Egy szándékos áldozat 1.Mózes 22:1-18
Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 1.Mózes 22:9
A Lukács 18:8-ban Jézus az mondta, “Amikor az ember Fia eljön, vajon talál-e hitet a földön?”

Hitet keres a hívőkben, és a hitünknek nagyobbnak kellene lennie, mint az Ószövetség hívőinek, akik nem születtek újonnan. Ábrahám áldozata, hogy a fiát, Izsákot Istennek áldozta, sok embert inspirált hitre a régmúlt idők óta. Mégis, nem csak Ábrahám volt az egyetlen, aki csodálatos hitet és hűséget tanúsított. Izsák cselekedete is megragadó volt. A legtöbb bibliakutató szerint ebben az időben Izsák 17 éves lehetett, ami azt jelenti, hogy Ábrahám 117 volt. Izsák valószínűleg jobb erőnlétben volt, mint Ábrahám. Valószínűleg lefuthatta volna kedves, idős édesapját, de ő megengedte, hogy Ábrahám megkötözze őt, az oltárra helyezze, tisztában volt azzal, hogy ő volt apja áldozata. Nincs semmi arra utaló jel, hogy Izsák kiabált, vagy bármely módon ellenállt volna. Izsák teljes mértékben bízott Istenben, édesapjában, vagy mindkettőben. Ez tökéletes képe annak, ahogy Isten értünk áldozta Jézus Krisztust, a Fiát. Isten részéről szeretetének megdöbbentő cselekedete volt ez, de ugyanolyan csodálatos volt, amit Jézus tett. Jézus angyalok légióját hívhatta volna segítségül, hogy kiszabadítsák őt, de nem tette. (Máté 26:53.) Átadta magát az Atyjának, ahogy Izsák is tette, egészen a halálig. Ennek a hatalmas szeretetnek és áldozatnak nagy célja volt – a te megváltásod és Isten szeretetének kifejezése, Jézus szerető áldozatának megmutatása számodra. Ez valami olyasmi, amiben bátran hihetsz!

Ma, Jézusra tekinthetsz, aki szándékosan és szeretetteljes módon Magát adta érted. Add magad Érte szándékosan és szeretetteljes módon mindenben, amit teszel. Akkor, ha Jézus letekint a földre, megtalálja a hited.

Min gondolkodsz? 1.Mózes 22:1-18
És monda Ábrahám az õ szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. 1.Mózes 22:5
Legtöbbünk számára nehézséget jelent az a történet, amikor Ábrahám feláldozza fiát, Izsákot Istennek. Nagyrészt az jelenti a nehézséget, hogy helytelenül azt gondoljuk, hogy rendkívüli nehézséget jelentett ez Ábrahám számára. Egy mozifilm jelenetében Ábrahám úgy jelenik meg, mint aki egy kőnek támaszkodva kiáltja, “Ne, Isten! Bármit, csak ne Izsákot!” A film úgy mutatja be Ábrahámot, mint aki egész éjjel harcol Istennel és a végén megtörve, de engedelmeskedik a parancsnak. A Biblia azonban nem ezt mondja. Nem találunk utalást Ábrahám ellenállására nézve. Valójában a harmadik vers azt mutatja, hogy Ábrahám felkel korán reggel és elindul az áldozás helyszínére. Azt mondja a szolgának: “… elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. ” (1. Mózes 22:5.) A Zsidó 11:19 szerint Ábrahám hitt abban, hogy Isten feltámasztja Izsákot a halálból. Sohasem látta halottnak Izsákot és azért ment el, mert Isten megígérte neki, hogy Izsákon keresztül gyermekek sokaságát fogja kapni, Izsáknak pedig egyelőre egyetlen gyermeke sem volt. Tehát Izsáknak élnie kellett. Ábrahám nem a halálon gondolkodott, hanem a feltámadáson. Te min gondolkodsz? Az áldozatra nézel vagy pedig a jutalomra? Amire gondolsz az meg fogja határozni a reakciódat, amit Isten kérése vált ki benned. Ha az áldozatra gondolsz, akkor az Istenben való hited el fog enyészni; még ha valóban engedelmeskedsz is, nem vársz győzelmet. De ha Isten ígéretére gondolsz, ahogy Ábrahám, akkor lesz hited arra, hogy bármit feláldozz.

A választás a tiéd, és a döntésed meg fogja határozni, hogy vajon ellenállsz, vagy örvendezel.

Jézus a szegletkő Máté 16:13-19
Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Máté 16:18
Néhányan ezt a verset tévesen úgy értelmezik, hogy Péter volt az az alap, amin Jézus felépíti az Egyházat, azonban ez számos Igét megsértene, melyek szerint Jézus a szegletkő. Az Efézus 2:20 valóban említi, hogy az apostolok részei Krisztus egyházának alapköveinek, de Péter nem emelkedik ki az összes többi apostol közül. Ugyanez az Ige Jézust szintén szegletkőnek nevezi.
Két különböző görög szó szerepel a 18-as versben Péter nevére és a szikla szóra. A Péternek fordított szó kődarabot jelent, mint például egy kavics. Ezzel szemben a sziklának fordított szó egy masszív kőtömböt jelöl, amely minden bizonnyal Jézusra vonatkozik, a szegletkőre. Némelyek szerint az alapkő Péter megvallása volt, mégpedig az, amikor azt mondta, hogy Jézus a “Krisztus, az élő Isten fia.” (Máté 16:16.) Bár igaz, hogy Isten Királyságába való belépéshez szükséges megvallanunk, hogy Jézus az Úr (Róma 10:9, 10) az Ószövetség próféciáinak fényében, valamint az Újszövetség Jézust illető utalásai alapján, melyek szerint Ő a szegletkő, ez az Igevers közvetlenül Jézusra, mint kősziklára vonatkozik, amelyre Ő felépíti majd az Egyházát.
Az Ó- és Újszövetség hívői között az egyik legnagyobb különbség, hogy az újszövetségi szentek Isten temploma. Isten maga lakozik benned és bennem. Isten nem lakozik emberi kéz által csinált épületekben. Azok szívében lakik ma, akik Jézust az Urukká tették. (Róma 10:9.) Az Istenben lévő életed szegletköve az Ő Fiáról való egyre növekvő kijelentés kell, hogy legyen.

Amikor valóságos megértéssel rendelkezel a benned lakozó Krisztusról (Kolosszé 1:27), akkor ez drasztikusan megváltoztatja a hozzáállásod, az érzelmeid és cselekedeteid.

Az igazi ellenség felismerése Márk 8:30-33
Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: “Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Márk 8:33
Jézus nem arra célzott, hogy Péter és Sátán egy azon személyek lettek volna. Azt jelentette ki, hogy Sátán inspirálta Péter szavait. Ezt a metaforát máshol is alkalmazta az Írás, például, amikor az Éden Kertben Isten a kígyóhoz úgy szólt, mint Sátánhoz. A kígyó pusztán kommunikációs eszköz volt, melyet Sátán Ádám és Éva megkísérésére alkalmazott, míg Pétert Jézus megkísértésére használta. Jézus felismerte, hogy Péter reakcióját a haláláról szóló próféciára az ellenség motiválta, így pontosan a forrást szólította meg. Ugyanezt tegyük mi is. Az Efézus 6:12 megmutatja, hogy a harcunk nem emberek ellen zajlik, hanem gonosz szellemi erők ellen, akik embereket használnak. Minden keresztény harcban áll. Folyamatos küzdelem áll fenn Sátán és királysága ellen, amelyből nincs eltávozás, vagy leszerelés. Ellenségünk ordító oroszlánként jár körben, keresve azokat, akiket elnyelhet. (1. Péter 5:8.), de azok, akik ellenállnak az ördögnek, azoktól elmenekül. ( Jakab 4:7.)
Némelyek azt gondolják, hogy a harag helyre teszi az embereket. Ám “ember haragja Isten igazságát nem munkálja.” ( Jakab 1:20.) Az emberekkel szembeni harag éppenséggel az ördög kezére ad bennünket. Az embereken keresztül ellenünk támadó szellemi hatalmak legyőzése a megbocsájtáson és a másik orcánk odafordítása által történik. (Máté 5:39.) Ez megfutamítja a démonokat! Némelyek szerint a gonosz királyságának magasabb szintjeit csak nagyobb erővel lehetséges megdorgálni, vagy eltávolítani. Ez nem így van. Nincs az a démoni erő, beleértve magát az ördögöt is, amely ne menekülne el, ha Jézus nevét hitben mondjuk ki. Nem nyerhetsz meg egy szellemi háborút testi fegyverekkel. Fel kell ismerned, hogy ki is valójában az ellenséged, majd azokkal a szellemi fegyverekkel küzdj, melyeket az Úr ad.

