Az üldözésről Máté 10:16-26
Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberf ia.” Máté 10:23
Az üldözés elkerülhetetlen része a keresztény életnek. A Sátántól származik és az a célja, hogy gyökerestől kitépje Isten Igéjét a szívünkből azzal, hogy levesszük a tekintetünket Jézusról.

Ne gondoljuk azt, hogy szokatlan dolog az üldöztetés. “De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.” (2 Timóteus 3:12.) Valóban örvendezhetünk, amikor Jézus
nevéért üldöznek bennünket, mivel tudjuk, Ő velünk lesz az üldözés közepette is és több, mint gazdag jutalom vár ránk, amikor előtte fogunk állni. (Zsidó 11:26.)
Az üldözés jele annak, hogy az üldözők a lelkiismeretük vádlása alatt állnak. Felismerik, hogy nem úgy élnek, ahogy a szavaink és cselekedeteink megszólítják őket, ezért én-védő mechanizmusként azokat próbálják megtámadni, akiket saját lelkiismeret furdalásuk forrásának tartanak. Ha megértjük ezt, akkor sokkal könnyebb elfogadni az üldözést. Nem pusztán rád mérgesek, hanem saját lelkiismeretük vádlása alatt állnak. Amikor az Örömhírt a Szent Szellem ereje által mutatjuk be, vagy ébredés, vagy pedig lázadás lesz az eredmény – közömbösség nem lehetséges.
Az üldözésnek sok formája lehet. Az életed megfenyegetése Jézusba vetett hited miatt az üldözés egyik módja, de a történelem azt mutatja, hogy ezekben az időszakokban az egyház virágzott. Az intenzív, életet fenyegető üldözések alatt a hívők összegyülekeznek egységben és visszatérnek az első szeretethez. ( Jelenések 2:4.)
Lehetséges, hogy ma nem szenvedsz el az életedet közvetlenül fenyegető üldözést, de akkor is legyen Jézus az első szereteted, és imádkozz azokért a testvérekért, akiket világszerte üldöznek, kínoznak, bebörtönöznek és halálra ítélnek hitük miatt.

A megtagadás fokozatai Máté 10:32-33
Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Máté 10:33
A megtagad szó számos dolgot jelenthet az “ellenkezőt állít”-tól a “elutasít, megvet”-ig. Például minden bizonnyal kisebb mértékű megtagadás volt, amit Péter követett el, hiszen Isten megbocsájtott neki és továbbra is használta őt. A Zsidó 6:4-6 szerint azonban nincs megtérés az Úr teljes megtagadásából. (Zsidó 10:29.) Ezek szerint bár Péter megtagadta az Urat (azt állította, hogy nem ismerte), de nem utasította el, nem vetette meg Őt. Egyetlen hívő ember sem kívánja az Urat megtagadni, de a szellemi egészség utáni törekvés meggyengülése az első lépés ebben az irányban. Erre emlékezve motivációt nyerhetünk, hogy úgy keressük az Urat, ahogy szükséges keresnünk Őt. Ez többet igényel tőlünk, mint puszta kívánságot – erőfeszítésre van szükségünk. Mindannyian megtanultuk, hogyan kell önmagunkra támaszkodnunk, de meg kell tanulnunk, hogyan lehetünk erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében. (Efézus 6:10.) Ahhoz, hogy fizikai testünk tiszta és egészséges maradjon, gyakorolnunk kell, ilyen módon gyakorolnunk kell magunkat a kegyességben is. (1. Timóteus 4:7.) Így szellemileg erősek leszünk, amikor ki kell állnunk az Úrért. Talán kínzott már a félelem, mivel arra gondoltál, hogy valamelyik bűnöddel megtagadtad az Urat. Isten ismeri a szíved. (1. Sámuel 16:7.)

Függetlenül attól, hogy milyen visszataszító cselekedetről, vagy beszédről van szó, ha a szívedben még mindig tiszteled Őt és valóban megváltoztattad a gondolkodásodat, akkor Ő nem fog megtagadni téged. (2. Timóteus 2:12-13.) Megbocsájt neked, megtisztít és új kezdetet ad!

Szemben az evangéliummal Máté 10:34-42
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Máté 10:34
Ez a kijelentés látszólag ellentétben áll az olyan ószövetségi próféciákkal, mint például az Ézsaiás 9:6, mely szerint Jézus a Békesség Fejedelme lesz. Jézus sok más kijelentése vonatkozik a békére, sok ezek közül az Újszövetségben található. Azonban az a béke, amit Jézus a vérével vett meg az Isten és az ember közötti békesség volt. (Róma 5:1.) Ezt a békét kell vennünk, és mások számára is ismertté tenni, de világos, hogy nem mindenki fogadja majd el. Békességet csak akkor nyerünk, ha annak a hitnek az alapján viszonyulunk Istenhez, amit Ő értünk tett, ahelyett, amit mi tettünk érte. Azok az emberek, akik azt hiszik, hogy bizonyos standardoknak megfelelően kell élniük ahhoz, hogy Isten elfogadja őket, nem tapasztalnak békességet, mivel az üdvösségük súlya a saját
vállukat nyomja, ezt a terhet pedig nem tudják elhordozni. Amikor ezek az emberek szembe találkoznak annak a hívőnek a békességével és örömével, aki tudja, hogy kegyelemből hit által nyert üdvösséget (Efézus 2:8), akkor gyakran megtámadják ezeket a hívőket azért, hogy saját önigazultságukat védelmezzék. Ez az a kard, amire Jézus a Máté 10:34-ben utal. Az Örömhír mindig ellenállást vált ki azokban, akik nem fogadják el azt. A megosztásnak ez a kardja, amely még a családtagok között is megjelenik, nem az Istentől származik, hanem az ellenségtől. Sátán büszkeséget szít az emberekben, hogy álljanak ellent bárminek, ami azon törekvésük ellen hat, hogy saját erőfeszítéseik és képességeik szerint próbáljanak meg Istennek tetszeni. Elkerülhetetlenül ellenkezésbe fog ütközni minden hívő, így Jézus egyszerűen csak felkészítette erre tanítványait. Amennyire szeretnéd, hogy a szeretteid megmeneküljenek abban a pillanatban, amikor az Örömhírt elmondod nekik, nem szabad, hogy furcsának tartsad, ha nem fogadják el az igazságot úgy, ahogy te vélekedsz arról. Jézust a sajátjai is megvetették, veled is megtörténhet.

Ma, maradj hűséges az Örömhír hirdetésében, mivel mások el fogják fogadni, ugyanakkor ne veszítsd el sohasem a reményedet, hogy a családod és barátaid is üdvösséget találnak.

Nincs békéje a gonosznak Máté 14:1-12; Márk 6:14-29; Lukács 9:7-9
Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból. Lukács 9:7
Talán némelyek azt gondolták, hogy Jézus a halálból feltámadt Keresztelő János volt, de világosan láthatjuk Máté beszámolójából és különösen Márk evangéliumában, hogy Heródes erről meg volt győződve. Bűntudata volt amiatt a bűn miatt, amiért János megfeddte őt, majd később lefejezte Jánost. Heródes félt Jánostól és attól az Istentől, akit János képviselt. Elmondható, hogy Heródes szinte megszállott volt a János miatti bűntudata következtében. A Márk 6:20 szerint egy időben Heródes örömmel hallgatta Jánost. Bizonyára János kedvenc üzenetét prédikálta: “Térjetek meg, mert a menny királysága elközelített.” Ahhoz, hogy Heródes örömmel hallgassa őt, Isten bizonyára mélyen megérintette Heródest. Ám Heródes jobban félt feleségétől és mások véleményétől, mint Istentől. Nem olyan volt, mint Festus, aki őrültnek tartotta Pált, mivel az a halálból való feltámadásról beszél. Heródes ismerte az igazságot, és megszomorodott – de nem isteni szomorúsággal. A végén a halált választotta – Keresztelő János fizikai halálát és saját szellemi halálát. A fenti versekben láthatjuk, hogy Heródesnek nem volt békessége. A gonoszság mellett döntött és élete hátralévő részében emiatt szenvedett. A világ mentalitása alapján a békesség a problémák hiányát jelenti, de a Jánostól való megszabadulás nem oldotta meg Heródes problémáit! Békességed nem függ a körülményeidtől, csak Jézuson múlik, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsidó 13:8.)

Ma, hatalmas békességed lehet még rettenetes problémák közepette is, mivel hitedet Belé vetetted. “Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.” (Ézsaiás 26:3.) Egyedül Benne bízz és engedd, hogy a békessége uralkodjon a szívedben.

