A Háromság titka János 8:12-27
Erre megkérdezték tőle: “Hol van a te Atyád?” Jézus így válaszolt: “Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” János 8:19
Jézus arról beszélt, hogy egy az Atyával, erről olvashatunk a János 17-ben is. Ez az egység több volt, mint egy közös cél.

Mind az Ó-, mind az Újszövetség egy Istenről beszél. (Malakiás 2:10; 1 Timóteus 2:5.) Ez az igazság oly erőteljesen megalapozott, hogy némelyek nem is tesznek különbséget az Atya, a Fiú és a Szent Szellem között; úgy hiszik, egyszerűen egy Isten három különböző módon fejezi ki önmagát. Azonban a János 8-ban Jézus megkülönbözteti magát az Atyától. Ő, és az Atya két tanú, amely betölti az 5. Mózes 17:6 követelményeit. Jézus becsapta volna ezeket a zsidókat, ha nem lett volna különbség közötte és az Atya között, mégis egyek. ( János 10:30; 1. János 5:7.) Ez egy hatalmas titok! Az 5. Mózes 6:4 szerint “az Úr a mi Istenünk egy Úr”. Nincs három Istenünk, hanem egyetlen Isten, három világosan elkülöníthető személyben. Ez egy nagy titok, ami nincs számunkra megfelelően megmagyarázva. Az Írások kijelentik számunkra a Háromság igazságát, de nem próbálják meg elmagyarázni azt. Egyszerűen úgy fogadjuk el ezt az az igazságot, ahogy van. Egy napon minden dolgot ismerni fogunk, úgy ahogy mi ismertek vagyunk. (1. Korinthus 13:12.) Jézus azt mondta, hogy az Atyjának a tanúsága a legnagyobb bizonysága annak, hogy ki Ő valójában. Azt mondta, Őt ismerni azt jelenti, hogy megismerjük az Atyát.

Bármikor, amikor megkérdezed magadtól, hogy tényleg ismered-e mennyei Édesapád hangját és útjait, csak nézz Jézusra. Jézus pontosan olyan, mint az Atya. Bármit, amit Jézus érez, hisz és tesz, az Atya érzi, hiszi és teszi. Bármely kérdéssel és problémával, amivel ma szembetalálkozol, Jézus a kulcs az Atya megértéséhez.

Jézus érted emeltetett fel János 8:12-30
Jézus tehát ezt mondta: “Amikor felemelitek az Emberf iát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. János 8:32
A három alkalomból ez a második, amikor Jézus arról beszélt, hogy felemeltetik (az első a János 3:14-ben, a harmadik pedig a János 12:32- 33-ban olvasható). Ahogy a János 12:33-ban a Biblia megmagyarázza a keresztre feszítésre utalt Jézus. A Jézus által használt kifejezés arra utal, hogy felemelik a földről és egy keresztre függesztik. A zsidók megértették, hogy a Jézus a haláláról beszélt, amikor azt mondta, hogy felemelik. A keresztre feszítés nem csak úgy megesett. Isten tervezte így, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden felelősség Őt terheli érte, és akik részt vettek Jézus elutasításában és megfeszítésében, azok nem lettek volna bűnösök ebben. Jézus azért jött a földre, hogy meghaljon helyettünk, és megváltást vásároljon a számunkra. Ez Isten terve volt, de senkit sem kényszerített ennek elvégzésére. Jézus üzenete és szolgálata közvetlen módon szembehelyezkedett az ördöggel és követőivel. Iránta való gyűlöletük eredményezte, hogy Jézust saját akaratukból megfeszítsék. Isten a bölcsességénél fogva tudta, hogy mit fognak tenni és elhatározta, hogy felhasználja Fiának elutasítását arra, hogy véghezvigye a megváltás tervét.

Ő sohasem uralkodik az akaratunk felett azért, hogy a sajátját véghezvigye. Ha valóban megérted a Kereszt üzenetét, akkor érted az igazi szeretetet és kegyelmet. Jézus nem pusztán egy jelképes áldozatot hozott; érted emelték fel. Teljes mértékben kifizette az adósságodat, hogy tejesen az Övé lehess.