Ma, ha olyan valakivel találkozol, akit az ellenség használ, akkor imádkozz érte és dorgáld meg az ellenséget a Jézus nevében. Milyen csodálatos név.

Elhívásának reménysége Efézus 1:15-23
És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az õ örökségének dicsősége a szentek között. Efézus 1: 18
Pál azért imádkozott, hogy megismerjük az Ő elhívásának reménységét. Jézus elhívását teljesítjük be, nem a sajátunkat. Hatalmas békesség, remény és hit annak az eredménye annak, amikor tudjuk, hogy az Ő elhívását töltjük be és nem pusztán a saját dolgainkat csináljuk. 1969-ben tapasztaltam ezt meg, amikor egy toborzó tiszt a hadseregből eljött az otthonomba, hogy megmutassa
a hadseregbe való önkéntes belépés előnyeit a hivatalos behívóval szemben. Azt mondtam a toborzónak, hogy rengeteg időt spórolhatok meg neki, ha figyel rám. Elmagyaráztam neki, hogy azért vagyok 1-A, mivel abbahagytam az iskolámat. Ezután megosztottam vele, hogy az Úr miként vezetett arra, hogy otthagyjam az egyetemet, és hogy az Ő kezében vagyok. Ha Isten azt akarja, hogy
behívjanak, akkor bevonulok, ha nem akarja, akkor nem vonulok be. A toborzó nevetni kezdett és azt mondta: “Fiam, garantálhatom, hogy be fognak hívni!” Ez valóban felbosszantott engem. Azt mondtam neki, hogy ha Isten akarata, hogy itthon maradjak, akkor sem ő, sem az Egyesült Államok kormánya, sem a pokol valamennyi démonja sem tud engem behívni. Azt gondolta, hogy megőrültem. Bizony a következő néhány napban megkaptam a behívómat. Amikor Vietnamba mentem azonban a szívemben tudtam, hogy azért vagyok ott, mert engedelmes voltam az Úrnak. Az Ő elhívása volt, nem az enyém. Ez pedig olyan magabiztosságot és reményt adott, ami nem volt meg másoknak. Tudtam, hogy Isten volt a felelős a biztonságomért és az életemért.

Ma, az Ő elhívásának a reménységében éld az életed, és tökéletes békességed lesz abban, hogy bárhová is visz az elhívása, biztonságban leszel az Ő hatalmas, szerető kezeiben.

Isten szeretetébe burkolva Máté 24:1-13
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. Máté 24:12
Néhány embert próbáló időszakon mentem keresztül Vietnamban. Túl azon a nyomáson, amit minden katona megtapasztal a háborúban, én egy másfajta háborúval is küzdöttem. Eddig egy nagyon védett életet éltem, most pedig olyan kísértésekkel és bűnökkel teli világban találtam magam, amiről azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik. A gonoszság valóságosan virágzott. Bár a helyzetem minden idők legalacsonyabbika volt, Jézus iránti szeretetem minden idők legmagasabbika volt. A körülöttünk lévő bűn virágzása nem kell, hogy kihűtse Jézus iránti szeretetünket. Egyre közelebb kerültem Jézushoz döntésem következményeként. Minden helyzetemben úgy döntöttem, hogy őt követem, nem pedig a testem. Egy este a bunker őrségben reszkettem a hidegtől. Átáztam és csontig átfáztam. Amint letelt az őrség ideje, bementem a bunkerbe és egy takaróba burkolóztam, azonnal érezni kezdtem, ahogy a meleg visszatér a testembe. Csodálatos érzés volt így visszaemlékezve is. Arra is emlékszem, hogy egy imát imádkoztam. A hideget a bűnhöz hasonlítottam, ami körülvett engem. Védelem nélkül bárki megfázhatott volna, de ha az Úr beburkol a szeretetével, ahogy én magamat a takaróval, akkor tudtam, hogy meg tudom csinálni.
A bűn olyan hideget árasztott rá társadalmunkra, amit eddig még soha. Védelem nélkül az Úr iránti szereteted kihűlhet, de nem kell ennek megtörténnie. Az időjárásnak megfelelően is felöltözhetsz.

Az Úr karjaiban eltöltött kis ráadás idő úgy felmelegítheti a szíved, hogy kihűlő szereted helyett az Ő szeretete fel fogja olvasztani a körülötted lévő kemény szíveket is.

Senkinek sincs mentsége Róma 1:18-20
Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük. Róma 1:20
Amikor Vietnámban voltam, gyakran elmentem egy templom mellett, amely mindig megragadta a figyelmemet. A dzsungel már megkezdte az épület meghódítását azzal, hogy fák nőttek ki a kövek hézagaiból az épület tetején és oldalain. Amiért az épület különleges volt a számomra, mivel három különálló részből állt, ugyanakkor mégis egy volt. Minden épületrész három emelet magas volt és csak néhány centiméter választotta el őket egymástól. Utána kérdeztem és megtudtam, hogy a templomot egy istenségnek építették, aki egy isten volt, három személyiségben megjelenve. Fantasztikus! Ez a templom mintegy ötszáz évvel megelőzte a kereszténység megjelenését Vietnámban. A templom élénken illusztrálta a fenti igerészt. Az Úr egy intuitív ismeretet helyezett el minden egyes emberben önmagáról, mindenkibe, aki csak ezen a földön élt. Még az Ő istensége is ismert a teremtéséből. Ezt tükrözte ez a templom is. A Róma 1 következő verseiben Pál arról beszél, ahogy az emberiség elferdítette ezt az ismeretet, majd bálványimádásba és egyéb tévelygésekbe ment. Nem azt mondom, hogy ezek az emberek az egyetlen igaz Istent imádták, akit mi ismerünk, de mindenesetre igazolja azt, hogy ezek az emberek rendelkeztek az igazság magjával, ami csak Istentől jöhetett. A Biblia szerint, akik világos, egyértelmű módon sohasem hallották Jézus
Krisztus evangéliumát, mégsem mentesülnek. Bár nem vonják felelősségre őket azért, amit nem tudnak, de rendelkeznek egy Isten felé vezető beépített irányító eszközzel és számot kell adniuk arról, hogy mit kezdtek ezzel az ismerettel.

Amint mások felé szolgálsz ma, emlékezz arra, hogy Isten már megmutatta számukra az igazságot.

A hit szívügy Róma 10:8-17
Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Róma 10:10
Vietnámban találkoztam néhány emberrel, akik ateistának mondták magukat. Azt állították, hogy nincsenek kétségeik a szívükben a hitükkel kapcsolatban. Nem éreztek semmiféle meggyőzést Isten részéről. Biztosak voltak abban, hogy Isten nem létezik. Amikor a golyók elkezdtek záporozni rájuk, ugyanezek az emberek teljes erővel kiáltottak Istenhez! Valóban, a lövészárokban nincsenek ateisták. Némelyek pusztán gondolati játékot játszanak az ateizmus és agnoszticizmus fogalmával. Senki sem hiszi igazából a szívében, hogy nem létezik Isten. Az Ige ezt bizonyítja a Róma 1:18-20-ban. Ezért aztán, ha egy magát ateistának valló embernek teszünk bizonyságot, nem szükséges, hogy Isten létezését vitassuk. Ők jobban tudják. Csak szóld a Szent Szellem által adott Igét és a Szellem tanúskodni fog az igazság mellett, meggyőző erővel fog az illetőhöz szólni. Azt gondolhatod: De hát ők nem hisznek Istenben vagy a Bibliában! Nem számít. Nem kell hinned a kardban ahhoz, hogy megöljön. Az Ige az ige (Efézus 6:17) , és attól függetlenül működni fog, hogy az illető mit mond, ha te hitben szólod az Igét. Higgyél Istenben, hogy Ő foglalkozik a szívükkel.
Az ember szívvel hisz. A hit nem fejbéli dolog, szívbéli kérdés. Ha letérünk arról az útról, hogy az emberek szívéhez szóljunk, akkor elveszítjük a Szent Szellem meggyőző erejét. Ez nem azt jelenti, hogy a hitnek nincs értelme! Az Istenben való hit a végső bölcsesség. Azonban a hit minden esetben szívügy. Isten tanúnak hívott el, nem pedig bírónak, vagy esküdtnek.

