Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt.
Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta:
Kétféle hívő van… TESCO-s hívő és mezei, vagy mondhatni egyszerű hívő.
Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúgyermekek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
Hazafelé tartanak az istentiszteletről. Apa, anya, gyerekek. A családfő csak panaszkodik: nagyon gyenge volt a mai prédikáció, nem elég meleg a terem, a hangosítás érthetetlen, az énekeket nem is ismertem, a dob hangos.
A lelkész egy fiatalembert szólított, hogy bizonyságot tegyen. Valamikor annak a gyülekezetnek a tagja volt. Elmondta, hogy hívők a szülei, sőt, az édesapja lelkészként szolgált.
A svájci Wallis kanton a nagyszerű Eivistalban fekszik. Régen itt pogányok éltek és a püspök hiába küldött papokat az evangélium hirdetésére, de egyik sem jött vissza, mert mindegyiket kegyetlenül megölték.