Fiúság vagy szolgaság János 8:34-36
Jézus így válaszolt nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. János 8:34
Az ördög becsapta a világot a bűnnel kapcsolatban, amióta az Édenkertben azt mondta Évának, hogy a bűnön keresztül olyanná válhat, mint Isten. Az idő bizonyította nemcsak Éva, hanem mindannyiunk számára, hogy ez nem igaz. A bűn halált hoz, nem pedig életet. Jézus szintén világossá teszi, hogy a bűn leigáz. Nem pusztán a bűn számára leszünk szolgák, hanem a bűn szerzője, az ördög számára is. Vagy Isten szolgái vagyunk az engedelmességen keresztül, vagy pedig az ördögé a bűnön keresztül. Jézus a bűn által létrehozott köteléket a rabszolgasághoz hasonlítja, míg a
szabadságot, amit az Istennek való szolgálat hoz a szeretett fiúhoz. Senki sem kérdőjelezné meg, hogy fiúnak lenni jobb, mint rabszolgának! Hasonlóképpen, jobb Istennek engedelmeskedni, mint a bűnnek. Igazi szabadság csak Isten szolgálatában van. Ennek ellenére az emberek folyamatosan bedőlnek Sátán hazugságának, miszerint a bűn az igazi szabadság. Mindegyikünket becsapott már valamikor azzal a gondolattal, hogy Isten egy diktátor, aki valójában nem akarja, hogy élvezzük az életet és ennek megfelelően bizonyos dolgoktól eltilt bennünket. Mivel elhisszük ezt a hazugságot, ezért nem engedelmeskedünk Istennek (azaz vétkezünk) a szabadság nevében. Azonban ez egy hamis és gyorsan elillanó szabadság, melynek szörnyű következményei vannak.
Isten Beszéde és a személyes tapasztalat is egyértelműen bizonyítja, hogy a bűn zsoldja a halál. (Róma 6:23.) Jézus leleplezte a bűn bűvöletét, amellyel az ördög próbálta azt leplezni. A bűn rabságot hoz. Az egyedüli valódi szabadság Jézusban van. Ő nem csak az eredeti bűnnel foglalkozott, ami megfertőzte az emberiséget, hanem a bűnök valamennyi egyedi formáival is.

Ma, ha újjászülettél már, valódi szabadságban jársz. Isten természete van benned, hogy helyesen cselekedhess, és az Ő szeretete, amely azt eredményezi, hogy kívánj helyesen cselekedni. Hálát adhatsz azért, hogy Isten fia vagy lánya vagy, és többé már nem vagy az ördög és a bűn rabszolgája.

Ábrahám gyermekei János 8:33-38
Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek. János 8:37
A zsidó nép tagjai Ábrahám közvetlen leszármazottai voltak. Azonban, ahogy sok más bibliai igazság, az Ábrahámi Szövetség is sokkal többet jelentett, mint amit egy felszínes pillantást mutathat. Az igazság az, hogy némely zsidó emberek nem voltak Ábrahám szellemi gyermekei. A Szent Szellem Pál apostolon keresztül kijelentette a Galata 3:16 és 29 szerint, hogy Isten szövetsége Ábrahámnak és az ő “magjának”, illetve egy leszármazottjának szólt, aki Jézus volt. Senki sem vált Isten ígéreteinek örökösévé még természetes születés által. Mielőtt Jézus önmagát adta volna bűneinkért való áldozatul, az Ószövetség szentjei hit által igazultak meg bízva Isten ígéreteiben, melyek az eljövendő Messiásra vonatkoztak. Jézus halála és feltámadása után az Újszövetség szentjei Jézus elvégzett munkájában való hitük által igazultak meg. Senki sem nyert üdvösséget egyedül a szülei miatt.
Azok, akik újonnan születtek a Jézusban való hitük következtében, a szívükben is körülmetélkedtek (Kolosszé 2:11, 12) és a valódi zsidóságot alkotják. Nemzetiségük, vagy vallásuk alapján nem zsidók, de ők Isten igazi népe. Azok a pogányok (a nemzetekhez tartozók), akik Krisztussal egyesültek az újjászületésben, most már Isten népét alkotják. Aki a Jézusban való hit által üdvösséget nyert, az ma Ábrahám magva és örökös az ígéret szerint. (Galata 3:16, 22, 26-29.) Ez nem hagy kétséget afelől, hogy az egyház ma Isten választott népe a földön.
Ez nem jelenti azt, hogy Isten elhagyta volna Ábrahám fizikai leszármazottait. Számos prófécia vonatkozik Izrael népére, melyeknek még be kell teljesedniük. Azonban az Újszövetség egyháza, amely zsidókból és nemzetek közül valókból áll alkotja ma Isten királyságát a földön. Mindannyian az Övéi vagyunk.

Ma, gondolkodj el azon, hogy újjászületett, Jézusban hívőként valódi zsidó vagy, és örököse vagy mindazon ígéreteknek, melyeket Isten Ábrahámnak tett.