Ma, egyszerűen csak mondd el az embereknek, hogy Jézus mit tett érted és hagyd, hogy a Szent Szellem tegye a dolgát. Ő fogja Jézushoz vonzani az embereket a szívükben munkálkodva, ahogy veled is tette.

A tapasztalat ereje János 9:1-28
Erre ő így válaszolt: “Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” János 9:25
Vietnámban Bibliatanulmányozást tartottam 8-10 ember részvételével. Minden remekül ment egészen addig, míg egy ember, aki ateistának mondta magát fel nem tűnt. Ő egy amolyan Princeton (neves egyetem) entellektüel volt, aki egyszerűen ízekre szedett engem. Teljesen bolonddá tett az Istenben való hitemmel kapcsolatosan. Az egész csoport otthagyott, nevetségessé váltam.
Harminc perccel később még mindig ott ültem és azon gondolkodtam, hogy mit tehettem volna máshogy, amikor ugyanez az ateista visszajött a kápolnába és leült mellém. Imádkoztam és kértem az Urat, hogy adjon nekem egy második esélyt. Legnagyobb megdöbbenésemre megváltoztatta a véleményét és ezzel életem egyik legnagyobb megrázkódtatását okozta. Azt mondta, hogy szeretné azt, ami nekem van. Egyszerűen nem tudtam elhinni! Azt mondtam neki: “Te leiskoláztál engem. Teljesen bolonddá tettél és azt mondod, hogy arra van szükséged, ami nekem van?” Elmagyarázta, hogy az egész élete nem más, mint egy hatalmas érvelés. Ha valaki képes lenne kimagyarázni az érveiből, akkor biztosan megölné magát. Ugyanakkor látta, hogy ami nekem van, az sokkal erősebb egy puszta érvnél. Nekem hitem volt, ami Istennel való személyes tapasztalatomon alapult. Ezt akarta. Azon a napon első kézből tanultam meg, hogy egy tapasztalattal rendelkező ember nem nyer kegyelmet olyantól, aki érvekkel rendelkezik. A vak ember, akit Jézus meggyógyított nem rendelkezett teológiai képzettséggel, mégis a Jézussal való személyes tapasztalata helyesebb ismeretet adott számára Istenről, mint amivel a farizeusok rendelkeztek. Nem tudott mindent, de nem lehetett kibeszélni abból, amit ismert, és az ő magabiztossága ránehezedett az összes jelenlévő teológusra.

Ha megtapasztaltad Isten szeretetét, akkor már szakember vagy. Függetlenül azoktól az érvektől, amiket mások mondhatnak, a Jézussal való kapcsolatod erősebb
tanúbizonyság. Légy bátor és mutasd meg másoknak az utat.

Istennek élni Máté 17:1-8; Márk 9:1-8; Lukács 9:28-36
És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. (Máté 17:2)
Érdekes összehasonlítanunk Jézus és Mózes átváltozását. Jézus arca olyan fényes volt, mint a nap és a ruhája, mint a fény. Ez a jelenség bizonyára meghaladta azt, amit Mózes tapasztalt, mégis Jézus arca nem világított tovább, amikor visszatért a hegyről, míg Mózesé igen. Mózes arca Isten dicsőségét tükrözte vissza, Jézus azonban Isten dicsősége volt. ( János 1:14, Zsidó 1:3.) Mózes leplet tett az arcára, hogy elfedje Isten dicsőségét (2. Mózes 34:29-35), hogy a nép ne féljen hozzá jönni. Jézus teste volt a lepel, amely magába zárta a dicsőségét. Az átváltozáskor elhúzta a test leplét, így a tanítványok megpillanthatták azt a dicsőséget, amivel az Atyánál rendelkezett, mielőtt a világ lett. ( János 17:5.) Jézus halálakor testének leple kettévált, így adott szabad belépést nekünk Isten dicsőségébe. (Zsidó 10:19,20.) Szükséges, hogy Jézus halálához és feltámadásához hasonlóvá váljunk. Nem koncentrálhatunk pusztán arra, hogy halottak vagyunk a bűnnek, miközben
elhagyjuk, vagy másodlagossá tesszük azt, hogy élünk Istennek. Azt feltételezzük, hogy ha meghalunk a bűnnek, akkor a Krisztusban való élet automatikusan jönni fog. Ez nem igazabb annál, hogy a fizikai halál automatikusan fizikai feltámadást eredményez. Istennek kell élnünk, hogy meghalhassunk a bűnnek. Isten azt akarja, hogy élj Őbenne ma.

Az szeretné, hogy tudd ki vagy Krisztusban és járj abban a dicsőségben, melyet a feltámadott Krisztus rajtad keresztül él. Száznál is több igei utalás van arra, hogy az Úr jelenléte benned lakik. Pillants bele az Igébe és lásd meg, hogy mit mond rólad!

A böjt kiűzi a hitetlenséget Márk 9:28-29
Ő pedig ezt mondta nekik: “Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” Márk 9:29
Az ima és böjt nem űzi el a démonokat. Ha Jézus neve és a nevében való hit nem végzi el a munkát, akkor az ima és böjt sem fogja. Jézus arról beszélt itt, hogy a böjt és az ima az egyetlen módja annak, hogy ezt a fajta hitetlenséget kiűzzék.
A tudatlanság miatti hitetlenséget meg lehet szüntetni azáltal, hogy Isten Szavának igazságait befogadjuk. (Róma 10:17; 2 Péter 1:4.) Azonban, az a típusú hitetlenség, amely a tanítványokat ebben az esetben akadályozta egy természetes hitetlenség volt. Egész életükben azt tanították nekik, hogy csak abban higgyenek, amit az öt érzékszervük mondott nekik. A természetes információk egyszerűen erősebben dominálták őket, mint Isten Szava. Az egyetlen útja, hogy legyőzzük természetes érzékszerveink által közvetített hitetlenséget, hogy ima és böjt által erőt veszünk fölöttük.
A böjt sok dolgot elvégez. A böjt egyik legnagyobb jótéteménye, hogy a hústest kívánságának megtagadásán keresztül a szellemi ember felemelkedik bennünk. A böjtöt mindig arra alkalmazták, hogy Istent keressék az érzékszervek kizárásával. Nem űzte ki a démonokat, ellenben kiűzte a hitetlenséget. A böjt jótékony hatású a keresztény élet valamennyi aspektusára nézve – nemcsak a démonok kiűzésére. A böjt valódi ereje abban áll, hogy megalázzuk magunkat az önmegtagadáson keresztül (Zsoltárok 35:13; 69:10.), és ez elérhető a teljes absztinencia nélkül is. A részleges böjt is eredményes lehet, továbbá az idődet és kedvteléseidet érintő böjt is. Azonban, mivel az étel utáni vágy az egyik legerőteljesebb hajtóerő az életedben, az ételtől való tartózkodás tűnik a leghatékonyabb és leggyorsabb módozatnak.

Ha eddig még sohasem böjtöltél, akkor imádkozz, hogy elkezdhess egyet. Kérdezd az Urat, hogy milyen formában böjtölj, meddig és milyen célból. A
böjtnek fontos szerepe van az életedben Isten keresésében.

