasztalni! A bibliai mércét használva ezt bolondságnak nevezzük. Szóval, akkor mi a megoldás?
Minden problémát, amivel szembetalálkozunk – még a rosszabb problémákat is – már valaki a Bibliában megtapasztalt. Az Írások nagyon képszerűen feljegyzik az Istenben bízók küzdelmeit és győzelmeit. Ez reményt ad nekünk. Ha Isten valóban nem személyválogató (Róma 2:11), akkor értünk is ugyanazt teszi, amit másokért. Életünket behelyettesíthetjük a biblia személyek életébe és ezáltal reményt meríthetünk azokban a helyzetekben, amelyekkel találkozunk. Nem szükséges kivárnod egy krízist, hogy a nyomás alatt reménységet végy. Az Írás lapjain keresztül ott lehetsz, azt teheted, hogy reményt és hitet vehess a győzelem érdekében.

Nem kell Istent újra bizonyításra késztetned a bajok idején. Ő már megpróbáltatott és számtalan esetben bizonyított a szenteknek évszázadok alatt a Bibliában. Ma, meríts az ő tapasztalataikból. Sokkal jobb mások tapasztalataiból tanulni.

A remény örömteljes Róma 12:9-15
A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. (Róma 12:12)
A remény az, ami örömöt okoz számunkra, mégis az 1. Péter 1:8 szerint “őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.” Akkor tehát mi miatt örvendezünk, a hit vagy a remény miatt? A válasz az, hogy mindkettő miatt. A remény csupán jövő idejű hit. A remény nem más, mint hinni Istenben valami olyanért, ami nem látható még a jelenben. A hit pedig bizalom Istenben, hogy valamit láthatóvá tesz a jelenben (Zsidó 11:1), de a remény olyan hit, ami egy jövőbeni beteljesedésre tekint. Ha tényleg hiszünk Istenben, hogy Ő
betölti a reménységünket, akkor örvendezni fogunk. Ha én megígérném neked, hogy mától számítva egy év múlva egy millió dollárt helyezek el a bankszámládon és te ezt elhiszed, akkor örvendeznél ebben a reményben. Hasonlóképpen, ha valóban elhiszed azokat az ígéreteket, melyeket Isten ad neked, akkor örvendezni fogsz ebben a reménységben. Aki nem örvendezik, az nem hisz abban, amit remél.
A várakozás teljes öröm biztos jele a reménynek. Ahogy a valódi aranyat képes vagy megkülönböztetni az annak látszó fémektől jellegzetességei alapján, a valódi reményt is megkülönböztetheted az öröm alapján. Ha nincs jelen az öröm, akkor valódi reménység sincs.
Érzelmeink olyanok, mint a kutya farka. A farok nem maga a kutya, de biztosan megmondhatod, hogy mi zajlik a kutya belsejében, ha a megfigyeled a farkát. Sokat
megtudhatsz magadról, ha ellenőrzöd az érzelmeid.

Örvendezel jelenleg? Ha van biblia értelemben vett reményed, akkor örvendezni fogsz!

Isten a remény Istene Róma 15:8-13
A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. (Róma 15:13)
Isten a remény Istene. Istennel semmi sem lehetetlen. Véges gondolkodásunktól ez idegen, de nincs olyan helyzet, amelyre Istennek ne lenne válasza. Csak képzeljük el Izrael gyermekeit a Vörös tengernél. Lehetetlennek tűnik, de csak azok számára, akik nem veszik figyelembe, hogy Isten az elgondolhatatlant is képes megtenni.Képzeljük el Dánielt az oroszlánok vermében. A vádlói azt gondolták, hogy innen nincs kiút a számára, de nem ismerték Istent. Emlékszünk a zsidó ifjakra a tüzes kemencében? Kerülhettek volna ennél reménytelenebb helyzetbe? Mégis Isten mindegyikük számára talált kiutat. Nézzük Lázár feltámasztását, Jézus vízen való járását, vagy ezernyi más példát az Írásban, ahol Isten lehetetlen dolgot cselekedett. Ő egy csodatévő Isten! Ezért mindig van remény azok számára, akik Benne bíznak. Tekintet nélkül arra, hogy hol és milyen helyzetben vagy, Isten képes visszavezetni téged az Ő tökéletes akaratába.
Senki sincs reménytelenül messze, egyetlen helyzet sem teljesen reménytelen az Ő csodálatos közbeavatkozása előtt. Az első lépés a kétségbeejtő helyzetekből való kilépéshez a reménység. Mielőtt
teljes mértékben bízhatnál, először reménykedned kell. A hit csak azt produkálja, amit a remélsz. (Zsidó 11:1.)