Ami Istennek tetszik János 8:53-56
Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. János 8:56
Jézus azokra a napokra utalt, amikor az emberek az Istenbe vetett hitük miatt igazulnak meg, nem pedig saját cselekedeteik által. Isten felfedte ezt az igazságot Ábrahám előtt (Róma 4:13), és amikor elhitte, hit által megigazult. (Róma 4:3; 4, 9.) A Zsidó 11:6 azt mondja, hogy “hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”.
Ábrahám hite volt az, ami Istennek tetszett. Sok okunk van arra, hogy tudjuk, Ábrahám hite, és egyedül a hite tetszett Istennek. Amikor összegyűjtünk minden tényt Ábrahám életéről, akkor látjuk,
hogy több dolog volt, ami Isten nemtetszését válthatta ki, mint amennyi a tetszését. A 3. Mózes 18:9 és 26 szerint utálatos dolog volt, ha egy férfi a féltestvérét vette feleségül. Sára, Ábrahám felesége az ő féltestvére volt. (1. Mózes 20:12.) Így tehát Ábrahám házassága nem tetszett Istennek. Ábrahám hazudott, amikor azt mondta, hogy Sára nem a felesége, ezt azért tette, hogy mentse a saját életét. Hajlandó volt inkább kockára tenni, hogy egy férfi házasságtörést kövessen el a feleségével, semmint elmondja az igazságot és a saját életét tegye kockára a férfi előtt, aki a feleségét akarta. Mégis, ezután az incidens után szinte azonnal, az Úr Ábrahám Belé vetett hitét igazságnak tekintette. (1. Mózes 15:6.) Ábrahám továbbá megpróbálta Isten akaratát testből betölteni Hágárral (1. Mózes 16), újra csak megismételte azt a szörnyű bűnét, hogy letagadta Sárát, mint feleségét. (1. Mózes 20)

Bárki, aki igazán tanulmányozza Ábrahám életét és azt a jóindulatot, amit ő Istennél talált, arra a következtetésre fog jutni, hogy Ábrahám hite örvendeztette meg Istent. Ezért bármivel kapcsolatban, amit mondtál vagy tettél, és tudod, hogy nem tetszett Istennek, csak fogadd el a megbocsájtását és menj tovább teljes hittel Őbenne. Újra valóságosan áldott leszel.

Isten hússá lett János 8:57-59
Jézus így felelt nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” János 8:58
Jézus új kijelentést tett ezen a helyen. Azt mondta, hogy azok, akik nem hiszik, hogy Ő a testben megjelent Isten (1. Timóteus 3:16), nem tudják megérteni azt, amiről beszél. “Mielőtt Ábrahám volt Én vagyok” – ez a kijelentés nemcsak azt nyilvánította ki, hogy Jézus már Ábrahám előtt létezett, hanem összekapcsolta Önmagát a 2. Mózes 3:14-ben szereplő nagy “Én vagyok” kijelentéssel is. Ez az állítás nem hagy kétséget afelől, hogy Jézus Istenként azonosította magát. Jézus kinyilvánította: “Én vagyok”. Így azonosította magát Jehova Mózes számára a 2. Mózes 3:14-ben. Amikor Isten kenetének ereje alatt mondta ki Jézus ezeket a szavakat, “Én vagyok az”, akkor az őt elfogni érkezők valamennyien a földre estek. ( János 18:5, 6.) Jézus volt a hatalmas “Vagyok Aki Vagyok” a 2. Mózes 3:14-ből, mégpedig hústestben megjelenve. Amikor a zsidók vezetői meghallották, hogy Jézus Istent az Atyjának nevezte, azonnal megértették, hogy Jézus a lehető legfelsőbb értelemben Istenségnek nyilvánította magát. Ez az állítás vagy egy halálra méltó kijelentés volt, vagy pedig Jézus az volt valóban, akinek állította magát. János evangéliumának célját világosan láthatjuk: “Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. “

Ma, azért rendelkezhetsz az Ő életével, mert hiszel az Ő nevében. Ne engedd, hogy az ellenség, a világ vagy a tested megcsaljon azzal a gondolattal, hogy Jézus valamivel is kisebb volt, mint Isten, aki hústestben jelent meg.

A fizikai gyógyulás Ézsaiás 53:1-5; Máté 8:16-17
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Ézsaiás 53:4
A fizikai gyógyulással rendkívül kiterjedten foglalkozik az Írás – különösen az Újszövetség -, így tehát nem kellene vitatkozni róla, mégis ez történik. Sokan a gyógyulásunkra vonatkozó ígéreteket csak szellemi értelemben veszik. Úgy hiszik, hogy az Ézsaiás 53:4-5-ben és a hozzá hasonló versekben a szellemi gyógyulásról van szó.
Az Írás értelmezésének legjobb módja, maga az Írás. Ha egy bizonyos részt egy másik rész idéz és alkalmaz, akkor nagyon világosan megérthetjük, hogy miről is beszél az Úr. Ez történt Ézsaiás próféciájával is, amely a Messiásról szól, aki gyógyulást hoz a számunkra.
A Máté 8:16-ban nagy sokaság jött Jézushoz gyógyulásért, és Ő mindegyiküket meggyógyította fizikailag. Ezután a 17. versben azt mondja Máté, hogy mindez azért történt, “hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: “Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” Ez pedig hangsúlyosan azt állítja, hogy Ézsaiás ígérete a gyógyulásról a mi fizikai testünkre vonatkozott. Dicsőség az Úrnak!
A gyógyulás éppen annyira része Krisztus engesztelésének, mint a bűnök bocsánata. Az a görög szó, amit az üdvösség kifejezésre használ az Újszövetség több száz esetben, a sozo szó. A fizikai gyógyulásra történő utalással fordították a Máté 9:22, Márk 5:34, Lukács 8:48, és a Jakab 5:15-ben.