100 x 0 Máté 17:24-27
De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted.” Máté 17:27
A tanítványokat nagyon lefoglalta a pénz, mivel adót kellett fizetniük, így Jézus a fenti instrukciókat adta nekik. Ez egy nagy csoda volt. Nemcsak a pénzt kapták meg az adó befizetéséhez, hanem egészen pontosan a szükséges összeget, mégpedig az első kifogott halból. Bár ez precedens értékű arra nézve, hogy Isten a szükségeinket csodálatos módon be tudja tölteni, fontos emlékeznünk arra, hogy Isten nem hamisít pénzt. Ő nem teremtett pénzt a hal belsejében, hanem a hal megtalálta és elnyelte azt a római érmét, amire a tanítványoknak éppen szükségük volt. Hibás megközelítés csak imádkozni és várni Istenre, hogy pénzt hullasson az égből. Ahogy Lukács 6:38 mondja, Isten emberek által biztosít pénzügyi forrásokat a számunkra. Váratlan, természetfeletti módon is megteheti ezt, de létező embereket von be és létező pénzt alkalmaz. Hinnünk kell abban, hogy Isten meghallgatja és megválaszolja az imáinkat, majd imádkozzunk azokért az emberekért, akiket Isten használni fog a válasz végrehajtásában. Ez lehet a főnökünk, az a személy, aki megvásárolja a termékeinket, illetve sokan mások is. Az Úr ezen kívül azt áldja meg, amire a kezünket tesszük. Amikor szükségben vagy, keresd az útmutatását, hogy mire tegyed rá a kezed és bízz benne, hogy megáldja azt, és megsokasítja a munkád eredményeit. Százszor nulla az nulla.

Ne mulaszd el a csodát azzal, hogy nem teszed meg az első lépést és nem használod azt, amid van! Isten tud adni egy kreatív ötletet ma, ami úgy meg fog áldani, hogy valamennyi szükséged betölti – és azt a lehetőséget is megadja, hogy áldás lehess mások számára is.

Alázatos, mint a gyermek Máté 18:1-5; Márk 9:30-37; Lukács 9:46-48
Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. Máté 18:4
Érdekes, hogy Jézus egy kisgyermek példájával illusztrálta az alázatot. Bár igaz, hogy a gyermekekben van egy bizonyos tisztaság és taníthatóság – nem úgy, ahogy sok felnőtt esetében – , ugyanakkor nem önzetlenek. A csecsemők teljesen önközpontúak a születésükkor, csak arra koncentrálnak, amit akarnak. A szülőknek kell kinevelniük belőlük ezt a fajta önközpontúságot.
Jézus ezeket a gyermekeket választotta az alázat példáiként, mivel az alázat domináns jellegzetessége az Istentől való függés az önmagunktól való függés helyett, és a gyermekek minden tekintetben, teljes mértékben szüleiktől függenek. Hozzájuk fordulnak szeretetért, bölcsességért, ellátásért, védelemért és az élet áldásaiért. Jézus itt arról az alázatról tanított, amikor az ember teljes mértékben Isten kezébe helyezi önmagát.
Az alázat útja valószínűleg nem működhetne, ha nem lenne Isten. Egyszerűen letaposnának minket azok, akik előnyt látnának bennünk. Az alázat egy hitbéli lépés – hit abban, hogy Isten a bíró és a támogatás tőle jön. (Zsoltárok 75:6, 7.) Ő az öntelteknek ellene áll és kegyelmet ad az alázatosoknak. (1. Péter 5:5.) Amikor bízunk benne és hitben kilépünk, akkor mindennel ellát bennünket, amire csak szükségünk van. Az alázat az, amikor Istenben bízunk, nem pedig magunkban. Ezért könnyű alázatosnak lenned, amikor kudarcot vallasz, és nehéz alázatban maradnod, amikor sikereket érsz el. Ma, amikor arra törekszel, amire Isten elhívott és azokban az ajándékokban tevékenykedsz, melyeket neked adott, emlékezz meg arról, hogy ki hívott el téged, és ki adta számodra ezeket az ajándékokat.

Ahogy alázatban jársz, mindenben Őrá bízva magad, meg fogja veled osztani mindazt a szeretetét, bölcsességét, erejét, amire szükséged van. Ellát téged, megvéd, és olyan módon áld meg, amiről nem is álmodtál.

Angyali védelem Máté 18:10-11
Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” Máté 18:10
Vannak angyalaink. A Zsidó 1:14 kijelenti, hogy az angyalok célja, hogy szolgáljanak felénk. Az Ószövetségben a 91. Zsoltár tanít az angyalok emberek felé való szolgálatáról. Némelyek felismerték ezt az igazságot és továbbvitték a gondolatot azt állítva, hogy szólhatunk az angyalainknak és azok engedelmeskedni fognak a parancsainknak. Az Írásban nincs erre utaló utasítás, példát sem találunk erre vonatkozólag. Az angyalok oltalmazó tevékenységei közül sok megelőző jellegű a 91-es Zsoltár szerint, ezeket nem tudnánk hatékonyan megparancsolni. Az angyalokat pontosan a versnek megfelelően küldik ki – miközben az Atya arcát nézik. A Hatalmas Isten irányítja őket a mi javunkra, azonban nekünk is jut szerep ebben a folyamatban. A 91. Zsoltárban azok jutnak előnyhöz az angyali tevékenységből, akik a Hatalmas titkos rejtekében lakoznak. (1. vers) A második versszak arra utasít bennünket, hogy mondjuk ki, hogy az Úr a mi menedékünk és erősségünk, Őbenne bízunk. Az Istenben való hitünk és az Ő felénk való hűsége az a kombináció, amely felszabadítja az angyalokat az oldalunkon. Ha ez egyedül Istenen múlna, akkor az Ő ellátása mindenki felé azonos lenne az Ő irgalma és kegyelme miatt. Azonban Isten kegyelmét hit által el kell fogadnunk. (Efézus 2:8.)

Ma, megnyugodhatsz abban az ismeretben, hogy Isten azért teremtette az
angyalokat, hogy feléd szolgáljanak. Ahogy a hit és a dicséret szavait szólod az Atya arcát szemlélve, Ő ki fogja küldeni az angyalait a te érdekedben.

Isten szeret téged Máté 18:12-14
Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” Máté 18:14
A Biblia egyik legnagyobb, ugyanakkor az egyik legnehezebben felfogható igazsága, hogy Isten megkülönböztetett módon szeret bennünket. Nem pusztán szánalmat érez irántunk, vagy valamiféle erkölcsi kötelességből akar megmenteni bennünket. Azért mentett meg bennünket, mert elképzelhetetlen mértékben szeret. ( János 3:16.) Szereti az embert. Még azokat is szereti, akik eltévedtek. Ahogy Jézus egyik hasonló példázatában mondta (Lukács 15:7): Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” Miután megtapasztaltuk Krisztus életet megváltoztató erejét, mutatkozik egy tendencia arra, hogy szigorúak és türelmetlenek legyünk azokkal szemben, akik továbbra is Jézus nélkül élik az életüket. Időnként megfeledkezünk arról, hogy Isten szeretete és jósága volt az, ami megtérésre vezetett bennünket (Róma 2:4), és kárhoztatók, ítélkezők leszünk az elveszettekkel szemben. Ez nem az a hozzáállás, amit Jézus tanúsított, és nem is az, amit tőlünk látni szeretne. “Még amikor szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Isten hosszútűrése akkor is a javunkra munkálkodott. Elnéző, türelmes és kedves volt felénk. Isten bővölködött jóakaratban, együttérzésben és segíteni akart nekünk. Velünk való bánásmódjában kedvességet, együttérzést és megbocsájtást tanúsított. Bőségesen ellátott bennünket, hogy enyhítse bűneink okozta nyomorúságunkat. Úgy tette ezt, hogy életet adott a halál helyén. Krisztus által biztosította ezt az üdvösséget. Kegyelemből, kedvességből, az Ő kitüntetett figyelmessége által nyertünk üdvösséget. Mindez Isten minden mértéket felülhaladó szeretetének volt az eredménye, amivel bennünket szeretett, mindig a javunkat és előrejutásunkat keresve.” (Efézus 5:2, parafrázis fordításban.)

Bármi is történik ma veled, emlékezz arra, hogy mennyire szeret téged Isten!