Te vagy a Krisztus Márk 8:27-30
Jézus tovább kérdezte őket: “Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt neki: “Te vagy a Krisztus.” Márk 8:29
Sokan gondolják azt, hogy milyen csodálatos lett volna Jézus egyik tanítványának lenni. Ezzel azt feltételezik, ha látták volna Jézust amint csodákat tesz, könnyebb lett volna hinni benne. De nem így van! Egyszer azt álmodtam, hogy Jézus egyik tanítványa vagyok. Láttam, ahogy feltámasztotta Jairus leányát a halálból. Láttam megnyílni vak szemeket és süket füleket. A többi tanítvánnyal együtt mentem az úton és azokról a csodálatos dolgokról beszélgettünk, amiket láttunk, amikor Jézus hozzám lépett és azt kérdezte tőlem: “De kinek mondasz engem?” Hirtelen érzelmek borítottak el. A látottak miatt teljes szívemből azt szerettem volna mondani, hogy “Te vagy a Krisztus”, de hogy tehettem volna? Ahogy Jézusra pillantottam, pont olyan volt, mint bármely más ember. Semmilyen különlegesség sem volt a kinézetében. Nem volt glória a feje fölött, ahogy azt néhány festményen láthatod. Minden érzékszervi ismeretem azt kiáltotta bennem, hogy csak egy ember.
Ekkor jöttem rá, hogy milyen nehéz volt Jézus tanítványainak hinni. Végül azt a választ adtam, amit Péter, de azt mondani, hogy “Te vagy a Krisztus”, minden hitemet igénybe vette. Túl kellett látnom a fizikai testén és meg kellett látnom, hogy ki is volt Ő belül. Ma már értem, hogy bizonyos értelemben könnyebb számunkra, akik nem voltunk ott az aktuális színhelyeken Őbenne hinni. A tanítványok folyamatosan küszködtek annak megértésével, hogy miként lehet Isten egy emberi testben. Mi csak elolvassuk azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Jézus tett, olvasunk a haláláról és feltámadásáról és úgy látjuk Őt, mint aki a Mennyben ül a trónján. Mivel ismerjük ezeket, könnyebb hinnünk.

Éppoly erősen hihetsz Jézusban, mint azok, akik vele együtt mentek az Ő fizikai szolgálata alatt. Higgy benne és kövesd Őt, légy teljes mértékben meggyőződve arról, hogy szeretete és ereje teljes mértékben meg fog nyilvánulni az életedben és azok életében is, akiket megérintesz.

A hálaadás Istent dicsőíti Lukács 17:12-19
Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Lukács 17:18
Jézus meggyógyított tíz leprás embert, majd azt mondta nekik, hogy mutassák meg magukat a papoknak Mózes törvénye szerint. Ahogy engedelmeskedtek Neki, gyógyulást nyertek; mégis csak egyikőjük tért vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. A 16. vers azt mondja, hogy ez az ember Jézus lábaihoz esett és köszönetet mondott. Majd a 18. versben Jézus azt mondja, hogy ez az ember Istent dicsőítette. Tehát a hálaadás Istent dicsőíti. Azzal, hogy hálát adsz és dicséred Istent, az áldásaid forrásának ismered el Őt. Megalázod magad és azt hirdeted, hogy az Ő képességei, nem pedig a tiéd emeltek fel téged. A hálátlanság olyan gyerekhez hasonlítható, akinek a szülei minden költségét fedezték, hogy iskolába járhasson, de ő miután végez és büszke arra, amit elért, egyáltalán nem tesz említést a szülei nagylelkűségéről. Azt gondolhatjuk, hogy ez a fiatal pökhendi és elkényeztetett, és igazunk is van. Hasonló módon pökhendi és arrogáns dolog elmulasztani a hálaadást Isten részére. Hálánk Istent dicsőíti. Nagyon egyszerű, mégis mély teológia ez: “Csak egy Isten van, és Ő nem én vagyok.” Nem mi alkottuk önmagunkat. (Zsoltárok 100:3.)
Isten a forrásunk és ennek megfelelően dicsőséget kell adnunk Neki. Azzal tesszük meg ezt, ha hálásak vagyunk mindazért, amit értünk tett. Ahogy a sokunk által jól ismert dicséret mondja: “Dicsőség Istennek, akitől minden áldás származik.”

Amikor kifejezed a háládat Istennek mindazért, amit elértél, minden áldásért, nagyért és kicsiért egyaránt, akkor te olyan valaki vagy, aki az életével dicsőíti Őt. Nem lesz kemény szíved. Sohasem fogod letaszítani a trónról Őt magadat ültetve helyette szíved trónjára. Láthatod, a hálával teljes hozzáállás Isten dicsőíti, téged
pedig biztonságban megőriz a kezeiben.

Gyógyulás vagy egészség? Lukács 17:12-19
És ezt mondta az Úr: “Kelj fel, menj el, hited megtartott *éppé, egészségessé tett téged.” Lukács 17:19
Tíz leprás Jézushoz kiáltott gyógyulásért. Azt mondta nekik Jézus, hogy tegyenek úgy, mintha meggyógyultak volna, mutassák meg magukat a papoknak, és kérjék meg őket, hogy hirdessék ki a megtisztulásukat. A leprások engedelmeskedtek és mindannyian meg is gyógyultak, mégis csupán egyikük tért vissza Jézushoz, hogy köszönetet mondjon. Biztos vagyok benne, hogy Jézus észrevette, hogy a leprások 90%-a nem tért vissza. Nincs arra utalás, hogy a hála hiánya miatt Jézus visszavonta volna tőlük a gyógyulásukat. Isten nem tesz így. Az Úr “aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Máté 5:45.)
Jézus valami különlegeset tett azzal a leprással, aki hálát adott neki, és az is érdekes, hogy ő szamáriai volt. Normálisan a zsidók és a szamáriaiak nem mentek közel egymáshoz, de ahogy azt látjuk Jézus és a szamáriai asszony találkozásánál a kútnál ( János 4:9), Jézus nem személyválogató. Ismeretes, hogy a lepra a test részeinek elhalását, majd leesését okozza. A leprások gyakran elveszítik a fülüket és a lábujjaikat. Ezek az emberek meggyógyultak, ami azt jelenti, hogy a lepra többé már nem volt a szervezetükben jelen, nem okozott károsodást a testükben. Azonban Jézus azt mondta a visszatérő leprásnak, hogy egészséges lett. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán eltávozott a lepra belőle, de a betegség okozta minden károsítás is eltűnt. Valószínű, hogy abban a pillanatban
visszanőttek az ujjai. Dicsőség az Úrnak! Melyiket szeretnéd inkább a magad számára, a gyógyulást, vagy az egészséget? Természetesen mindenki inkább egészséges akar lenni. Csak a visszatérő leprás, aki köszönetet mondott vált egészségessé. Miért elégednél meg kevesebbel Isten legjobbjánál?

Ma, mondj köszönetet Istennek mindazért, amit veled tett, és nagyobb csodákat fogsz látni az életedben.

Meddig vagy hajlandó elmenni? Márk 8:22-26
Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: “Látsz-e valamit?” Márk 8:23
Általában arra a csodára szoktunk figyelni, amit ez a vak ember megtapasztalt, de egy pillanatra gondolkodjunk el az általa kifejezett hiten is. Jézus kézen fogta és kivezette őt a városból. Emlékezzünk csak arra, hogy ez az ember vak volt. Fogalma sem volt arról, hogy hová is ment, ezzel komoly kockázatot vállalt. Ha Jézus egyszerűen úgy dönt, hogy otthagyja, akkor mihez tud kezdeni? Nem lett volna képes megtalálni a visszavezető utat a városba, hiszen semmit sem látott! Ez az ember elszánt volt. Számított a gyógyulására. Nem tett előkészületeket arra az esetre, ha erőfeszítései ellenére sem gyógyulna meg, vak maradna.
Mi történt volna ezzel az emberrel, ha úgy dönt, nem követi tovább Jézust, amint észrevette, hogy az elviszi őt a megszokott területéről? Ráadásul, ha vak marad, akkor igazán bajba kerülhetett volna. Jézus csak annyit mondott neki, hogy fogja meg a kezét és kövesse. Ez nem elegendő? Gyakran nem tudjuk pontosan, hogy merre vezet bennünket az Úr, vagy mi fog történni akkor, ha nem kapjuk meg a csodánkat? De amíg Jézus kezét fogjuk, biztonságban érezhetjük magunkat.

