DECEMBER 6

Ő felmagasztal

Mivelhogy ragaszkodik hozzám… felmagasztalom őt… és megdicsőítem őt. —ZSOLTÁROK 91,14–15. 

Én inkább kívánom magamnak az Istentől való felmagasztalást, mint bármilyen dicsőséget, amit e világ felkínálhat. Mesélnek egy történetet Napóleonról, miszerint egy nap, amint éppen seregszemlét tartott, a lova egyszer csak megbokrosodott. Egy fiatal közlegény előrelépett, megfogta a ló kantárát, és lecsillapította az állatot. Napóleon azt mondta: „Köszönöm, kapitány.” És ezzel a közlegény kapitánnyá lépett elő. A többi tiszt azonban nem fogadta be a fiatalembert. Ők érdemeik alapján kapták a rangfokozatukat, neki viszont úgy ajándékozták. Napóleon észrevette ezt, és elrendelte a hadsereg teljes díszszemléjét. A fiatalembert lóra ültette maga mellett, és együtt lovagoltak ki a gyakorlótérre. A többi tiszt ezek után azt kezdte mondogatni: „Ez az ember Napóleon kegyeltje.” És elkezdték keresni a kegyeit.

Lehet, hogy a világ nem tudja ezt, de közeleg az idő, amikor meg fogja tudni, hogy mi a királyok Királyának és az urak Urának vagyunk a kegyeltjei. És akkor majd azt kívánják, hogy bárcsak keresték volna a kegyeinket. Maga Jézus mondta: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében.” (Jel. 3,21) Jézus kegye messze felülmúlja és túlragyogja mindazt, amit e világ adhat.

Megvallás: Mivel ragaszkodom Istenhez, Ő felmagasztal engem, Ő megdicsőít engem. Én a királyok Királyának és az urak Urának vagyok a kegyeltje. Kegyeltje vagyok annak az Istennek, aki több, mint elegendő.