A fegyelmezés életet hoz Máté 18:15-19
Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. (Máté 18:18-19)
A 18 és 19 verset többféleképpen alkalmazhatjuk, de a szövegösszefüggésben szemlélve különösen a gyülekezeti fegyelmezésre alkalmazhatóak. Néhányan azt gondolják, hogy a gyülekezeti fegyelmezés csupán szimbolikus értelmű és nincs valódi súlya, de Jézus világossá teszi, hogy szellemi területen a Szent Szellem által irányított fegyelmezésnek nagy ereje van. Azok az igei parancsok, amelyek a gyülekezeti fegyelmezésre vonatkoznak, arra szolgálnak, hogy a bűnben lévő testvéreket segítsék a helyreállásban, illetve megóvják a test tagjait ettől a bűntől. Ha a fegyelmezés alatt álló testvér megtér, a cél teljesült és további beavatkozásra nincs szükség. A gyülekezeti fegyelmezésnek két oldala van. A közösség és a közbenjárás visszavonása. A megfelelő közbenjárás távol tartja az ördögöt a bűnben élő személytől. Ez jótékony hatású, amennyiben az érintett személy ezt a következményektől való szabadságot arra használja, hogy megtérjen és visszajöjjön Istenhez. Ugyanakkor, ha arra használja ezt a bűne következményétől való szabadságát, hogy továbbra is vétkezzen, akkor eljöhet az az idő, amikor a közbenjárás beszüntetése lesz jótékony hatású. Ebben az esetben Sátán támadásai ellen történik a közbenjárás beszüntetése és tulajdonképpen a bűneit hozzákötjük az illetőhöz, hogy ezután ne menjen tovább nyugodtan a bűn következményeinek megtapasztalása nélkül. (Róma 6:23.) Amint aratni kezdi, amit elvetett, remélhetőleg az eredmény az lesz, hogy visszatér Isten jóságához, melyet egykor élvezett.
Ez az oldás és kötés, amelyre ez a rész utal. A menny és a föld az oldás és kötés hatása alatt áll.

Ha ma olyanokért imádkozol, akik visszacsúsztak, akkor engedd, hogy a Szent Szellem vezessen abban, higgy vajon a bűneiket hozzájuk kell-e kötnöd, vagy pedig éppen ellenkezőleg, el kell oldoznod őket.

Megbocsájtás korlátok nélkül Máté 18:21-35
Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? (Máté 18:33)
Péter úgy érezte, hogy igen nagylelkű volt akkor, amikor felajánlotta, hogy hétszer is megbocsájt a testvérének egyetlen napon, ám Jézus azt mondta, hogy 490 esetben is meg kellene bocsájtania. Természetesen lehetetlen, hogy valaki napjában 490 esetben vétkezzen ellened. Jézus valójában ezzel azt mondta, hogy a megbocsájtást korlátlanul kell megtennünk. Amikor megbántanak vagy megsértenek, akkor gyakran jogosnak érezzük, hogy némi haragot tartunk magunkban. Az Ószövetség ezt ki is fejezte a “szemet szemért, fogat fogért” állításával. (2. Mózes 21:23-25). Amíg a sértést meg nem fizették, addig az emberek nem érezték úgy, hogy meg kellene bocsájtaniuk, azonban Isten minden sértéssel elbánt, amikor valamennyi bűnt a tökéletes Megváltóra helyezett,
aki helyettünk szenvedett ítéletet. Istentől ilyen módon megbocsájtást nyerni, majd később azt kérni, hogy érdemelje ki az illető a bocsánatunkat, egyáltalán nem Krisztusi megoldás. Jézus minden ember bűnéért meghalt, a bűnbocsánatot akkor biztosította a részünkre, amikor még vétkesek voltunk, nekünk ugyanígy kell tennünk.
A példázat mondandója az, hogy amikor az emberek rosszul bánnak velünk, akkor meg kell emlékeznünk Isten hatalmas irgalmáról, amit felénk tanúsított és ennek megfelelően kell reagálnunk. Minden tartozás, amivel nekünk tartoznak elenyésző ahhoz hasonlítva, amit nekünk bocsájtott meg az Úr. Együtt kell éreznünk másokkal, ahogy Ő tette velünk. Korlátlan megbocsájtást nyertél Istentől Jézus kiontott vérén keresztül. Engedd, hogy ez a valóság rezonáljon a szíveddel ma, és ha valaki megsért, vagy megbánt téged, akkor ez az igazság képessé tesz arra, hogy gyorsan megbocsáss neki. Ez az egyik fontos útja annak, hogy növekedj Istenben, és Jézus Krisztus számára érett tanúbizonyság légy.

Azzal, hogy megbocsájtasz azoknak, akik kárt okoztak neked, megengeded, hogy Jézus szeretete szabadon áramoljon rajtad keresztül feléjük.

Szívügy János 7:21-24
Minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van -, és szombaton is körülmetélitek az embert. János 7:22
A körülmetélkedés szövetsége Ábrahámnak adatot az 1 Mózes 17:9-14 szerint. Isten azt mondta, hogy aki nem viseli testében a szövetség ezen jelét, annak meg kell halnia. Ez nagy jelentőséget helyezett a körülmetélés cselekedetére. Pál a Róma 4:3-13-ban azt mondja, hogy Ábrahám már a körülmetélése előtt megigazult. Ábrahám Istenben és ígéretében való hite legalább 13 évvel azelőtt megigazította őt, mielőtt körülmetélkedett volna. Évszázadokon át a zsidók a körülmetélés külsődleges cselekedetére fordították a figyelmüket ahelyett, hogy a hit belső cselekedetére fókuszáltak volna, mint az üdvösség okára. Ez is egy vitás kérdés volt Jézus és a vallásos zsidó vezetők között. Ők az Úr parancsainak külsődleges cselekedeteit hangsúlyozták, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a szívük állapotát. Jézus azt mondta, ha valaki megtisztítja a szívét, akkor a cselekedetei is elkerülhetetlenül tisztává válnak. Az ember testének állapota nem a legfontosabb dolog. Nem számít, hogy a test körül van-e metélve vagy sem. A szív állapota számít Isten előtt. Manapság a körülmetélés nem kérdés ugyan, ám megjelentek olyan tanítások, mint a vízkeresztség, a gyülekezeti tagság, és egyéb külső cselekedetek, melyeket némelyek az üdvösség szükséges feltételének tekintenek. Az Isten szeretetében való hit, amely Jézuson keresztül fejeződött ki a kereszten
és az Ő feltámadása az egyetlen dolog, amelyet Isten a megigazuláshoz az embertől igényel. A vallási rítusok semmit sem jelentenek az üdvösség elérésében.

Ma, örvendezhetsz abban, hogy az egyetlen dolog, ami Istennek számít, hogy hiszel Jézus Krisztusban, mint Uradban és Megváltódban.

Erőfeszítés nélküli gyümölcs János 7:37-41
Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” János 7:38
Az “elő vizek folyamai” a Szent Szellemre és a hívő életében kifejtett hatására utal. A Galata 5:22-23 az mondja: “A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Ezeknek a tulajdonságoknak artézi kútként kellene feltörnie belőlünk. Nem pumpálni kellene őket. Folyamként áramlanak belőlünk, ahogy gondolkodásunkat Isten Szavára hangoljuk. Jézus a gyümölcstermésről beszél a János 15-ben és azt állítja: “nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. ” (5. vers) Ez a gyümölcs a Szent Szellem gyümölcse, nem saját erőfeszítéseinkké. Mivel “Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele” (1 Korinthus 6:17.) a Szent Szellem gyümölcse ugyanakkor a saját újjászületett szellemünk gyümölcse is. Szellemünk rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal attól függetlenül, hogy érezzük-e ezt, vagy sem. Az, hogy sok keresztény nem ismerte fel ezt az igazságot ahhoz a gondolathoz vezette őket, hogy képmutatókká kellene lenniük az öröm kifejezéséhez, amikor depressziósnak érzik magukat. Azonban pusztán a lelki részünk az, amely depresszióssá válik. Szellemünk mindig termi a Szellem gyümölcseit. Aki szellemben akar járni akkor képmutató, ha megengedi, hogy a lelkéből fakadó érzelmek uralják szellemi érzelmeit. Aki megérti ezt, az választhat, hogy engedi a lelkének, hogy
lenyomja őt, vagy pedig engedi a Szent Szellemnek, hogy az újjászületett szellemén át felszabadítsa benne az Úr örömét és békességét. A gyümölcsöd nem általad születik, a benned lakó Szent Szellem hozza létre.

A te szereped az, hogy odaadd magad Neki és az Ő érzelmeid fejezd ki, nem a tiédet. Tedd ezt ma, és egységben fogsz élni Vele, sokkal több gyümölcsöt teremve!