Milyen messzire vagy hajlandó elmenni az Úrral? Jézus nem okozott csalódást ennek a vak embernek, és neked sem fog csalódást okozni. Érezheted a keze érintését, ahogy közösségben vagy vele ma. Nincs szükséged B, vagy C tervre arra az esetre, ha Jézus nem “működne” a számodra. Nincs szükséged tartalékra. Ő több, mint elegendő a számodra.

Pénz: a hűség belépőszintje Lukács 16:1-13
Aki hű a kevesen a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. (Lukács 16:10)
Ez egy meghökkentő kijelentés volt Jézustól, amelynek sokféle alkalmazása lehetséges. Ebben a szövegkörnyezetben Jézus azonban a pénzről beszélt. A példázat a hamis sáfárról szól, aki hűtlen volt a pénzzel kapcsolatban. Jézus megismétli ezt az igazságot a következő versben és a hamis mammon kifejezést helyettesíti a kevesen kifejezéssel. Isten Igéje nem hagy kétséget afelől, hogy a pénz a sáfárság legalsó szintje. Ez néhány súlyos kérdést vet fel. Ha a pénz a kevéshez tartozik, és nem tudunk Istenben bízni a pénzügyeinkkel kapcsolatban, akkor hogyan bízhatunk meg Benne
a nagyobb dolgokat illetően, mint például az örökkévaló sorsunk? Hogy mondhatja valaki, “Ó igen, tudom, hogy a mennybe megyek, de nem bízom Istenben azzal, hogy a tizedet adok a gyülekezetem részére.” Ha nincs elegendő hitünk ahhoz, hogy adjunk, akkor hogy visz bennünket ez a hit a mennybe? Jézus ugyanezt az érvelést alkalmazta a fiatal, gazdag ifjú felé való szolgálata
során. (Márk 10.) Ez az ember rendelkezett az Istennek való odaszánás külsődleges jegyeivel, és arról tett bizonyságot, hogy mindent helyesen cselekedett. De Jézus látta a szívét, és azt mondta neki, hogy adja el mindenét és ossza szét a szegények között. Az ifjú válaszán keresztül Jézus elmondta, hogy valójában mennyire volt Istennek odaszánt ember az ifjú.
Tisztában vagy azzal, hogy a pénzeddel kapcsolatos hozzáállásod sokat elmond az Istenben való hitedről? Senki sem tehet vallást Istenben való igazi hitről, ha nem hűséges Hozzá a pénzét illetően is. A pénz belépő szintet jelent a hűség dolgában.

A pénzügyi sáfárság az Istenhez való hűség legkisebb kifejezése. Hasonló ez a lépcső legalsó fokához. Nem juthatsz magasabbra, ha nem teszed meg az első lépést. Légy hűséges az adományoddal ma, és Isten feljebb visz a lépcsőn magasabb dolgok felé holnap.

Pihenj és tölts újra Máté 14:13-21; Márk 6:30-44; Lukács 9:10-17; János 6:1-14
Ő pedig így szólt hozzájuk: “Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. (Márk 6:31)
Jézus gyakran elvonult másoktól, hogy időt tölthessen az Atyával. Azt olvassuk, hogy Jézus a tanítványait félrehívta pihenni és kikapcsolódni. Sok buzgó keresztény figyelmen kívül hagyta fizikai testének szükségleteit ezzel a szolgálatnak is kárt okozva súlyos betegséget, vagy akár halált szenvedett el. Hasonlóképpen sokan elmulasztottak időt szánni a csendességre és Isten megismerésére. (Zsoltárok 46:10.) Ez szintén megrövidíti a szolgálatodat hatástalanítva az erőfeszítéseid. Sátán egyik leghalálosabb fegyvere a szolgálókkal szemben az elfoglaltság. Egyensúlyt kell tartanunk abban, ahogy az időnket mások szolgálatára szánjuk és abban, hogy Atyánk szolgálatát elfogadjuk. Ha az ördög megakadályoz téged abban, hogy a szíved tűzben égjen Istenért, akkor megpróbálja elérni, hogy kiégj. Az ok, amiért Jézus és a tanítványai erre a távoli helyre mentek az volt, hogy távol legyenek a tömegtől és pihenjenek. A pihenés nem egy lehetőség, hanem szükségszerűség volt. Jézus és tanítványai régóta várt vakációra mentek. Azonban a tömeg a követte őket, így vakációjuk már a kezdete előtt véget is ért. Bizonyára éppoly csalódottak voltak emiatt, mint te vagy én lettünk volna, de a harag és keserűség helyett Jézus megindult szívében, és szolgált az emberek felé. Az este későbbi részében Jézus felment egy hegyre és a negyedik őrváltásig imádkozott (hajnal háromtól hatig). Az Úrnak szándékában áll gondot viselni a fizikai testünkre, ahogy azt láttuk abban, ahogy a tanítványokat elvitte pihenni, de azt is láthatjuk, hogy elsőbbséget adott a szellemének azzal, hogy egész éjjel imádkozott, így nyerve szellemi pihenést.

Ma, kövesd Jézus példáját. Pihenj fizikailag is, tartsd tiszteletben tested szükségleteit, de tedd első helyre az Atyával való időtöltést.

Isten választása, vagy a miénk? Máté 14:22-33
De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter ekkor így szólt hozzá: “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” (Máté 14:27-28)
Fontos elemeznünk Péter kijelentését. Péter megdöbbent, amikor Jézust látta a vízen járni, rögvest ő is járni akart a vízen. Bár semmi rossz nem volt a kívánságával, a Jézushoz intézett kérése teljesen rossz volt. Nem kérdezte meg az Úrtól, hogy vajon akarja-e, hogy a vízen járjon, sem nem kérdezte meg, hogy vajon ez az ő hitén állt-e. Ehelyett azt mondta: “Uram, ha te vagy, parancsold
meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” Mit kellett volna erre Jézusnak mondania? “Nem én vagyok. Ne gyere.” Nincs az Írásban további példa arra, hogy valaki a vízen járt volna. Jézusnak
határozott oka volt arra, hogy a vízen járt, azonban Péter egyszerűen akarta látni, hogy vajon ő is meg tudja-e csinálni. Ez a történet megmutatja számunkra, hogy Isten megenged számunkra bizonyos dolgokat, melyek nem az Ő tökéletes akaratából vannak. Sokszor saját imánkat akadályozzuk azzal, ahogy Istentől kérünk dolgokat. Azt mondjuk, “Akarod, hogy A vagy B dolgot cselekedjem?” Lehet, hogy az Úr azt akarja, hogy egyiket se tegyük meg. Egy harmadik, C verziót kellene ajánlanunk neki. Vagy még jobb lenne, ha az egész helyzetet az Ő kezébe tennénk és megkérdeznénk, hogy mit kíván tőlünk?

Ma, arra bátorítalak téged, hogy bízzál Isten bölcsességében és engedd meg Neki, hogy Ő válasszon. Lehet, hogy ezzel megőriz téged az elsüllyedéstől.

Az alázatról János 6:15
Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. ( János 6:15) Jézus “hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. ” (Zsidó 4:15.)

Bizonyára ott volt az a kísértés, hogy a tömeg akaratának megfelelően felmagasztalja magát, de mégsem reagált erre. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse be, nem pedig a sajátját  (János 6:38), ezért azonnal visszavonult és az éjszakát az Atyával való imádságban töltötte. A hosszabb ima ellenszerül szolgál a büszkeség kísértésének, és egy Isten típusú alázatot alakít ki az életedben.
A Galata 2:20-ban Pál arról tanít, hogy meg kell halni önmagunknak és nagyon fontos megjegyeznünk, hogyan is történik pontosan ez a halál. Pál azt mondta, hogy ő azon keresztül halt meg, amit Jézus tett. Ezt a halált úgy tapasztalta meg, hogy egyszerűen elfogadta azt, ami már Krisztuson keresztül megtörtént. (Róma 6:11.) A hívők egy része az önmaguknak való meghalás tanítását végletesen értelmezik és ahelyett, hogy megszabadulnának az énjüktől, teljes mértékben én központúakká válnak. Állandóan magukra gondolnak. Lehet, hogy negatívan, de akkor is ön központúan. Az igazán alázatos ember az, aki Krisztus központú. Az énnek való meghalás nem önutálatot jelent, hanem sokkal inkább Krisztus szeretetét a magunk szeretetét túlhaladóan. Vannak hamis vallások, melyek az önmegtagadást hirdetik. Nemcsak arra van szükségünk, hogy halottak legyünk a magunk számára, hanem hogy éljünk is Isten számára. Az én megtagadása anélkül, hogy Krisztust a trónra ültetnénk, törvényességhez vezet. Az igazi alázat nem önmagunk ledegradálása, vagy magunk gyűlölete, esetleg teljesítményünk leminősítése. Az alázat egyszerűen azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy minden ami vagyunk és amink van az Isten ajándéka. Tehát csak az az ember képes alázatban lenni, aki elismeri Istent.

