Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és - mint többnyire a barátok - ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá - mint többnyire a barátok - ok is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak. Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.
A szerencsétlen hajótörött az utolsó deszkába kapaszkodva kivetődött egy jelentéktelen, lakatlan kis szigetre. A szigeten kevés volt az erdő és a bokor, viszont annál több a szikla. A hajótörött imádkozni kezdett. Kérte az Istent, hogy mentse meg.
Réges-régen egy kislány súlyosan megbetegedett. Állapota napról-napra romlott. Szülei felkeresték a legjobb orvosokat, akik minden tőlük telhetőt megtettek, de mindhiába. Betegségére nem találtak gyógyírt.
Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni az unokájával.
Ifjú földművesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy kitudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: „Hova néztél szántás közben?”
„A bölcs rabbit megkérdezte a tanítványa, hogy miért van az hogyha valaki a szegényhez fordul, az segít ha tud, de ha a gazdaghoz fordul a bajával, az meg sem látja.”
- Azt mondja a bölcs rabbi:- Lépj az ablakhoz, nézz ki. Mit látsz?
A bohócnak az volt a feladata, hogy a királyt szórakoztassa. Napközben szellemes bemondásaival és különböző viccekkel. A király egyszer meggondolta magát és megajándékozta a bohócot a kormánypálcájával.