A hit mértéke Róma 12:1-12
A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Róma 12:3
Ha valaki különböző embereknek szolgálna fel levest egy nagy tálból, merőkanállal, akkor a merőkanál lenne a mérce, és mindenki ugyanakkora mennyiségű levest kapna. Ugyanígy, az Úr nem adott különböző mértékű hitet nekünk. Minden hívő a hitnek a mértékét kapta (kiemelés a szerzőtől). Mi a helyzet azokkal az igerészekkel, ahol Jézus nagy hitről (Máté 8:10) és kis hitről (Máté 8:26) beszél? Azt mondja, hogy képesek vagyunk hatalmas, vagy kis hitet kifejezni, de ez nem befolyásolja azt a mennyiséget, amelyet kaptunk. Mindannyian megkaptuk a hit mértékét.
Pál azt mondja, hogy az általa használt hit “az Isten Fiának a hite” volt. (Galata 2:20). Nem azt mondja, hogy az Isten Fiában való hit, hanem az Isten Fiának a hite (a Károli fordítás nem pontos). Jézus hitét kaptuk meg! Ha mindannyiunk a hit ugyanazon mértékével rendelkezünk és Pál hitének mértéke ugyanaz volt, mint Jézusé, akkor velünk ugyanez a helyzet. Nincs hiányunk hitből. Azokból az emberekből van hiány, akik azt a hitet használják, amit Istentől kaptak. Sok dolgot tehetsz annak érdekében, hogy felszabadítsd az Istentől kapott hitedet magadban, de mielőtt ezt megtehetnéd, először bíznod kell abban, hogy a hit ott van benned, hogy ez a hit az Ő hite, és ez a hit képes megváltoztatni és legyőzni bármit. Ahelyett, hogy a szükségedet és hiányaidat ismernéd el, ma, ismerd el, hogy Jézus hite van a szívedben.

Ez az első lépés, hogy a hited hatékonnyá tehessed (Filemon 1:6) és hatalmas hit nyilvánuljon meg az életedben.

A rossz társaság elkerülése 1 Korinthus 15:32-34
Ne tévelyegjetek: “A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1 Korinthus 15:33)
Észrevetted már, hogy könnyebb súlyt felszedni, mint leadni? Hasonlóképpen könnyebb lerombolni a dolgokat, mint felépíteni, könnyebb beteggé válni, mint egészségesnek maradni, könnyebb lerombolni egy kapcsolatot, mint fenntartani azt. Úgy tűnik, hogy az általunk kívánt dolgokat nehezebb elérni, mint azokat, amelyeket szeretnénk elkerülni. Ugyanígy van a hallottakkal kapcsolatban is. Az értékek és viszonyulások, melyek felépítése hosszú időt vesz igénybe, könnyen lerombolhatók néhány szó által. Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy a lelkesedését néhány keresetlen szóval kioltotta valaki. Szavaink fontosak, de mások szavai is azok, melyeket hallgatunk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk Isten Királyságában nemcsak arra kell ügyelnünk, amit mondunk, hanem arra is figyelnünk kell, amit meghallgatunk. Napjainkban a keresztények minden eddiginél nagyobb mértékben vannak kitéve negatív beszédeknek. Legtöbbünk ezeket a szavakat szinte belepumpáljuk
otthonainkba és autóinkba. Néhány másodperc alatt tudatában vagyunk minden rettenetes dolognak, ami éppen a világban zajlik. Némelyek egyenesen szórakozásból hallgatják azokat a dalokat, amelyek az emberiség nyomorúságával és bajaival foglalkoznak. Ezeknek a szavaknak is van ereje – mégpedig gonosz ereje. Ezek a szavak képesek depresszióssá tenni bennünket és félelmet kelteni bennünk. Egyáltalán nincs szükségünk ezekre! A hit és remény embereivé kell válnunk! Gondolkodj el azokon a szavakon, amiket ma hallasz. Valóban szükséged van, akarod azokat, amiket megnézel és meghallgatsz? Válaszd az életet a halál helyett. (5. Mózes 30:19.) Ha a neked szóló szavak nem növelik a hitedet és nem vonzanak Jézushoz, akkor dorgáld meg és utasítsd vissza őket.

Majd fordítsd a gondolataidat az Ő Beszédeihez és örvendezz.

Áldott reménység Titusz 2:11-15
Mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. Titusz 2:13
A mi Urunk Jézus Krisztus második eljövetelének ígérete hatalmas bátorítást jelent számunkra. Függetlenül attól, hogy mennyire rosszul alakulnak a dolgok ebben az életben, reménységünk van abban, hogy Urunk teljes győzelemmel és erőben tér vissza. Mielőtt Vietnámba mentem, az alapkiképzés során gyakran elborított a körülöttem lévő világiasság. A kiképző őrmesterem kifejezetten örömét lelte abban, ha Istent gúnyolhatta. Minden egyes kiképzési órát azzal kezdett, hogy a csoport elé állított engem, mialatt valaki Istent káromolta, elmondott egy szennyes viccet, vagy
megosztotta, hogy előző éjjel mit tett valamelyik helyi prostituálttal. Azért tették ezt, hogy zaklassanak engem és megpróbáljanak provokálni. Jól emlékszem, hogy az őrmester ezt szokta mondani, “Prédikátor, úgy szeretném magát látni, ahogy leég!” Időnként túl soknak tűnt mindez számomra. Azt kívántam, hogy bárcsak eljönne az Úr és az összes ilyen alakot eltörölné a föld színéről, de tudtam, hogy ez nem lenne helyes. Azután egyik este, ahogy erőltetett menetben voltunk és testem és lelkem egyszerre kiabáltak bennem, felnéztem és az egyik leggyönyörűbb naplementét
láttam, amilyet addig még sohasem. Isten hatalmának olyan mértékű kifejeződése volt mindez, ami egyszerűen minden romlottságot elsöpört körülöttem. Ezeknek az erőszakos embereknek az átkozódásai sem tudták megakadályozni Istent abban, hogy kifejezze az Ő dicsőségét. Jézus még mindig ugyanaz volt, aki a trónján ült, és egyszer elérkezik a számvetés napja. (Máté 12:36.)
Ez az a remény, amit az Úr második eljövetele produkál bennünk. Ő nem süket vagy vak, ahogy azt néhány ember cselekedetéből feltételezhetnénk. Pusztán türelmes és a lelkek aratásának teljességét várja, mielőtt felfedné magát. Akkor minden nyelv meg fogja vallani, hogy Jézus az Úr, és az igazak fényleni fognak, mint a nap ez ő világosságában. Győzelmünk közelebb van, mint gondolnánk.

Ragaszkodj ma ehhez az áldott reménységhez.

A megbocsájtás csodákat eredményezhet 2. Királyok 5:1-14
Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. 2. Királyok 5:2
Jézus azért jött, hogy bocsánatot nyerjen a bűneinkre és szívünket olyan megbocsájtó szívvé változtassa, mint amilyen az Övé. A megbocsájtás gyümölcseit semmi sem demonstrálta jobban, mint Naamán leprából való gyógyulásának története. Ez az egyik legnagyobb csoda volt, amit az Úr Elizeuson keresztül cselekedett, mégis, sohasem történhetett volna meg, ha nem lett volna egy
szolgálólány, aki a megbocsájtást választotta. Ez a szolgálólány hívta fel Naamán feleségének figyelmét Isten gyógyító erejére. Ha nem beszélt volna, egyáltalán nem történhetett volna meg a csoda. A történet különös értelmet nyer akkor, amikor felismered, hogy ez a lány izraelita volt, akit egy szíriai támadás során ejtettek fogságba, majd rabszolgaként hurcoltak el Szíriába. A kislány szó héber megfelelője ebben az esetben azt jelenti: “fiatal lány a csecsemőkortól a serdülőkorig.” Ez azt jelenti, hogy bizonyára még nem volt önálló a lány. A szüleitől vették el! Valószínűleg a szüleit megölték a szíriaiak, vagy őket is rabszolgaként hurcolták el. Nagyon könnyen megkeseredhetett volna és egyszerűen azt választhatta volna, hogy semmit nem mond el úrnőjének Istenről, aki képes gyógyítani.
A leprát abban az időben sokan Isten ítéletének tekintették a bűn felett. A lány azt gondolhatta volna, hogy Naamán rászolgált a betegségre! Akár a haláláért is imádkozhatott volna. Ehelyett azonban érdeklődést és szánalmat tanúsított ura iránt. Nyilvánvaló módon megbocsájtott neki és nem táplált magában semmiféle keserűséget irányában. Ez pedig lehetővé tette Istennek, hogy eszközként használja őt a szíriai hadsereg legmagasabb rangú tábornokának megérintésében. Kétség nélkül sok szíriai jutott hitre az Úrban azáltal, hogy a lány a megbocsájtás mellett döntött és Istent szolgálta ott, ahol éppen volt.
Nem változtathatod meg a múltadat, de dönthetsz a jövőd felől, és afelől, hogy miként hatsz mások életére.