Olyan alázatos lehetsz, mint Jézus, ha elveszíted önmagad Őbenne. Légy azzal elfoglalva, hogy Ő mit szeretne tőled, hogy tégy, tudd, hogy Ő rajtad keresztül hogyan akar mások felé szolgálni, ismerd, hogy mit mond és érez. Ezután természetesen fogsz az Ő alázatában járni.

Egyetlen Szó ereje Máté 14:29
Mire ő így szólt: “Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14:29)
“Gyere”, szólt az, Aki minden dolgot teremtett ( János 1:3). Ennek az egyetlen szónak éppoly ereje volt, mint a Teremtéskor elhangzott szavaknak. Péter hullámokon járt az Úrtól származó szó erejével. Hasonlóan, bármely szó, amelyet Isten szól hozzánk, magában hordozza azt az erőt és kenetet, ami beteljesítheti azt, ha felszabadítjuk hitünk és cselekedetünk által. Nemcsak Isten erejéről szükséges tudnunk azonban, hanem Isten erejének hatalmas voltáról, sőt, Isten erejének túláradóan hatalmas voltáról is. (Efézus 1:19.) Isten erejének túláradó nagysága felénk irányul. Ez azt jelenti, hogy értünk van, és a javunkra szolgál. Semmit nem használ, ha tudjuk, hogy Isten erővel rendelkezik, ha nem hisszük el, hogy értünk van ez az erő. Isten hatalmas ereje azok számára
hatékony, akik hisznek. Hinnünk kell, hogy elfogadhassunk, mivel ha kételkedünk, akkor nélkülözünk. Minden kritika ellenére – ami Pétert érte – a vízen járt. Bár a többi tizenegy tanítvány látta Jézust és Pétert a vízen járni, nem vettek részt ebben. Isten csodájának elfogadásában az egyik fontos lépés, hogy az ember elhagyja a természetes erőforrásainak biztonságát (kiszállás a hajóból), és abba a helyzetbe tegye magát, ahol Isten csodája kell a megtartáshoz. Isten nem személyválogató. (Róma 2:11.) Bármely tanítvány járhatott volna a vízen, ha kérik, és kiszállnak a hajójukból. Hajóban rejtőzködsz, félsz kilépni és Isten túláradó erejében járni, abban az erőben, ami érted van?

Ma van az a nap, amikor megteheted a hit lépését és bízhatsz benne a szükséges csodádért.

Belép a kétely, kilép a hit Máté 14:30-31
Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: “Uram, ments meg!” (Máté 14:30)
Péter a kétely miatt kezdett süllyedni. A 31. versben Jézus a kétely szót használta Péter félelmével kapcsolatban. A félelem egyszerűen negatív hit, illetve hit a gonoszban Isten jósága és szeretete helyett. Honnan származott ez a félelem? A 2. Timóteus 1:7 szerint Isten nem a félelem szellemét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanságét. Nem Istentől jött. Ez a félelem
azért volt képes Pétert megragadni, mivel ő levette figyelmét Jézusról és inkább a körülményekre tekintett. A félelem és a kétely nem képes csak úgy legyőzni bennünket; engednünk kell neki. Ha Péter a figyelmét Jézuson tartotta volna, aki az ő hitének szerzője és bevégezője (Zsidó 12:2), akkor nem félt volna. Ahogy a hit Isten Szavának hallásából származik (Róma 10:17), a félelem abból származik, amikor Isten Szavával ellentétes dologra nézünk vagy hallgatunk. Nem kísért meg bennünket a félelem és a kétely, ha nem figyelünk arra, amit Sátán azért tesz, hogy féljünk, illetve kételkedjünk. A szélnek és a hullámoknak valójában semmi közük sem volt ahhoz, hogy Péter a vízen járt. Képtelen lett volna járni a vízen Jézus segítsége nélkül akkor is, ha teljes nyugalom honolt volna a tavon. A körülmények egyszerűen elvonták a figyelmét a Mesterről és visszavitték a világi gondolkodáshoz. Hasonlóképpen, Sátán megpróbál eltéríteni bennünket azzal, hogy a problémáinkról gondolkozzunk. Péter hite nem fogyott el azonnal, mivel a Biblia azt mondja, hogy “kezdett” süllyedni. Ha nem lett volna hite, akkor azonnal elsüllyedt volna, nem pedig
fokozatosan. Ez azt illusztrálja, hogy a félelem belépése és a hit kilépése nem azonnal történik meg. Mindig vannak előjelek, melyek erre utalnak.

Ha a figyelmed teljesen Jézusra fordítod, akkor meg fog menteni téged a problémáidban való elsüllyedéstől. Számára nincs túlságosan nagy probléma, és Ő azt akarja, hogy jól menjenek a dolgaid és boldog légy.

Érzékenység a jó dolgok iránt Márk 6:45-52; János 6:15-21
Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. Márk 6:52
Amikor egy keményszívű emberre gondolunk, akkor legtöbbször olyasvalaki jelenik meg előttünk, aki rettenetes lázadásban van Istennel szemben. Bár igaz, hogy a lázadó embernek kemény a szíve, ebben az Igében a tanítványokról olvassuk, hogy megkeményedett a szívük. Elképedtek és mérhetetlenül elcsodálkoztak azon, hogy Jézus a vízen járt, mivel elfelejtették, hogy éppen az imént etetett meg Jézus több, mint ötezer embert. A megkeményedett szó jelentése “megkérgesedett, merev, szellemben hideg, érzéketlen.” A tanítványok nem voltak Istengyűlölők, inkább annyira érzékenyekké váltak a természetes világra és annak korlátaira, hogy teljesen megdöbbentek azon, amikor Jézus átlépte ezeket a korlátokat. Tehát a szívük kemény volt.
Ha visszaemlékeztek volna arra, amit Jézus tett (több, mint ötezer ember megetetése), akkor nem csodálkoztak volna azon, hogy Jézus a vízen járt. Mindezek mellett, Jézus kényszerítette őket, hogy hajóba szálljanak, így Ő volt a felelős értük. Közel volt hozzájuk, és Jézus maga is ugyanabban a viharban volt, mint ők, így aztán biztosan tudták, hogy tisztában a helyzetükkel. Feltételezhették volna, hogy megmenti őket, még ha a vízen is kell járnia, hogy ezt megtehesse. Hajlamos vagy inkább félni, vagy kételkedni Isten Igéjének igazságaival kapcsolatban? Talán többet gondolkodsz olyan dolgokon, amelyek félelmet és kétséget okoznak benned.

Ma, megfordíthatod ezt, és valójában a szíved a kételyek számára keményítheted meg azzal, hogy csak Isten Szaván gondolkodsz! Lehetséges és elérhető cél, hogy pontosan olyan érzékeny légy Istenre és a hitre, mint amilyen Sátánra és a kételyekre voltál. Gondolkodj Isten Igéjén ma.

Üdvösség: egy kapcsolat Márk 6:53-56
Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt Márk 6:54
Az ismer szó sok dolgot jelenthet, egészen az “érzékelés az érzékszervekkel, vagy az elmével” jelentéstől a sokkal mélyebb “alapos megtapasztalás” jelentésig. A megismerés továbbá nem pusztán intellektuális, hanem személyes, intim megismerés is. Jézus az örök életet úgy határozza meg, mint az Atya megismerését Ő általa. Az örök élet egy intim, személyes kapcsolat Istennel, az Atyával és Jézussal a Fiúval. Erről az intimitásról szól az üdvösség. A bűnök bocsánata nem volt az üdvösség célja, az eszközt jelentette a cél eléréséhez, ami az Atyával való intimitás volt. Jézus meghalt, hogy megvásárolja bűneinkre a megbocsájtást, mivel a meg nem bocsájtott bűnök távol tartanak az Atyával való közeli kapcsolattól. A bűn akadályként állt Isten és közöttünk. Jézusnak
foglalkoznia kellett vele. Aki az üdvösséget pusztán a bűnbocsánatra és a mennybe való menetelre szűkíti, az elmulasztja az Istennel való örök élet lényegét. Az Írás az üdvösséget úgy mutatja be, mint egy utat, ahogy a bűnös emberek békességre és harmóniára jutnak Istennel. Ehelyett, gyakran úgy mutatják be, mint az élet problémáiból való menekülést, majd a pokoltól való menekülést. Lehetséges újjászületni ezzel a gondolkodással, és azok az emberek, akik ezzel a szemlélettel rendelkeznek, az Urat csak úgy látják, mint aki segít átjutni nekik a kríziseken. Sohasem lépnek be abba a naponkénti örömbe, amit az Ő intim megismerése jelent. Jézus azért halt meg érted, mert szeretett ( János 3:16) – ez a szeretet pedig a veled való intim kapcsolatra vágyott. Tárd fel a kapcsolatodat ma Vele, és beszélj nem hívő barátaidnak Róla. A legvalószínűbb, hogy a vallás kínálta táplálékot fogyasztották és nem voltak megelégedve a világ által kínáltakkal sem.