A fizikai gyógyulásban való hited ott kezdődik, hogy elhiszed, Isten akarat az, hogy meggyógyulj. Az igazság, hogy a gyógyulás része volt Krisztus engesztelő munkájának, ahogy az Írás prófétálta, biztosítja számodra ezt az alapot.

Ennyi és kész! 1 Péter 2:21-25
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 1. Péter 2:24
Ennek a versnek az utolsó része megegyezik az Ézsaiás 53:4-el, egy fontos kivétellel: gyógyulásunk időpontját a múltba helyezi. Már meggyógyultunk. Ez egy igazán nehéz elképzelés némelyek számára. Nem képesek megérteni azt, hogy miként lehetnek már gyógyultak, amikor betegség van a testükben. Az egyik lehetőség, ha azt mondjuk, hogy ez a szellemi gyógyulásról beszél, ám a Máté 8:17 teljesen egyértelművé teszi, hogy az Ézsaiás által említett gyógyulás fizikai jellegű, nem szellemi.
A kulcs ennek megértéséhez a bűneink megbocsájtásával áll kapcsolatban. Mikor is történt meg bűneink bocsánata? Az Írások alapján ez Krisztus halálakor történt meg, jóval azelőtt, hogy azt elfogadtuk volna. Imáink “csupán” arra irányulnak, hogy elfogadjuk azt, ami már elvégzett dolog a szellemi világban, és ezeket a fizikai világba hozzuk. Ez a helyzet a gyógyulással is. Jézus már elvégezte a gyógyulásunkat. Ugyanaz az erő, amely feltámasztotta Őt a halálból, minden hívőben ott lakozik. (Efézus 1:19, 20.) Elvégzett dolog. Minden, amit tennünk kell, hogy hiszünk, és fizikai jelét adjuk annak (Zsidó 11:1), ami már újjászületett szellemünkben megtalálható. Végtelenül könnyebb valamit olyat felszabadítani magunkban, amit birtokolunk, mint megkapni valamit, ami nem a
miénk.

A gyógyulás azonban már a miénk. Kezdd el felszabadítani a gyógyulásod azzal, hogy megvallod a hited és annak alapján cselekszel. Inkább ezt tedd, semmint arra használd a hited, hogy arra kérdd Istent, hogy gyógyítson meg. Ő már megtette.

A hitet megláthatod Máté 9:1-8
És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: “Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Máté 9:2
Hogy néz ki a hit? A hit hasonló a szélhez. Nem láthatod a szelet, de a hatásait megfigyelheted. Láthatod azokat a dolgokat, melyeket megmozdít a szél. Hasonlóképpen, nem láthatod a hitet, de az ember cselekedeteiből megmondhatod, hogy az illető hit által cselekszik-e. Jézus számára az, hogy látta ezeknek az embereknek a hitét azt jelentette, hogy látta a cselekedeteiket. Konkrétan azt, hogy felmásztak a tetőre, megbontották azt, majd beteg barátjukat leengedték Jézus elé egy meglehetősen ellentmondásos tömeg jelenlétében. Bizonyára erős kritikával illették őket a vallási vezetők és a ház tulajdonosa is problémázhatott, mivel épp akkor bontották meg a háza tetejét! Erősen hinniük kellett abban, hogy amit kapnak, az megéri az árát. Hittek abban, hogy barátjuk meg fog gyógyulni. Ezek az emberek abban is hihettek volna, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a barátjukat, de végül nem történik semmi. Ha nem cselekedtek volna a hitüknek megfelelően, akkor barátjuk számára semmi jót sem jelentett volna hitük. Hitük cselekedetük nélkül nem produkált volna semmit. A cselekedetek életbevágóan fontos részét képezik a hitnek. A hit megfelelő cselekedetek nélkül egyáltalán nem hit. ( Jakab 2:17.)
Milyen fajta cselekedet mutatná meg, hogy valódi bibliai hited van jelenlegi körülményeid közepette? Így is teszel? Ha nem, miért? Azért, mert még nem alakult ki valódi bibliai hited?

Határozd el a szívedben, hogy ma valóságos hittel és bizalommal támaszkodsz Istenre. Ezután meglátod, hogy megváltoznak a cselekedeteid.