A remény Isten ígéreteiből származik. Ragadd meg a reményt, amivel Isten megfordíthatja a helyzetedet és bátorodj fel a szívedben ma. Találd meg a csodádat az Igében és ismerd fel, ha Ő azt már megtette valakiért, mert meg fogja tenni érted is!

A remény megtisztulást produkál 1. János 3:1-3
Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1. János 3:3)
Minden alkalommal, amikor Pál apostol a kegyelmet prédikálta, felmerült a következő kérdés: “Azt mondod, hogy vétkezhetem, mivel a kegyelem alatt vagyok?” Ezzel a kérdéssel Pál három alkalommal foglalkozott írásaiban (Róma 3:8; 6:1-2,15; Galata 2:17) és valamennyi esetben határozott “Távol legyen!” volt a válasza. Biztosan mondhatjuk, hogy Pál nem ezt osztotta meg hallgatóival, és az evangéliumokat olvasva láthatjuk, hogy bár Jézus együtt érző és irgalmas volt a bűnösökhöz, Ő mindig azt mondta: “Menj el és ne vétkezz többé!” ( János 8:11).
A Biblia világosan fogalmaz, hogy minden újjászületett személy, akinek reménysége van a feltámadásban, keresi a megtisztulást, és olyan tiszta akar lenni, mint Jézus. Ez nem jelenti szükségszerűen, hogy el is éri a célt. Sok egyéb tényező hatástalaníthatja Isten kegyelmét az ember életében, és továbbra is a bűn fogságában tarthatja. Ennek ellenére az Írás egyik kétségtelen ténye, hogy aki Isten gyermeke és várja azt a pillanatot, amikor Jézus eljön, hogy elragadja a feltámadás során, ezek az emberek olyan életet kívánnak élni, amire Ő örömmel tekinthet. A valódi
keresztények egyik megkülönböztető jellemvonása ez. Ugyanezt az érvelést használta Jézus, amikor azt mondta: “Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Máté 24:42). Az Úr eljövetelének folyamatos szem előtt tartása hatást gyakorol cselekedeteinkre. Azok a keresztények, akik nem élnek tiszta életet, elfelejtették Isten Igéjének ígéretét, hogy
eljön az a nap, amikor Jézus elé állnak, hogy számot adjanak életükről, és jutalmukat vegyék Tőle.

Ma, emlékezz meg arról, hogy ez a világ és minden, ami hatással van rád mulandó és az enyészeté lesz az Úr megjelenésekor. Sokkal könnyebben meg fogod tudni határozni a fontossági sorrendet az életedben.

A remény legyőzi a bánatot  1.Tesszalonika 4:13-18
Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1. Tesszalonika 4:13)
A meghalt szeretteivel való újraegyesülés reménysége a hívő embert egészen más helyzetbe hozza, mint azokat, akiknek nincs meg ez a reménységük. A halál a nem hívő ember számára egy végső állapot. Az élők és holtak közötti távolságot nem lehet áthidalni, és aki meghalt az örökre elveszett. Az örökkévalóság pedig hosszú idő…
A hívő számára a halál csupán átmeneti elválasztást jelent azoktól a szeretett személyektől, akik maguk is hívők. Az a reménységünk, hogy újra találkozunk a mennyben és örökké Isten dicsőségében fogunk együtt lakni. Ez a reménység lefegyverzi a nem hívők isten nélküli bánatát. Egy keresztény is elveszítheti azt, aki meghal, de nem ugyanaz a reménytelen bánat száll rá, mint amit a nem hívő tapasztal meg. Ez a fajta bánat halált eredményez (2. Korinthus 7:10), ezért egy szeretett személy halála az élőket is összetörheti.
Az elválasztottságot bárki képes kezelni, ha tudja azt, hogy nem végleges. Látjuk, ahogy gyermekeink elmennek az iskolába, mi dolgozni megyünk, barátaink pedig vakációzni mennek. Nem lenne logikus, ha úgy szomorkodnánk, mintha az említett személyek meghaltak volna, mivel csupán rövid időre mentek el tőlünk. Hasonlóképpen azok, akik hisznek a feltámadásban és bizonyosak az Istennel való örökkévaló együttlétben a mennyben, ők tudják, hogy ismét találkozni fognak szeretteikkel. 

Légy biztos benne, hogy minden helyzetet a reménységen keresztül látsz. Ahogy a szeretett személy elvesztését követő bánat elhalványul amiatt a remény miatt, hogy ismét találkozol vele, a mindennapi élet nyomásai is csökkennek annak reményében, hogy Isten ígéretei igazak. Minden negatív helyzet az életedben csak átmenetei!