Mondd el számukra, hogy első kézből tudod, csak az Atyával való intim kapcsolat képes azt biztosítani számukra, amire szükségük van ebben az életben és az elkövetkezendőben is.

Ön-keresés vagy Isten keresése Máté 14:34-36; Márk 6:53-56; János 6:22-39
Jézus ezt válaszolta nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. János 6:26
Jézus ismerte az emberek szívét, ezért nem bízta magát erre a tömegre. Mindössze egy nappal ezelőtt ezek az emberek megpróbálták erővel megragadni és királlyá tenni, de Ő visszavonult és az egész éjt imában töltötte. A tömeg úgy tűnt, hogy Jézust keresi, de valójában arra próbálták Jézust használni, hogy a saját céljaikat keressék. Igaz, hogy nagyon sok személyes haszna van annak, ha Jézust szolgáljuk, de a haszon sohasem válhat a célunkká, vagy kívánságunkká. Minden dologban Jézusé a kiválóság (Kolosszé 1:18.) Jézus feltárta az emberi szívek valódi szándékait azzal, hogy erőteljesen prédikált az elkötelezettségről. Az önközpontú emberek megsértődtek és elmentek, míg azok, akik letették az életüket, hogy megtapasztalják Isten túláradó életét, maradtak. Az Istennek való elkötelezettség (nem annak, amit Ő produkálhat) választja el Isten igazi imádóit a hamis imádóktól. Amikor Jézus kijelentette, hogy Ő az egyetlen út az Atyához ( János 14:6), az emberek mérgesek lettek. Büszkeségünket, testi természetünket mindig feldühíti, ha arra gondolunk, hogy igaz cselekedeteink nem képesek megmenteni bennünket! De Jézus világossá tette, hogy az üdvösségben egyetlen részünk, hogy hiszünk. Hiszünk, de mit? Hiszünk Benne és az áldozatában – nem a miénkben. Az üdvösség egy ajándék, nem lehet megvásárolni. (Róma 10:2,3.) Kaptad már magad azon, hogy annyira elszántan kerested Istent egy bizonyos területen, hogy megfeledkeztél a legnagyszerűbb csodáról, Isten szeretetéről és megváltásáról, melyet az Ő Fián keresztül adott neked?

Ma, emlékezz meg az Ő áldozatáról és arról, hogy mennyire szeret téged. Ez az igazság minden mást helyes perspektívába fog helyezni.

Holt cselekedetek János 6:24-29
Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” János 6:28
A történelem során az emberiség folyamatosan kereste annak módját, hogy Istennek tetsző módon cselekedjen. Minden ember rendelkezik Isten valóságának ismeretével a belsőjében (Róma 1:18-20.), és azzal a vággyal is, hogy helyes viszonyban legyen Vele. Azonban, ahogy ezek a zsidók is, csak kevesen értettek egyet az Úrral abban, hogy milyen módon érhetik el ezt. Hajlandóak voltak arra, hogy valamit megcselekedjenek üdvösségük érdekében, de nem voltak hajlandóak arra, hogy alárendeljék az életüket Jézusnak, mint Úrnak és elfogadják az üdvösség ajándékát Tőle.
Ez az egyik alapvető különbség a kereszténység és a világ vallásai között. A vallás hajlandó áldozatokat hozni azért, hogy elnyerje a helyes kapcsolatot Istennel, ám a kereszténység elismeri teljes képtelenségünket arra, hogy valaha is elegendő jót cselekedhetünk saját megmentésünkért, ezért hitre és bizalomra szólít fel abban, amit Jézus tett értünk. Nem érdemled meg, hogy megmenekülj, mivel senki sem érdemli meg! Nem érdemelheted ki azokkal a cselekedetekkel, amit a Biblia “holt cselekedeteknek” nevez. (Zsidó 6:1; 9:14.) A holt cselekedetek magában foglalják az összes vallásos cselekedetet, a jó tetteket, vagy adományokat, melyeket azért tesznek, hogy Isten előtt igazolják magukat az emberek. Csak az a hit fog megigazítani téged, amit Jézus tett az üdvösségedért, ezért a te részed egyszerű – csak hidd el.

Ma, megnyugodhatsz abban az igazságban, hogy üdvösséged teljesen az Ő munkája, nem a tiéd.

A mennyei kenyér János 6:31-35
Erre ezt mondták neki: “Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” János 6:34
Valószínűleg ezek a zsidók azt várták, hogy Jézus manna esőt hullat rájuk, mint egykor őseik idejében a pusztai vándorláskor. Másrészt pedig, aki képes ötezer embert megetetni egyetlen kicsinyke ebéddel, az csak képes arra, hogy mannát produkáljon. Még mindig fizikai élelemről gondolkodtak. A manna szó jelentése: “mi ez?” Izrael fiai ezt mondták: “Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.” (2. Mózes 16:15.) A manna egy igen tápláló eledel volt, amely minden reggel megjelent a talajon röviddel azután, hogy Izrael gyermekei kivonultak Egyiptomból és megkezdték a negyvenéves vándorlásukat a pusztában. Mózes nevezte így: ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül. (2. Mózes
16:15.) A manna kicsi, kerek, a koriander magjához hasonló volt, fehér vagy sárgás színű volt, mint a bdellium. Minden reggel összegyűjtötték, és még aznap fel kellett használni, mert egyébként megbüdösödött és férgek lepték el. A hatodik nap kivétel volt, mivel akkor Sabbathra is gyűjtöttek belőle, ám ebben az esetben nem romlott meg. (2. Mózes 16:22-26.)
“És Jézus azt mondta nekik, Én vagyok az élet kenyere.” ( János 6:35.) Az emberek kenyérdarabokat kerestek, ami valóban nagy csoda lett volna, de ez jelentéktelen volt ahhoz képest, ami a szemeik előtt megnyilvánult. Isten valaha tett legnagyobb csodájához beszéltek, de teljesen vakok voltak rá. Csak azt látták, amire szükségük volt és amit Jézus képes volt megadni. Sokszor olyan elszántan keressük Istent életünk egy területén, hogy elfeledkezünk a legnagyobb csodáról, amely az a szeretet és megváltás, amit Isten az Ő Fián keresztül adott.

Ma, gondolj bele, hogy milyen lenne az életed Jézus nélkül, és hogyan alakult át az életed, mivel Ő a Megváltód és az Urad.

Légy Istentől tanítva János 6:40-45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. János 6:45.
Az Ószövetség prófétái egy olyan Újszövetségről prófétáltak, ahol maga Isten tanít bennünket. A kijelentésből származó ismeretről beszéltek, amely szellemünkön keresztül nyilvánul meg. Az Ószövetség idején Isten a “külső” emberen keresztül foglalkozott népével. Azét tette ezt, mert akik nem voltak újjászületve, nem érzékelték azokat a szellemi igazságokat, melyeket a Szent Szellem jelent ki az Újszövetségben. (1. Korinthus 2:14.) Az Ószövetségi hívők olyanok voltak, mint a gyermekek a szellemi igazságokat megragadó képességeik alapján. Lehetetlen szellemi igazságot elmagyarázni egy fiatal gyermeknek, ennek ellenére vissza kell őt tartani a gonoszságtól. Isten Igéje ezért a szülőket a korrekció pálcájának használatára tanította. (Példabeszédek 13:24; 19:18; 22:15). A gyerek lehet, hogy nem érti azt, hogy mit is jelent az ördögnek való ellenállás, de amikor az ördög lopásra készteti akkor nemet mond, mert fél a pálcától. Hasonlóképpen az Ószövetség szentjei kerülték a bűnt, mivel féltek Isten haragjától és büntetésétől. Ez kordában tartotta a bűnt, ugyanakkor megakadályozta őket abban, hogy Isten szeretetét és jóságát elfogadják. (1. János 4:18.) A János 6:45-ben Jézus az Újszövetségről beszélt, amelyben a bűnök büntetése Őrá lett helyezve. Többé már nem a büntetéstől való félelemből szolgálod Istent. Szeretetből szolgálod Őt, mivel elküldte fiának Szellemét a szívedbe, hogy fiává és lányává légy. Azért szolgálod Őt, mert megváltozott a természeted az újjászületésen keresztül. Most már olyan vagy mint Ő.