Beteg a szíved? Példabeszédek 13:12
A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. Példabeszédek 13:12
Amikor hatodik osztályos voltam részt vettem egy kiejtési versenyen. Elhatároztam, hogy megnyerem a versenyt, ezért aztán hetekig szorgalmasan gyakoroltam előtte. Elérkezett a verseny napja és én készen álltam. Mindenkinek elmondtam – beleértve a tanárokat is -, hogy én fogom megnyerni a versenyt. Így én kaptam az első kiejtendő szót. Ez a Rajna szó volt, ahogy a Rajna folyóban található. Magabiztosan kezdtem a betűzést, ami teljesen helyes is volt, de elfelejtettem az r betűt nagybetűként jelezni. Így tehát én voltam az első kieső.
Nagyon megalázottnak és csalódottnak éreztem magam, mert minden egyes szót ismertem, amit a verseny során adtak, és könnyen nyerhettem volna, ha azt a bizonyos r betűt nagybetűnek jelzem. A szívem beteg volt. Elvesztettem a vágyam arra, hogy kiváló legyek kiejtésben. A hatodikos mentalitásom arra vitt, hogy gyakorlatilag megesküdtem, sosem fogok többé kiejtést tanulni. Igen rossz ötlet volt! Sőt, a történelem legrosszabb kiejtője akartam lenni. Sokkal később az életemben szembekerültem ezzel a kis epizóddal és újra tanulni kezdtem a kiejtést. Harminc évet vett igénybe, hogy túljussak annak az egy napnak a sérülésén, keserűségén és dühén.
A te szíved is sérült valamilyen csalódás miatt? Talán a te sérülésid súlyosabbak, mint az enyém volt, de az eredmény ugyanaz. Elveszthetted az akarást, vagy a reményt, hogy újra próbáld, de ne hagyd, hogy még egy napot ellopjon ez a dolog az életedből.

Menj az Úrhoz, és engedd, hogy új reményt és új örömöt adjon. A remény és öröm nélküli élet nem Isten szerint való élet.

A betegség nem Istentől van János 9:1-4
Tanítványai megkérdezték tőle: “Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” János 9:2
A tanítványok feltettek egy kérdést, ami még ma is sokakat izgat. Miért születik gyermek fizikai rendellenességgel? Ez egy ítélet Istentől a gyermek szüleire valamely bűnük miatt, vagy lehetséges, hogy Isten ítélete a gyermek felett olyan bűnökért, melyekről Isten tudja, hogy el fogja azokat követni? Jézus előzőleg a betegséget a bűnnel hozta kapcsolatba; ebben az esetben viszont azt mondta, hogy a vakságot nem az ember, vagy a szülei bűnei okozták. Ez sokakat arra ösztönzött, hogy a vers hátralévő részét úgy értelmezze, hogy az embert Isten tette vakká azért, hogy meggyógyíthassa és ezen keresztül megdicsőítse Önmagát. Ebből a gondolkodásból sokféle tanítás származott aztán, hogy a betegségek és egyéb problémák az életünkben gyakorlatilag Isten áldásai, hogy dicsőséget hozzanak Istennek és korrigáljanak bennünket. Ez az érvelés azonban nincs összhangban Isten Szavának többi igazságával. Nem Isten teremtette vaknak ezt a koldust. Ez az ember nem valakinek a bűne miatt volt vak, hanem mert a bűn általában véve megrontotta azt a tökéletes egyensúlyt, amit Isten a természetben megalkotott. Némely betegség nem valakinek
a bűnének a közvetlen következményeként történik meg, hanem közvetett módon, általában a bűn miatt.
Az 5. Mózes 28 egyszer s mindenkorra megoldja a kérdést, hogy a betegségek, szegénység, elnyomás valójában Istentől elrejtett áldások-e? Isten azt mondja, hogy a betegségek és szegénység átkok – nem Istentől való áldások. Krisztus megváltott bennünket a törvény átkától, ezért ma rajta keresztül áldásokban van részünk. (Galata 3:13.)
A bűn és betegség minden átka Jézusra lett helyezve, és amikor Őt elfogadtad, mint Urad és Megváltód, valamennyi átok el lett távolítva az életedből.

Ma, Jézus Krisztus engesztelő vérén keresztül egészséggel és gyógyulással vagy megáldva!