Függetlenül attól a helyzettől, amiben vagy, virágozzál ott, ahová beültetett Isten. Lehetséges, hogy pontosan azok, akikre haragudtál, ők fognak Isten érintésére reagálni, ha kinyúlsz értük. Fejezd ki valakinek Isten szeretetét a mai napon.

Menj végig az úton 2. Királyok 5:1-14
Lement tehát, és meg merítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké. 2. Királyok 5:14
Amikor valaki Jézushoz jött gyógyulásért, akkor Ő minden esetben hajlandó volt meggyógyítani az illetőt és azonnal meg is tette ezt. Ennek fényében Elizeus tettei és utasításai Naamán számára furcsák voltak. Mit akart elérni azzal, hogy Naamánnak azt mondta, hogy menjen és merítse be magát hétszer a Jordán vizébe?
Először is, Naamán még nem alázta meg magát az Úr előtt, amely fontos részét alkotja a hitnek. Jézus azt mondta, hogy senki sem hihet, aki inkább az emberek dicséretére tart igényt, semmint Istenére. ( János 5:44.) Naamán túlságosan el volt telve magával. Ezért Elizeus még azzal sem foglalkozott, hogy kimenjen elé és köszöntse. Szolgáját küldte Naamán elé az instrukcióival. Ez feldühítette Naamánt. Haragjában Szíria felé vette az irányt. Elizeus nem úgy reagált rá, ahogy azt a pozíciója alapján megérdemelte volta. Ezenkívül azt gondolta, hogy bármelyik szíriai folyó jobb volt, mint a Jordán Izraelben. Naamán határozottan büszkeséggel küzdött, de szolgái meggyőzték őt abban, hogy adjon magának egy esélyt a próféta utasításai alapján. A szükség gyakran olyan
cselekedetekre vezeti az embereket, amelyeket másként nem tennének meg, így végül Naamán megalázta magát és meg merítkezett a Jordánban. Semmi sem történt az első vagy második próbálkozására. Gyógyulása nem fokozatosan történt meg. A hatodik bemerülés után is leprás maradt még. De a hetedik bemerülésre teste teljesen meggyógyult. Képzeljük csak el: Naamán
büszkesége majdnem megfosztotta őt ettől a csodától!

Vannak az életedben olyan büszkeségi kérdések, amelyek megakadályoznak téged abban, hogy azt tedd, amit Isten mondott neked? Ha igen, akkor alázzad meg magad és engedelmeskedj. Ne fél szívvel tedd meg. Szabadulásod akkor jelenik meg, ha végig mész az úton.

Megkísértették, ahogy téged is Zsidó 4:15
Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Zsidó 4:15
Gondolkodtál már Jézus kísértésein? Hogyan szenvedhette el a házasságban jelentkező kísértéseket, ha sohasem volt házas? Hogyan szenvedhette el a kábítószer függőségből származó kísértést, ha sohasem találkozott kokainnal? Látszólag sok olyan nyomással küzdünk, amivel Ő nem küzdött. Azonban Isten Szava világosan mondja, hogy minden dologban hozzánk hasonlóan megkísértetett. Ez azt az igazságot húzza alá, hogy nem a cselekedeteink azok, ahol a kísértések ténylegesen jelentkeznek. Hitünkben jelentkeznek a kísértések. Jézus megkísértetett, hogy ne higgyen Istenben, csakúgy, ahogy mi is, ám mindvégig kitartott és erősen állt. Azok az anyagi dolgok és élvezetek, amivel Sátán bennünket kísért nem a valódi kísértést jelentik. Összes eszköze arra szolgál, hogy odavonzzon a hitetlenség horgához – Isten nem tud, vagy nem akar ellátni bennünket azokkal a dolgokkal, melyekre szükségünk van és vágyunk az életben. Az egyház túlságosan gyakran szól a bűn ellen annak fizikai következményeit alapul véve. Például, a homoszexualitás rossz, mivel betegségekhez vezet. Mi van akkor, ha megtalálják az AIDS gyógymódját? Ez azt jelentené, hogy a
homoszexualitás többé már nem bűn? Természetesen nem! Bármennyire is rosszak cselekedeteink következményei, a bűn valódi gyökere Isten Szavának elutasítása.
Ez a kísértés jóval az előtt megjelenik szívünkben, mielőtt még cselekednénk. Az ember számára az a kísértés, hogy ne higgyen abban a bibliai igazságban, hogy Isten a férfit és a nőt házasságra teremtette. Pont. Amikor az ember bedől ennek a kísértésnek és elutasítja Isten Beszédét, akkor elkerülhetetlenül vétkezni fog. Minden bűn gyökere Isten igazságának elutasítása. Ez a valódi kísértés.

Ma, higgy Istenben és az Ő Szavában, nem számít, hogy az emberek mit tesznek vagy mondanak azért, hogy megkísértsenek téged. Az Őbenne való hited örömöt és békességet hoz, függetlenül attól a helyzettől, amivel szembetalálod magad.

Ne nézz vissza! Zsidó 11:1-15
És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Zsidó 11:15
Ha Ábrahám és Sára azzal az országgal foglalkoztak volna, amelyet elhagytak, akkor megkísérthette volna őket a visszatérés gondolata. Mivel azonban számításba sem vették ezt az országot, még csak kísértést sem jelentett számukra a visszatérés. Micsoda kijelentés! A kísértések a gondolataikkal álltak kapcsolatban. Nem jelenthet számodra kísértést az, amin nem gondolkodsz. Tehát urald a gondolataid, így elkerülheted a kísértéseket. Erőssé válhatunk Istenben, ha elkerüljük a kísértéseket. Azáltal, hogy uralkodunk a gondolataink felett, pontosan ezt érhetjük el. Sok hívő a cselekedeteit próbálja kontrollálni, de nem veszi észre, hogy a cselekedetek közvetlen eredményei a gondolkodásuknak. Megengedik maguknak azt a luxust, hogy olyan dolgokon gondolkodnak, amelyeken nem kellene, és amikor megjelenik a kísértés, akkor küszködnek azzal, hogy hűségesek maradjanak Istenhez. Gyakran csodálkoznak azon, hogy vajon miért tapasztalnak folytonosan kísértéseket? A gondolataik miatt. Isten arra hívott bennünket, hogy hagyjunk magunk mögött bizonyos dolgokat. Lehet, hogy ez nem egy ország, hanem egy életstílus, vagy bizonyos barátok. Talán valamilyen szokások, vagy hobbik. Megkér bennünket, hogy tegyük ezeket le. A titok, hogy képesek legyünk eltávozni ezektől nem abban áll, hogy folyamatosan velük foglalkozunk. A Vajon mi lenne ha…? gondolat minden esetben a hit gyilkosa. Nincs szükségünk arra, hogy visszanézzünk, arra van szükségünk, hogy előre tekintsünk Isten ígéreteire és elhívására.

Ma, fordítsd el a gondolataid azokról a dogokról, amiket magad mögött hagytál és fordítsd azok felé, amelyek a Jézus Krisztusban való életedben előtted vannak. Tekints arra hitben, amire Isten elhívott téged, és azokra a csodálatos testvérekre és testvérnőkre, akikkel együtt fogsz haladni ezen az úton. Tapasztalni fogod, hogy a pozitív gondolataid reménységet hoznak a kísértések helyett.