Ma, engedd, hogy a Szent Szellem vezessen és tanítson a szívedben.

A Szellem és a Szó egyek János 6:40-71; 7:1
A lélek "szellem" az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek "szellem" és élet. János 6:63
Jézus azt állította, hogy az élet a szellemedből származik, nem a testedből. Ezeket az embereket oly mértékben uralta a fizikai életük, hogy egyáltalán nem értették meg Jézus szavainak szellemi jelentőségét. Bár Isten Szavának vannak jótékony hatásai a testünkre nézve is, az Ige szellemi természetű, szellemünkön keresztül érthetjük meg. Isten Szava szellem és a Szent Szellem a saját szellemünkben megvilágítja Isten igazságát az elménk számára. Isten Szava nem pusztán papír és tinta. Jézus az Ige, Ő szellemi formában már akkor létezett, mielőtt a Szent Szellem bármely inspirált szót leíratott volna. A Biblia egyszerűen Jézus és a szellemi igazság fizikai megjelenése. Isten ihlette, abszolút pontos és megbízható, mégis, amíg nem vesszük a Szent Szellemet a szellemünkben, addig a Biblia nem fog hasznot hajtani a részünkre. Ezért van az, hogy sokan, akik elolvassák, sőt memorizálják, mégsem aratják a gyümölcseit. Nem születtek újjá és nem bírják önmagukban a szellemi Tanítót. ( János 14:26.)
Ahogy fizikai részünk életet nyer a megevett ételből, szellemünk is életet nyer, ahogy részesedik Jézusból, az élet kenyeréből. ( János 6:48.) Jézus világosan mondja, hogy az általa szólt szavak szellemi természetűek, nem fizikaiak. Ha meg akarjuk ismerni, hogy mik azok a szellemi igazságok, akkor hinnünk kell a Bibliában, mivel az élet és szellem. Ha azt szeretnénk, hogy a szellem vezessen bennünket, akkor követnünk kell Isten Szavát. Ha hallani szeretnénk Isten Szellemétől, akkor figyelnünk kell arra, amit Isten az Ő Igéjében mond nekünk. A Szellem (Szent Szellem) és az Ige ( Jézus) egy. ( János 1:1.)

Ma, békét találhatsz minden döntésedben, melyet meghozol azáltal, hogy a Szent Szellem vezet téged Isten Igéjében. A Szellem és az Ige mindig egyetért, és
amikor egyetértésre jutsz velük, akkor biztos lehetsz benne, hogy a helyes irányba mozdulsz és helyesen cselekszel.
Május 21

A törvény nem hitből van Márk 7:1-7
És észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. Márk 7:1-7
Ebben a versben a farizeusok azzal foglalkoztak, amivel a vallásos emberek foglalkoznak, a külső megjelenéssel, míg Jézus a szívvel foglalkozott. (1. Sámuel 16:7.) Az Ószövetségi mosakodási törvények másodlagos célja a higiénét szolgálta, de ahogy a Kolosszé 2:16-17-ben olvashatjuk, valódi céljuk az volt, hogy árnyékai legyenek, illusztrálják a mögöttük lévő szellemi igazságot. A
szennyezett étel árthat a testünknek, de nem érheti el a szellemünket. ( János 3:6.) Az írástudók és farizeusok elhagyták az Ószövetség szabályai által tanított szellemi tisztaságot, ezért teljes mértékben megromlottak szellemi területen. Pál apostol is foglalkozik ezzel a kérdéssel a Galata 3:12-ben, amely azt mondja: “A Törvény nincs hitből.” A Róma 14:23-al kombinálva, amely szerint “ami nincs hitből, az bűn”, a hit által való élet – törvény nélkül – káromlásnak számított a törvényes zsidók számára, ahogy manapság a törvényes keresztények számára is az. Isten a törvényt a bűn feltárására adta, nem pedig azért, hogy megigazítson bennünket általa. (Galata 3:24.) Az Újszövetség hívője számára bűn, ha Istenhez úgy próbál meg kapcsolódni, hogy megtartja az Ószövetség törvényeit. A Törvény önmagában nem bűn (Róma 7:7), de bűn az, ha az ember azért próbálja megtartani a Törvényt, hogy igazzá tegye magát Isten előtt. A Törvény célja az, hogy felfedje számodra, hogy nem válthatod meg magad. Kizárólag Jézus Krisztus megváltói munkájába vetett hited üdvözíthet. A Törvény alatt azt kaptad, amit érdemeltél. A Jézusban való hit által elfogadod Isten kegyelmét, azért, amit Ő tett érted. A hittől való bármely eltávozás, különösen az Ószövetségi Törvényhez való visszatérés kiüresíti Krisztus munkáját (Galata 2:21) és a legrosszabb bűnt jelenti. Kizárólag a Jézusban való hit nyitja fel a Törvény keménysége által lezárt bűntudat és kárhoztatás ajtaját.

Jézus hatalmas személyes áldozattal vásárolta meg a szabadságodat, ezért Ő belé vessed a hited mindenért a mai napon. Ezután a helyes dolgokat fogod tenni és élvezheted az életet.

Vedd le a maszkot! Márk 7:6-9
Ő pedig ezt válaszolta nekik: “Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Márk 7:6
A képmutató ember egy bibliai meghatározása: “olyan személy, akinek a szavai és szívbéli cselekedetei nem egyeznek meg”. A képmutató keresztény cselekedeteket cselekszik, vagy hisz Isten Szavában, de nem teszi meg mindkettőt. Vagy nem teszi meg azt, amiről tudja, hogy igaz, vagy pedig nem hiszi a szívében, amit mond és cselekszik – pusztán úgy cselekszik, hogy igazságosnak és szentnek látszódjon. Csak amikor a megvallás és a szívbéli cselekedet megegyezik Isten Igéjével, akkor beszélhetünk valódi üdvösségről. (Róma 10:9-10.)
A képmutató (hipokrita) szó a görög hupokrites szóból származik, melynek jelentése “színpadon eljátszott szerep, egy színész”. A görög és római színészek nagy maszkokat viseltek, hogy valódi személyazonosságukat elrejtsék. A képmutató szó jelentése “érzelmek, gondolatok, erkölcsi minőség színlelése, melyet az illető nem vall, vagy birtokol; bizonytalanság.” Társadalmunkban szokásos dologgá vált, hogy érzelmeinket képmutató álarc mögé rejtjük. Bár valóban tapintatosnak kell lennünk, szándékosan nem mondva olyan szavakat, amellyel megbántunk másokat, van ideje és helye, amikor kimondjuk az igazságot még akkor is, ha az nem túl népszerű. A 3. Mózes 19:17-ben az Úr azt mondta, “Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. ” Ez a vers azt állítja, ha elmulasztjuk megfeddeni a testvérünket, amikor látjuk a bűnt közelíteni, akkor gyűlöljük őt.
Sok ember valódi érzéseit azzal rejti el, hogy “Túlságosan szeretem őket, hogy megsértsem az érzéseiket.” Az igazság az, hogy túlságosan szeretik magukat ahhoz, hogy vállalják a visszautasítás kockázatát. Ez képmutatás. A motiváció, nem a cselekedetek teszik általában az embert képmutatóvá.

Engedd, hogy Isten szeretete legyen a motivációd ma és mindennap.

A hagyományok semlegesítik az Igét Márk 7:1-13
És így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét. Márk 7:13
Az 5 Mózes 4:2 egyértelműen kijelenti: “Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból!” Az Újszövetségben ugyanezt a gondolatot erősíti meg a Jelenések 22:18-19 igen erőteljes büntetéssel hangsúlyozva azt. A vallásos emberek nagyon gyorsak abban, hogy megtartsák azt a vonatkozó részt, hogy ne csökkentsék Isten parancsolatait, ám úgy tűnik, hogy rendben levőnek tartják, hogy íratlan törvényeket adjanak hozzá. Minden felekezetnek vannak saját “ezt szabad”, “ezt nem szabad” jellegű parancsolatai, melyek nincsenek benne az Írásban, és hasonlóképpen ezekhez a képmutató farizeusokhoz, az íratlan törvények általában a külsődleges dolgokkal kapcsolatosak. Emlékeznünk kell arra, hogy az Isten törvényeihez való hozzátétel éppoly helytelen, mint az elvétel.
Isten parancsolatait mindig világosan el kell választanunk az emberek tradícióitól. Minden olyan kísérlet, amely azonos szintre emeli őket, azt fogja eredményezni, hogy Isten Szava hatástalan lesz az életedben. Vagy Isten parancsolatait kell félretenned, hogy megtartsd az emberi hagyományokat, vagy pedig az emberek hagyományait kell félre tenned, hogy megtarthasd Isten parancsolatait. (2. Mózes 20:3.) Isten Igéjének pozitív hatásait semlegesíted azzal, ha az emberi tradíciókat Isten Szava fölé emeled. Az Ige nem fog profitálni azok számára, akik nem hisznek benne, de Isten Igéje ennek ellenére sohasem veszíti el az erejét. Ma, vess egy pillantást arra, hogy vajon miért cselekszed azokat a szellemi igazságokat, melyeket cselekszel.
Hited és cselekedeteid Isten Igéjén alapulnak, vagy pedig egyházad, felekezeted hagyományain?