Ti tudjátok… János 9:28-30
Az ember így válaszolt nekik: “Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. János 9:30
Annak a tesztje, hogy valaki Istentől van-e, vagy sem végül is az illető cselekedetei. Jézus cselekedetei telve voltak csodákkal és annyira harmonizáltak Isten Szavával, hogy bármely kétely abban, hogy Ő vajon Istentől volt-e elenyészett, legalább is így kellett volna történni. Ebben a részben, ahogy a Márk 7:13-ban a farizeusok és a törvény tanítói közül némelyek saját tradícióikat emelték fel Isten Szava fölé, Isten Igéjét így hatástalanítva az életükben. Hasonlóan hozzájuk, a teológusok ma is időnként az utolsók abban, hogy Isten mozgását elfogadják, mivel az sérti saját hagyományos hitelveiket, ám “a nagy sokaság örömmel hallgatta Őt.” (Márk 12:37.) Szellemi dolgokban az ember olyan szintre oktathatja magát teológia ismeretekben, hogy az már többet árt, mint használ neki. Meg lehet nyerni egy teológiai csatát, miközben az illető szívében elveszti a háborút, mivel “az ismeret felfuvalkodottá tesz, de a szeretet épít.” (1. Korinthus 8:1.) A teológia kérdések feletti viták gyakran elvonják az embereket a fontosabb dolgoktól. A tudatlanság nem erény, de a szeretet végtelenül magasabb rendű az ismeretnél. Mindent meg kell tanulnunk, amit csak tudunk, de ismereteinket a szeretet szolgálatába kell állítanunk.
“Mindezek között legnagyobb a szeretet.” (1. Korinthus 13:13.)

Ne engedd ma, hogy a tudás utáni kutatás eltérítsen Isten megismerésétől. Amit ismersz az közel nem olyan fontos, mint akit ismersz, különösen, ha az Úrról van szó! Legfontosabb életcélod, hogy szeresd Istent és megismerd Őt személyesen és bensőséges módon.

Azok a bizonyos farizeusok János 9:34
Erre így feleltek neki: “Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” És kiközösítették. János 9:34
A farizeusok problémáinak jelentős része a szellemi gőg volt, ahogy ez az alábbi kijelentésből is látható. Annyira vakok voltak az arroganciájuk miatt, hogy képtelenek voltak elhinni, ha valaki nem az ő szemináriumokat végezte el, az bármit is tud tanítani. A farizeus szó a héber “elkülönül” szóból származik. Ezt a meghatározást azért alkalmazták rájuk, mivel extrém módon tisztelték a Mózesi Törvényt és egy elválasztott életre kötelezték el magukat. Azok a buzgó zsidók alapították ezt a szektát, akik a Babiloni fogságból visszatérve látták, hogy pogány szokások terjedtek el mindenfelé. Nemcsak vallásuk, hanem nemzeti identitásuk is veszélybe került. A farizeusok hazafiak és a vallás lelkes követői voltak, akik kezdetben nagyon fontos funkciót töltöttek be a túléléséért küzdő zsidó nemzet életében. Azonban az évszázadok során a farizeusok megírták a saját törvényértelmezésüket – mely értelmezést Istentől inspiráltnak véltek és a Mózesi Törvénnyel egyenértékűnek tartottak. Jézus napjaiban erre a csoportra már a képmutatás és az önigazultság volt jellemző. Egészében véve, üldözték Jézust és követőit és az Úr legkeményebb feddéseit kapták.
A farizeusok – manapság sok emberhez hasonlóan – tudatlanok voltak a megigazulással kapcsolatban arról, hogy az Isten megbocsájtásának egyszerű elfogadásával nyerhető el. Az üdvösséget saját cselekedeteikkel próbálták kiérdemelni. Senki sem képes Isten parancsolatait teljesíteni (Róma 3:23), kivéve Jézust. (Zsidó 4:15).

Ezért a megigazulásért hitünket abba kell vetnünk, amit Ő tett értünk. Légy bizonyos abban, hogy Jézusban bízol.

Jézus keres téged? János 9:35
Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: “Hiszel te az Emberfiában?” János 9:35
Egy dolog Istent keresni, és egy teljesen más dolog, amikor Isten keres meg téged. Jézus megkereste ezt az embert, amikor mások elhagyták őt. Jézus elfogadása többet ér bárminél, amit ez a világ ajánlhat. Ez teszi képessé a hívőt, hogy kitartson és örvendezzem az üldözések közepette is. Amikor Krisztusban a szenvedéseink megsokasodnak, akkor Krisztus bátorítása sokkal inkább bővölködik. Jézus nem kereste meg ennek az embernek a szüleit, akik ugyan ismerték az igazságot, de nem osztották meg másokkal, mivel féltek az üldözéstől. ( János 9:22.) A képmutató írástudók és farizeusok társaságát választották és pontosan ezt is kapták.
Bár megváltást és szabadulást nyertünk számos nyomorúságból, ami a bűn eredménye és ereje volt, azonban elhívottak vagyunk ahogyan a Biblia nevezi, Krisztus szenvedéseire. (2. Korinthus 1:5; Kolossé 1:24.) Ezek a szenvedések nem betegségeket és szegénységet jelentenek, hanem azokban a szenvedésekben való közösséget, melyekkel akkor kerülünk szembe, amikor Isten akaratát tesszük és Jézus Krisztushoz hűségesek maradunk. A Jó Hír az, hogy Ő egy nagyon különleges módon van velünk, ahogy ezzel az emberrel is a János evangélium leírása szerint.
Péter apostol arra emlékeztet bennünket, hogy hitünk megpróbáltatásai dicséretet, tiszteletet és dicsőséget fognak eredményezni Jézus Krisztus megjelenésekor. (1. Péter 1:7.) Jézus bátorítása, megerősítése, segítsége és szeretete készen áll, hogy túláradóan megjelenjen valamennyi megpróbáltatásodban.