A gonosz gondolatok lecserélése Zsidó 11:1-16
Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. (Zsidó 11:16
A negatív gondolatoktól nem szabadulhatsz meg úgy, hogy megdorgálod őket. A nem kívánt gondolatokat újakkal kell helyettesíteni. Gondolj például egy almára. Most pedig hagyd abba az almára való gondolást. Dorgáld meg az almáról való gondolatokat. Ne gondolj az almára a Jézus nevében. Vesd el magadtól az almára utaló gondolatokat. Még mindig az almáról gondolkodsz? Természetesen igen! Ha megpróbálsz nem gondolni valamire, akkor csak annál többet fogsz gondolni arra a dologra. Ahelyett, hogy az almákon járatnád az eszed, gondolj egy eperre. Láss magad
előtt egy húsos, piros epret. Gondold el, hogy milyen édes lehet az íze. Gondolj egy egész eper ültetvényre, ahol az ízletes eprek csak arra várnak, hogy leszedd őket. Vagy gondolj a banánra. Láss magad előtt egy egész fürtöt. Képzelj el egy trópusi szigetet és szedd le magad. Nem lenne óriási dolog?
Ha ezt a gondolati fonalat követed, hamarosan teljesen megfeledkezel az almákról. Csak úgy szabadulhatsz meg gondolatoktól, hogy más gondolatokkal helyettesíted őket. Minden erőfeszítés, amivel próbálsz ellenállni a negatív, vagy bűnös gondolatoknak, gyakorlatilag megerősíti őket. Ennek egy jobb módja, ha Isten gondolataival helyettesíted őket az Ő Igéjéből. Amint olvasod az Ő Igéjét, Isten gondolatai kezdik uralni a gondolkodásodat, és hamarosan elmennek a negatív gondolatok. Ábrahám valami jobbat talált annál, amit maga mögött hagyott. Egy jobb országot kívánt.

Isten egy új életet adott neked Krisztus Jézusban. Biztos vagyok benne, hogy van valami csodálatos, amin ma gondolkodhatsz.

Mit kételkedsz? 1. Mózes 3:1-13
Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. 1. Mózes 3:5
Ádám és Éva bűne a hitetlenség volt. A tiltott gyümölcsből való evés pusztán hitetlenségük megnyilvánulása volt, amely már jelen volt a szívükben. Miben kételkedtek? Két dolog volt, mellyel kapcsolatban kételyt ébresztett a kígyó Isten felé. Az első, hogy megkérdőjelezték Isten Szavát. Nem hittek abban, hogy milyen következményekkel jár, ha a jó és gonosz tudásának fájáról esznek. Isten azt mondta, hogy meg fognak halni. Nyilvánvalóan azért ettek, mert nem hittek ebben. Kételkedtek Isten Szavában, így elkövették az első bűnt. Ennél még jelentősebb, hogy Ádám és Éva kételkedett Isten szeretetében. Sátán azzal vádolta Istent, hogy nem a legjobbat akarta a számukra. Azt állította, hogy Isten megvont tőlük valamit, ami bölcsebbé tehette volna őket. Ez Isten
szeretete és szavahihetősége ellen való közvetlen támadás volt. Isten fantasztikusan bánt velük, mindent biztosított nekik, amire szükségük volt, sőt minden nap találkozott velük. Azonban Ádám és Éva úgy döntöttek, hogy kételkednek Isten szeretetében. Egy beszélő kígyó szavait Isten Szava fölé helyezték. Amikor végig gondolod, nem logikus egyáltalán Isten szeretetében kételkedni, ha Jézus halálára és feltámadására tekintesz. Kijelentésed van arról, hogy Isten szeretete meddig ment el érted, és mégis azon aggódnál, hogy a szükségeid betölti-e, vagy a meggyógyítja-e a tested. Azzal próbálod igazolni a kételyeid, hogy azt mondod, mindenkivel így van. “Így normális.” Csak azoknak az embereknek normális ez, akik nem ismerik Isten hatalmas szeretetét! Amikor Isten szeretetéről teljes kijelentést kapsz, akkor elenyésznek a kételyeid!

Ha bármely kételyed van ma Isten szeretetével és végtelen gondoskodásával kapcsolatban, akkor nyisd ki a Bibliád, olvasd és hidd el azt, amit rólad mond. Űzd el minden kételkedésed azzal, hogy elhiszed azt, amit rólad mond. A benne való hited szabad utat nyit az áldásai számára az életed minden területén.

A hit megértést hoz Zsidó 11:1-3
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. Zsidó 11:3
A sötét Középkorban az egyház megkövetelte, hogy valamennyi rendeletét és hitelvét minden további magyarázat, vagy igazolás nélkül fogadják el. A Pápa tévedhetetlensége nem hagyott teret a hibáknak. Ez rettenetes helyzetet teremtett mind az egyházon belül, mind pedig azon kívül is. A tudományt elutasították, sok tudóst pedig üldöztek. Ezután jött a reformáció, a reneszánsz és a felvilágosodás. Kiderült, hogy a Föld gömb formájú, nem pedig lapos. Sok dologról, melyet az egyház Istentől való csapásnak nevezett ismertté vált, hogy kórokozók okozzák, az egészségtelen életmód következményeként. Sok Istentől származó korlátról kiderült, hogy csupán az emberi tudatlanság által létrehozott korlátok.
Ez pedig teljes váltást hozott az emberi gondolkodásban. A vallásban való megkérdőjelezhetetlen hitet felváltotta az értelem korszaka, a hit kigúnyolása. Kétségtelenül, ez felszabadította az embert a hamis vallás sok hibás elképzeléséből és hibájából, ugyanakkor a modern ember egyszerű, tiszta hit nélkül maradt. A Zsidó levél szerzője azt mondja, hogy bizonyos dolgok csak hit által érthetőek
meg. Isten nem tartotta szükségesnek, hogy mindent elmagyarázzon nekünk. Ő nagyobb és komplexebb annál, hogy borsónyi agyunkkal felfoghatnánk. Lehetetlenség megfejteni Istent és az Ő útjait. Istenben való hitre van szükségünk. A technológia korában minden eddiginél inkább hitre van szükséged – nem vak hitre, ami babonaságokhoz vezet, hanem egy képzett hitre, amely Isten Szava által taníttatott, és a Szent Szellemmel való megtapasztalásodra épül.

A hit nem értelmetlen, pusztán elismeri, hogy létezik egy szellemi valóság, amit nem lehet kémcsőben megvizsgálni.

Csodálatos kegyelem János 8:1-11
És így szóltak Jézushoz: “Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” János 8:4,5
Potenciálisan ez volt a legrombolóbb kísértés, amit az írástudók és farizeusok Jézus elé állítottak. Jézus széleskörű népszerűsége nagyrészt annak volt köszönhető, hogy Isten kegyelméről és megbocsájtásáról tanította a bűnösöket. Hatalmas lelkesedéssel fogadták ezt azok az emberek, akik eddig csak egy kemény, törvényes és ítélkező Isten-képpel találták magukat szemben.
Az írástudók és farizeusok gyakran próbáltak meg Jézusról olyan képet kialakítani, mint aki támogatja, vagy gyakorolja a bűnt, mivel a bűnösök társaságában volt gyakorta és szolgált feléjük. Különösen olyan zsidó hagyományok megszegésével vádolták, mint például a szombat. Azonban, Jézus valamennyi támadást győzelemre fordított Isten kegyelmének és irgalmának felemelésére.
Ez alkalommal a zsidók azt hitték, hogy sikerült Jézust sarokba szorítaniuk. Ha ugyanis tartja magát a megbocsájtás tanításához és elutasítja az asszony megkövezését, akkor közvetlenül fellázad Mózes törvényével szemben. Ez pedig törvényes alapul szolgált volna a zsidók számára, hogy megölhessék Jézust. Másrészt viszont, ha megkövezi az asszonyt, ahogy azt a törvény megkövetelte, akkor az emberek hagyják ott. Úgy tűnt, hogy sikerült csapdába ejteniük, bármit is tesz.
Mint mindig, az Isten bolondsága bölcsebb volt, mint az emberek és Jézus a helyzet fölé emelkedett. Sem nem támogatta a bűnt, sem nem elutasította Mózes törvényét. Egyszerűen azt mondta, hogy aki sohasem vétkezett az dobja el az első követ. Ahogy a Szent Szellem kezdte meggyőzni őket saját bűnükről, mindannyian el kellett, hogy távozzanak, így aztán nem hibáztathatták Jézust
azért, hogy nem kövezte meg az asszonyt.

Ahogy zajlik a napod, bizonyára kerülsz majd olyan helyzetbe, amikor mérges lehetnél, megsértődhetnél, vagy megharagudhatnál azokra, akik ellened, vagy valaki más ellen vétkeznek. Bármikor ez történne is veled, emlékezzél meg arról, ahogy Jézus ezzel az asszonnyal bánt, és ahogy az Ő csodálatos kegyelmét felé gyakorolta.