Istené a bosszúállás Lukács 17:2
Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. (Lukács 17:2)
Isten személyes ügyének tartja gyermekei üldözését. Az Apostolok Cselekedetei 9:4-ben, amikor Jézus megjelenik Saulnak a damaszkuszi úton, és beszél vele a szentek üldözéséről, Jézus ezt mondja: “Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul közvetlenül nem üldözte Jézust, de üldözte Jézus szentjeit. Ennek ellenére Jézus ezt mondja: “Miért üldözöl engem?” Az Isten gyermekeit üldöző ítélete nem mindig akkor érkezik, amikor az üldözés történik, hogy megakadályozza az üldözöttek szenvedéseit, de ahogy ez a figyelmeztetés is nagyon egyértelművé teszi, Isten megbosszulja az Övéit. (Róma 12:19.)
Hagyni Istent, hogy Ő védjen meg bennünket, hitünk kérdése. Ha nincs Isten, aki felelősnek tartja az embereket cselekedeteikért, akkor másik orcánk odafordítása a lehető legrosszabb választás lenne. De, ha van Isten, aki azt ígéri, hogy a bosszúállás az Övé, és meg fog fizetni, akkor a dolgok saját kézbe vétele az Őbenne és Szavában való hit hiányát mutatja.
Nem feladatunk, hogy a dolgokat a saját kezünkbe vegyük, és megvédjük magunkat. “A bosszúállás az enyém; én megfizetek, mondja az Úr.” (5. Mózes 32:35, 36; Róma 12:19; Zsidó 10:30.) Azért küzdeni, hogy magunkat tisztázzuk, valójában a hit hiányát mutatja abban, hogy Isten megtartja az ígéreteit. Továbbá szellemi rövidlátást jelent, mivel csupán a jelen pillanatra koncentrál, ahelyett, hogy az örökkévalóság szemszögéből nézné a dolgokat. Jézus nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, és nem is rója fel az emberek ellen bűneiket. Ugyanezt kellene nekünk is tennünk.

Ha valaki kihasznál téged, elárul vagy megrágalmaz, csak emlékezz arra, amit Jézus Saulnak mondott: “Bármit mondasz és teszel az Én követőimmel, Nekem mondod és Velem teszed!” Mennyei Édesapád mindent tud, és meg fog védelmezni téged.

Hit és megbocsájtás Lukács 17:5
Az apostolok így szóltak az Úrhoz: “Növeld a hitünket!” (Lukács 17:5)
Nagyon érdekes, hogy az apostolok azután kérték Jézust arra, hogy növelje hitüket, miután Ő a megbocsájtásról beszélt. Látták Jézus valamennyi csodáját, de ez sohasem inspirálta őket arra, hogy nagyobb hitet kérjenek. Valóban, szeretetben és megbocsájtásban járni éppoly nagy hitet igényel, mint bármely csoda elfogadása. A megbocsájtás alapja Isten szeretete és irgalma. Csak azért vagyunk képesek másokat szeretni és megbocsájtani nekik, mert Isten előbb szeretett bennünket és megbocsájtott nekünk. Ha nem járunk Isten felénk való szeretetében és megbocsájtásában, akkor nem fogunk mások felé szolgálni ezzel. Ő szeretett bennünket, amikor nem voltunk (és néha még most sem vagyunk) szeretetre méltóak és már akkor megbocsájtott, mielőtt még megtértünk volna és bocsánatot kértünk volna.
Az Írás arra figyelmeztet, hogy ugyanúgy bocsássunk meg, ahogy Krisztus is megbocsájtott nekünk. Isten akkor ajánlotta fel a megbocsájtását, amikor még bűnösök voltunk, így tehát a megbocsájtást feltétel nélkül kaptuk. Hasonlóképpen kell megbocsájtanunk mások vétkeit, ahogy Isten megbocsájtotta a miénket. Megbocsájtunk, akár megtér az illető és kéri a bocsánatunkat, akár nem. Csak Isten képes valakit megtérésre vezetni, megmenteni és helyreállítani. A mi részünk ezalatt az, hogy úgy szeressük az embereket és megbocsássunk nekik, ahogy az Úr szeretett bennünket. Ez bizony nagy hitet igényel! Ugyanakkor, míg szükséges mindig szeretnünk és megbocsájtanunk, a Szent Szellem és az Ige nem feltétlenül támogatja a kapcsolatunk fenntartását. Például, ha az üzlettársunk több esetben is lopott tőlünk, miután megbocsájtottunk neki szükség lehet a kapcsolat megszakítására. A megbocsájtás feltétel nélküli, de egy kapcsolat helyreállításának
vannak isteni feltételei, mint például a megtérés és a visszanyert bizalom. 