Amikor kiállsz érte, Ő is ott fog állni melletted.

Isten élete János 10:7-10
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János 10:10
E helyen az életnek fordított görög szó a zoe. Jelentése: abszolút értelemben vett élet, vagy élet, ahogy Isten birtokolja azt. Mindenki, aki lélegzik, rendelkezik a fizikai értelemben vett élettel, de csak azok tapasztalják meg az Isten által szánt életet, akik elfogadják Jézust. Jézus nemcsak azért jött, hogy megmentsen bennünket az örökkévaló pokol szenvedéseitől, hanem hogy zoe-életet,
azaz Isten-fajta életet adjon, mégpedig bőségesen. Isten élete nem a mennyben vár ránk, hanem már most minden újjászületett ember birtokolja szellemében. Mindannyian megtapasztalhatjuk és élvezhetjük ezt a zoe-életet azáltal, hogy fizikai életünket alárendeljük és követjük természetfeletti életünket Krisztusban. Életünket olyan módon rendeljük alá, hogy elutasítjuk azokat a gondolatokat, érzelmeket és cselekedeteteket, amelyek ellentétesek Isten Szavával, amely a zoe-élet. ( János 6:63.) Amikor összhangba hozzuk gondolatainkat, érzelmeinket és cselekedeteinket Isten Szavával, akkor Isten zoe-élete meg fog nyilvánulni testünkben és lelkünkben is. Az Ige szellemi, szellemünkön keresztül is kell megértenünk (1. Korinthus 2:14.) A Biblia egyszerűen Jézus írott reprezentációja, aki maga az Élő Szó. Ő testesít meg minden szellemi igazságot. Az Ige Istentől inspirált, teljes mértékben pontos és megbízható, amíg azonban nem fogadjuk el ezeknek a szavaknak a Szellemét, a Biblia nem lesz hasznunkra. (Zsidó 4:2.) 

Ma, abban a gazdagon áradó életben járhatsz, amit Jézus a halálával adott neked. Egyszerűen maradj meg a Szavában. Az Ő Szava szellem és élet – a te számodra. ( János 6:63.)

Növekedj a kegyelemben Lukács 9:54-56
De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: “Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. Lukács 9:55
Amikor egy Szamáriabeli falu elutasította Jézust, a tanítványok ezt mondták: “Akarod, hogy megparancsoljuk, hogy a mennyből tűz szálljon alá és elpusztítsa őket, ahogy Illés is tette?” (Lukács 9:54). Ez helyes volt az Ószövetség összefüggésében, de Jézus megdorgálta őket. Azért tette ezt, mert nem felelt meg Isten kegyelmének, amit Ő az emberiségnek hozott. Jézus nem azért jött, hogy az emberek életét tönkretegye, hanem hogy megmentse őket. ( János 3:16; 10:10.) “Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.” (2. Korinthus 5:19.) Jogosan tette ezt, mivel elhordozta a bűneinket (Ézsaiás 53:4-6) és az ezzel társuló isteni haragot. (Máté 27:46; Zsidó 2:9.) Ő nem utasította el Isten bűn elleni ítéletét, hanem magára vette azt. (2. Korinthus 5:21.) Így képes volt kiterjeszteni Isten kegyelmét és irgalmát azokra, akiknek ítéletre kellett volna menniük Mózes törvénye alapján. (Apcsel 13:38; 39.) Az Ószövetség Törvénye olyan volt, mint egy bíró, aki ítéletet mond a bűn felett. Jézus ügyvédünkként lépett fel. Ennél még tovább ment, helyettesünk lett “hordozva bűneinket saját testében a kereszten.” (1. Péter 2:24.) Nem tette tönkre Isten ítéletét; saját magában betöltötte azt azért, hogy mi szabadon elmehessünk. Ez pedig örökre megváltoztatta Isten bűnös emberekkel való bánásmódját. Annak fényében, amit Jézus az Újszövetségben tett, megbocsájtva az összes bűnünket, nekünk többé sohasem kell visszafordulnunk, és Isten haragját másokra
szabadítanunk, ahogy az Ószövetségben volt. Különbség van az Ószövetség Törvénye és az Újszövetség Kegyelme között. “Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.” ( János 1:17.)

Növekedj ma a kegyelemben és bocsáss meg, imádkozz azokért, akik helytelenül cselekszenek és elutasítják Jézust.