Emlékezz arra, hogy kizárólag az Igének van hatalma ahhoz, hogy megmentsen, meggyógyítson, bőségben részesítsen, és békét, örömöt adjon.

Ami valóban beszennyez téged Máté 15:1-20; Márk 7:1-23
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.” Márk 7:15
Az Ószövetség étkezéssel kapcsolatos törvényei olyan szellemi árnyékok voltak, amelyek az Újszövetségben váltak valóra. Ezek a farizeusok (ahogy sok keresztény manapság) elvétették a szabályok mögött álló szellemi igazságok jelentőségét. Az étkezési törvények valódi jelentése az volt, hogy mindenben szentek vagyunk (az Úr számára elkülönítettek) – még az általunk megevett dolgokban is. A Törvény alatt tilos volt bizonyos állatokat megenni, sőt akár érinteni őket, nem azért, mert ezek az állatok valamiért rosszak lettek volna, hanem az Isten számára elválasztottságot jelképező szerepük miatt. Ezeknek a törvényeknek a gyakorlása az elválasztottság folyamatos emlékeztetőjéül szolgált. Az Újszövetségben nincs szükségünk étkezési törvényekre, hogy emlékeztessenek
szentségünkre, Isten számára való elválasztott mivoltunkra, mivel az Ő Szelleme lakik bennünk és az Ő Igéje azt mondja, hogy megigazultunk és szentek vagyunk Jézus Krisztus vére által. Ebben a részben Jézus kijelentése arra vonatkozik, ami valóban képes beszennyezni az embert. Nem értelmezhetjük úgy azonban, hogy bármely testünkkel szembeni visszaélés – pl. falánkság, drogozás – rendben való lenne, de Ő azt mondja, hogy nem az szennyez be, ami a szánkon bemegy, hanem az, ami kijön rajta keresztül.
Jézus tudta, hogy a szívünkben lévő dolgokat beszéljük, és ha romlott a szívünk, akkor gonosz dolgokat fogunk beszélni. Tudta, hogy ami kijön a szánkon, az egy romlott szívből jön. Másrészről, ha újjászületünk és új a szívünk, Isten szerint való, akkor olyan szavakat szólunk, amelyek helyesek és szentek. Isten a szívünkre tekint, és amit a szánk szívünkből szól az tiszta és romlatlan.

Ma, gondolkozz el a szíved állapotán. Az általad mondott szavak megmutatják, hogy vajon szennyezett-e a szíved a világtól, az ellenség félrevezetett-e, vagy a test győzött-e le? Ha így van, akkor annyit kell tenned, hogy megtérsz és tisztává leszel. (1. János 1:9.) Ezután örvendezni fogsz, hogy Isten gyermeke vagy és igazán örömteli napod lesz Vele.

Ismerd meg azt, ami a tiéd Márk 7:17-23
Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok. Márk 7:21
Ezek a versek (21-23) tovább erősítik azt az igazságot, hogy a szívünk nem pusztán a szellemünket tartalmazza. Még a keresztények is küszködnek olyan dolgokkal, mint a gőg és a bolondság, melyekről Jézus azt mondja, hogy a szívből jönnek ki. Biztosan mondhatjuk, hogy újjászületett szellemünk nem forrása ezeknek a bűnöknek, ezért a szív több, mint a szellemünk.
A szellem szót az Írás többféle módon alkalmazza. Leggyakrabban Isten Szellemére vagy az emberek szellemére utal. Ennek megfelelően vagy a Szent Szellem személyére, vagy pedig a mi három részből álló lényünk szellemi részére utal. (1. Tesszalonika 5:23.) A szellem szó ugyanakkor egy mentális állapotot is jelölhet.
Az Efézus 1:17-ben Pál azért imádkozott, hogy ami már igaz volt a szellemünkben, az legyen a mentális, elmebeli állapotunk is. Azért imádkozott, hogy szabaduljon fel a lelkünkben az, ami jelen van már a szellemünkben. A keresztény élet nem egy kísérlet arra, hogy több hitet szerezzünk, több kenetet, vagy hogy közelebb kerüljünk Jézushoz. Ezeket a dolgokat már a maguk teljességében bírjuk. Csupán egy kijelentésre van szükségünk arról, ami már a miénk. Ennek megértése rengeteg belső vívódástól és kételytől szabadíthat meg. Sokkal könnyebb ugyanis valamit felszabadítani, ami megvan, mint valamit megpróbálni megszerezni, ami nincs meg. Miért kételkedne valaki abban, hogy megkaphat valamit, ha az a valami már az övé?
Krisztuson keresztül már áldott vagy az összes szellemi áldással. (Efézus 1:3.)

Amit tenned kell csupán az, hogy birtokba veszed a tulajdonod, ezt pedig úgy teszed, hogy megújítod az elméd Isten Igéjével. Az Ő Igéje mondja el számodra, hogy ki vagy és mid van. Miután megismered, hogy mid van, akkor a szellemed és lelked egyszerű többséget fog alkotni benned és tested meg fogja tapasztalni Isten életét, amit a szellemedbe helyezett.

Jézus megpróbálta az asszony hitét Máté 15:21-39; Márk 7:24-37; 8:1-10
Jézus így szólt az asszonyhoz: “Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” (Márk 7:27)
Bár Jézus azért jött, hogy betöltse Isten messiási ígéretét a zsidó nép számára, a pogányok számára is üdvösséget ajánlott. Jézus bizonyára tudta ezt és számos pogány ember felé szolgált minden lenézés nélkül. Itt a Márk evangéliumában viszont rendkívül durva a sziroföníciai asszonnyal. Jézust nem lehetett volna kényszeríteni arra, hogy szolgáljon az asszony lánya felé, ha ez nem az Ő akarata szerint való, ezért hallgatása, majd kemény válasza, amit az asszonynak mondott egy jó eredmény érdekében történt. Az alázat fontos összetevője a hitnek. Ez az asszony idegen volt az ígéret szövetsége számára és nem volt joga semmit sem kérni. Bár Jézus lábához esett, Jézus tudta, hogy mi van valójában az asszony szívében. Jézus hallgatása és egy kutyához való hasonlítása bizonyára sértett volna egy büszke embert, és lehetséges, hogy pontosan ez okból próbálta meg Jézus az asszony hitét. Nem volt szükség arra, hogy ezt tegye a századossal a Lukács 7:6-7-ben. A százados nem esett Jézus lábához, de Jézus tudta, hogy alázatos volt a szívében.
Kétség nélkül az asszonynak szüksége volt arra, hogy a hite megpróbáltasson azért, hogy a szíve alázatossá váljon. Csak ezen a módon tudhatta meg, hogy a megtapasztalt csoda egyedül Isten kegyelmének tulajdonítható. Hatalmas alázat volt a részéről, hogy elfogadja a kutyákkal való egy kategóriába sorolást, ez pedig bizonyság volt Jézusnak, hogy az asszony pontosan tudta, hogy bűnös és szüksége van egy megmentőre.
Az igazság az, hogy Jézus nélkül te is csak egy kutyához hasonlítanál abban, hogy megpróbálsz tetszeni és érzelmeket kicsikarni egy olyan gazdától, akivel nem tudsz valójában kommunikálni, vagy megérteni őt. Annyit tudnál tenni, hogy könyörögsz azért, amire szükséged van és reménykedsz abban, hogy áldást kapsz.

De ma már ünnepelheted az igazságot, hogy az Ő saját fia vagy. Képes vagy megismerni Őt, megértheted, és tudhatod, hogy mindennel ellátott már amire szükséged lehet az Ő Fia vérén keresztül. Hallelúja!

