DECEMBER 17

Alázatosság

Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. — FILIPPI 2,6–8.

Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal: Ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből — majd behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem… (Zsid. 10,5) Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!

Megvallás: Köszönöm Neked, Jézus, hogy Te kiüresítetted magadat és az emberekhez hasonlóvá lettél. Ez volt a mi egyedüli reménységünk. Köszönöm, hogy Te megaláztad magadat, engedelmes voltál a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Neked pedig köszönöm Atyám, hogy hatalmasan felmagasztaltad Őt, és ajándékoztál Néki oly nevet, mely minden név felett való. E névre valóban meghajol az én térdem, és az én nyelvem valóban vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. (Fil. 2,9–11)