Légy bölcs ma a kapcsolataidban. Szeretetben és megbocsájtásban járhatsz, ugyanakkor hozz döntést azokról a kapcsolataidról, amelyek sérüléseket és érzelmi szenvedést okoznak neked.

Helyreigazítás vagy kárhoztatás? János 11:5
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. ( János 11:5)
Érdekes észrevennünk, hogy az Írás külön említést tesz Jézus Márta iránti szeretetéről. Azt követően történt ez, – a Lukács 10:38-42 feljegyzése alapján – hogy Márta szolgált, ahelyett hogy Jézust imádta volna. Nem dorgálta meg az Úr, bár felhívta a figyelmét arra, hogy a fontossági sorrend nem megfelelő az életében.
Amikor Jézus az életünkben található problémás területekkel foglalkozik, azt mindig a mi javunkra teszi- nem büntetés végett – így nem szabad elutasításként vennünk. Isten helyreigazításának és az ördög vádlásának egyik megkülönböztető jele: kárhoztató jellege van-e?
Isten meggyőz bennünket a bűnről, de nem kárhoztat. A meggyőzés kizárólag a javunkat szolgálja, míg a kárhoztatás magában foglalja a büntetést. Sátán kárhoztatja a keresztényeket, de ezt jogtalanul teszi, mivel a Róma 8:1 szerint “Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak”. Ha vádolva érezzük magunkat, akkor az ördögtől származó kárhoztatást és megszégyenítést fogadtuk el. Ezek a dolgok nem Istentől származnak. Az Úr a Szent Szellem belső szolgálata által győz meg bennünket. Ez minden esetben pozitív módon zajlik, bátorítva bennünket a bűntől való elfordulásban. Az ellenség bűnök miatti kárhoztatása negatív módon történik, amely csapdába zár bennünket, de a Szent Szellem gyengéden és határozottan vezet ki a bűnből, reményt és hitet ad a teljes győzelemhez. Kárhoztatást érzel az életed egy, vagy több területén? Ha igen, akkor engedtél a manipulációnak és ördögi elnyomásnak.

Ma, szabad lehetsz minden kárhoztatástól az által, hogy egyszerűen azt mondod az ellenségnek, hogy menjen el a Jézus nevében, kijelented, hogy igaz vagy a Jézus Krisztus vérén át. Azután folyamatosan járj a Szent Szellem erejében. Ha éppen bűnt készülsz tenni, vagy már meg is tetted, akkor Ő tudatja ezt veled. Ragaszkodj hozzá, és Ő helyreigazít, kiszabadít a az ördög kárhoztatásából.

Járj a világosságban! János 11:9-10
Jézus így válaszolt: “Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,.” János 11:9
Jézus abbéli döntését, hogy visszatér Júdeába egy olyan ember utazásához hasonlítja, aki nappal utazik. A nappali utazás nem garantálja a veszélyektől való mentességet, de a világosság lehetővé teszi a veszélyek felismerését. Elkerülhetetlen, hogy meg ne botoljunk az éjszakai sötétben. Hasonló módon, az Isten iránymutatásának világosságában való járás nem jelenti azt, hogy nem lesznek
problémáink, ám ha saját dolgainkat végezzük (sötétben való járás) garantáltan bajba kerülünk. Jézus a Szent Szellem vezetésének engedelmeskedve tért vissza Júdeába. Pontosan tudta, hogy mi fog történni, az Atya által adott világosságban járt. Döntéseinket nem szabadna arra alapoznunk, hogy cselekedetünk következményeként valamely módon megsérülhetünk, hanem fel kell ismernünk az Atya akaratát és meg kell cselekednünk azt, függetlenül az ártól. Nemcsak hibás, de veszélyes is az a gondolkodásmód, hogy ha Isten benne van valamiben, akkor nem lesznek problémák. Ez a fajta gondolkodás sok embert késztetett már meghátrálásra attól, amit Isten mondott, mivel a dolgok nem úgy alakultak, ahogy az illető várta. A Biblia azt mondja, hogy nem szabad
megrémülnünk, amikor próbák jönnek (1. Péter 4:12), folytatnunk kell az Úrtól nyert világosságban való járást, az Ő akarata szerint. 

Ma, járhatsz a világosságban és tisztán láthatsz, amíg Isten akaratában vagy. Ha azt teszed, amire Isten hívott, hogy tegyed, akkor a problémák megjelenésekor
világosan fogod látni, hogy miként kezeld azokat Isten szerinti módon.