A Szent Szellem szolgálata Márk 8:11-13
Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: “Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” Márk 8:12
A felsóhajt szó görög jelentése “intenzív szomorúság, nem hallható ima, nyögés.” Ez a Szent Szellem közbenjárása, kimondhatatlan sóhajjal. (Róma 8:26.) Némely Szellemmel betöltött keresztény azt gondolja, hogy ezek olyan sóhajokat jelölnek, melyeket nem lehet normál szavakba önteni, így ez a nyelveken való szólásra utal. Azonban, valójában ez egy bizonyos közbenjárásra utal, amely különbözik azonban a nyelveken való szólástól. A János 11:33-ban és 38-ban Jézus két alkalommal sóhajtott Szellemben, ám egyetlen szót sem ejtett ki. Pontosan arról van szó, amit az Írás mond, Szellemben való sóhaj. Mindenki, akiben a Szent Szellem jelen van megtapasztalta már, vagy meg fogja tapasztalni ezt. Pál erre utal a Galata 4:19-ben, amikor a Szellemben való fájdalmas szülésről beszél a Galáciabelieknek. A Szent Szellem nyögése nem pusztán sóhaj, hanem a harag és ellenállás kifejeződése Sátán eszközeivel szemben az életünkben. Sok esetben a keresztények nem ismerik fel, mert azt hiszik, hogy adott helyzetben saját szomorúságukat tapasztalják ilyen módon, valójában azonban a Szent Szellem kíván velünk közbenjárni a problémáink ellenében. Jézus a Szent Szellem inspirációja által szolgált. A János 11:33 és 38 azt mondja, hogy Jézus két alkalommal nyögött a Szent Szellemben, amikor Lázárt feltámasztotta a halálból. Milyen gyengesége lehetett Jézusnak, hogy szüksége volt a Szent Szellem ilyen típusú szolgálatára? Jézus bűn nélkül élt, de volt egy gyengesége. Ez pedig a fizikai elméje volt. Még egy bűntelen ember elméje sem tudja felfogni egy halott ember feltámasztását, különösen négy nappal annak halála után. Ha Jézusnak szüksége volt a Szent Szellem segítségére, amikor nem tudta hogyan is imádkozzon, akkor ez bizonyára fontos szolgálata a Szellemnek a te életedben is.

Ma, légy figyelmes a benned lévő Szent Szellem kenetére, hogy másokért imádkozhass és közbenjárhass. Meglepetést szerezhet számodra, ahogy Ő mások életére hatást fog gyakorolni rajtad keresztül.

Jézus fenyegetést jelent a vallás számára Máté 16:1-4
A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék õt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. Máté 16:1
A szadduceusok egy zsidó szekta volt (Apcsel 5:17), amely mind politikai, mind vallási kérdésekben szemben állt a népszerűbb farizeus tanítással és politikai hitrendszerrel. A szadduceusok elvetették a farizeusok szóbeli hagyományát, amely óriási terhet jelentett a törvénykezésben, ehelyett kizárólag az írott törvényt fogadták el. Az Igéből ismerjük, hogy hitük szerint nem volt
feltámadás, sem angyalok, sem szellemek. (Apcsel 23:8.) Josephustól azt is tudjuk, hogy a szadduceusok azt hitték, hogy a lélek a testtel (1) együtt elpusztul, és a túlvilágon sem büntetést, sem jutalmat sem kap (2). Az evangéliumokban a szadduceusokkal kapcsolatos legfigyelemreméltóbb említés az, amikor Jézus kérdezték. Megpróbálták ravasz módon csapdába csalni a feltámadással kapcsolatban. Válaszában Jézus azzal vádolta őket, hogy sem az Írásokat nem ismerik, sem pedig Isten erejét. (Máté 22:29.) Azután a Pentateuchból idézett (a Biblia első öt könyve), a 2. Mózes 3:6-ból, amely feltámadás tanítását támasztja alá. A szadduceusok felháborodtak és cselekvésre szánták el magukat ( János 11:47), különösen azután az epizód után, amikor Jézus megtisztította a Templomot a Márk 11:15-18 alapján. Képesek voltak még hagyományos ellenfelükkel is szövetségre lépni abból a célból, hogy megszabaduljanak Jézustól. Mindkét párt együttműködött Jézus
elfogatásában és a Szanhedrin által vezetett perben. Nyilvánvalóan ezek a vallásos vezetők annyira el voltak foglalva külső cselekedeteikkel, hogy megfeledkeztek szívűk bűnös állapotáról.
Jézus mindig is veszélyt fog jelenteni a vallásra, mivel a vallás halott és erőtlen, míg Jézus az út, az élet és az igazság. Ő az egyetlen út az Atyához és a szívünkön keresztül ragad meg bennünket.

Ma, légy hálás azért, hogy Isten élete van benned Jézus Krisztuson keresztül!

Kérés, nem kéregetés Máté 16:13-15; Márk 8:11-25; Lukács 9:18-20
Az felnézett, és így szólt: “Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.” Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. (Márk 8:24-25)
Szokatlan volt Jézustól, hogy megkérdezze a szolgálata eredményét, ahogy ezt a 23. versben tette. Még szokatlanabb volt, hogy másodszor is rátette a kezét erre az emberre. Ez az egyetlen példa az Újszövetségben arra, hogy Jézus egynél többször szolgált volna valaki felé a teljes gyógyulás megnyilvánulásáért. Sokan kérnek dolgokat Istentől, majd a körülményeikre tekintenek, hogy lássák,
vajon Isten megválaszolta-e imáikat. Ez látás általi járást jelent, nem pedig hit általit. Ha nem látják Isten válaszát a természetes világban, akkor újra imádkoznak. Jézus nem így tanította az imát és elfogadást. Biztosak lehetünk benne, hogy Jézus nem azért helyezte másodszor is a kezét erre az emberre, mivel azt gondolta, hogy az Atya nem hallgatta meg őt az első alkalommal. Mivel az ember részlegesen visszanyerte a látását, nyilvánvaló, hogy Isten gyógyító ereje működésben volt. Jézus nem kérte újra az Atyát, hogy gyógyítson.
A szellemén keresztül Jézus tudta, hogy a hitetlenség akadályozza ezt az embert a gyógyulása teljes megnyilvánulásában, ezért egyszerűen a kenet egy újabb adagját adta neki. Sátán akadályozhat, de nem győzhet le valakit, aki folyamatosan ellene áll.

Ma, bízzál abban, hogy megkapod azt, amit imádban kérsz, és alkalmazd továbbra is Isten erejét attól függetlenül, amit a fizikai érzékszerveiddel tapasztalsz. Haladj előre és nézz szembe mindazokkal a dolgokkal, amelyek ellenkeznek a kéréseddel, és győzd le őket. Az imában való kitartás a kulcsa annak, hogy legyőzzük
Sátánt, nem pedig Isten meggyőzése. Isten már abban a pillanatban meggyőződött, amikor akaratának és Igéjének megfelelően imádkoztál.

A kereszted Máté 16:16-26; Márk 8:30-37; Lukács 9:21-27
Azután így szólt mindnyájukhoz: “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Lukács 9:23
Az önmegtagadás fontos része a keresztény életnek. Jézus életét áldozta értünk, és azt parancsolta, hogy haljunk meg önmagunknak, hogy megtapasztalhassuk azt az új életet, amit számunkra biztosított. Úgy tehetjük ezt meg, hogy először is elismerjük, nem vagyunk képesek saját erőfeszítéseinkkel megmenteni magunkat, ezért Istenben bízunk, nem pedig önmagunkban. Saját bölcsességünk helyett Isten bölcsességét és vezetését keressük naponta az életünkben. Az önmegtagadás csak akkor helyes, ha azért tagadjuk meg magunkat, hogy Jézust és az Ő akaratát emeljük fel az életünk valamely területén. Némelyek vallást gyártottak az önmegtagadásból, örömet találva abban, hogy magukat megtagadják, de nem Jézust helyezik a középpontba. Ez pedig törvényeskedésbe és kötelékekhez vezet, amit Pál “maga választotta istentiszteletnek” nevez. (Kolosszé 2:23.) Nem pusztán megtagadni kell önmagunkat, hanem az önmegtagadás mellett felvenni a
keresztet és Jézust követni. A kereszt az, ahol Jézus meghalt. A kereszted azokból a körülményekből és az élet adta nehézségekből áll, amelyek lehetőséget adnak számodra, hogy minden egyes nap meghalj magadnak. Ezek nem betegséget és nélkülözést jelentenek, melyekért Jézus engesztelése megváltást hozott, hanem inkább olyan dolgokat, mint például az üldöztetés, vagy a folyamatos harc a test és az újjászületett szellemed között.

A kereszt, amelyet ma hordasz az, hogy felveszed Isten Igéjét (amely az Ő akarata) és és saját akaratod fölé emeled minden élethelyzetedben, amellyel találkozol.