A Jézusért való élet ára Máté 8:18-22; Lukács 9:51-62
Jézus azonban így felelt: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Lukács 9:58
Ezt a verset gyakorta annak alátámasztására használják – helytelenül -, hogy Jézus és tanítványai szegénységben éltek. Azonban, Jézus valójában az üldöztetés miatt nem tudta sehol lehajtani a fejét. A vallási előítéletek miatt a Szamáriaiak megtagadták Jézustól a vendéglátást és a szálláshelyet, mikor éppen Jeruzsálem felé mentek. Az üldöztetés része a keresztény életnek. Jézus azt
közölte ezzel az emberrel, hogy ha időnként nincs szálláshely, akkor ez része annak az árnak, amit az Ő követése jelent. Az üldözésnek sokféle formája van. Az életveszély, amit a hited miatt szenvedsz el csak egyik, de nem is a legrosszabb formája ennek. Az üldözés messze halálosabb formája, amikor az általunk csodált, szeretett és elismert személy egyszerűen gonoszul beszél rólunk, vagy kizár bennünket a társaságából. Azért halálosabb ez, mert sokkal burkoltabb és személyesebb. Sok hívő, aki közvetlenül sohasem tagadná meg az Urat, önsajnálatba, vagy háborúskodásba esik mások kritikái miatt, különösen, ha olyan valakitől kapja, akire felnéz, illetve akire nagy benyomást szeretne tenni. Ez éppoly negatív hatást tesz rájuk, mintha az életüket fenyegetné valaki.

Segítség lehet, ha felismered, az emberek nem téged üldöznek az emberek, hanem a bennad élő Krisztust. Ténylegesen az Ő szenvedésének a részesévé leszel, ugyanakkor ezért részesedsz feltámadása erejében és jutalmában is. Ezzel a tudattal örvendezhetsz és ujjonghatsz, amikor Őmiatta utasítanak el.

Isten szeretetének megosztása Lukács 10:1-2
Így szólt hozzájuk: “Az aratni való sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Lukács 10:2
Általában azt gondoljuk, hogy az evangélista az, aki szenvedélyes módon az Úrhoz vezeti az embereket, de nem csak ő rendelkezik ezzel az elhívással. Minden hívőnek rendelkeznie kellene a lelkek iránti szenvedéllyel. Amikor bemutatjuk az evangéliumot, nem pusztán egy elméletet mutatunk be Istenről, hanem azt, ahogy Ő az emberiséggel ténylegesen bánik a kijelentett Ige szerint. Az
igazság végső tanúbizonysága maga a testileg feltámadott Jézus. Ami Jézust a teória birodalmából a valóság birodalmába hozza, az pedig személyes bizonyságunk Jézus valóságáról, aki saját életünkön keresztül nyilvánul meg élő módon. A korai keresztények Jézus szeretetét intim és életet átformáló módon tapasztalták meg. Ez motiválta őket arra, hogy megismertessék az Evangéliumot az akkor ismert világgal, sokkal inkább, mint azóta bármely más keresztény generáció. Nem rendelkeztek azokkal az előnyökkel, melyeket modern technológiáink kínálnak, de rendelkeztek azokkal az előnyökkel, melyeket az jelentett, hogy telve voltak Krisztus szeretetével. Krisztus szeretetének megtapasztalása azt eredményezi, hogy betelünk Isten teljességével (Efézus 3:19) és olyan tanúságtevővé tesz bennünket, aminek nem tud ellenállni a világ. Manapság az egyházak az evangelizációs technikákat és a szellemi harcot hangsúlyozzák. Az embereket bűntudaton vagy a büntetéstől való félelmen keresztül motiváljuk a tanúságtevésre. Evangelizációnk jó része éppoly halott és hatástalan, mint azok a kultuszok, amelyek az emberek ajtaján kopogtatnak és próbálják
rábeszélni őket a gondolkodásuk megváltoztatására. A korai keresztényeknek azért volt sokkal nagyobb befolyásuk a világra, mert Isten szeretetével voltak tele és ez motiválta őket. Nekünk is erre van szükségünk!

Amikor Pállal együtt azt tudjuk mondani, hogy Krisztus szeretete szorongat bennünket, akkor hatást fogunk gyakorolni a világra az Úrért. Nem tudsz olyat odaadni, amivel magad sem rendelkezel. Személyesen, tapasztalatból kell ismerned Krisztus szeretetét, mielőtt megpróbálod azt megosztani másokkal.

Isten békessége Lukács 10:5-6
Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Lukács 10:5
Jézus azt mondta, hogy követői békességet vigyenek és hagyjanak bárhová mennek is. Minden keresztény békességben van Istennel Jézus Krisztuson keresztül. (Róma 51.) Amikor bemegyünk egy terembe, függetlenül attól, hogy mi zajlik az emberek között, Isten békéjét hozzuk el számukra. Akár elfogadják, akár nem, jelenlétünkkel, szavainkkal, cselekedeteinkkel felajánljuk a számukra.
A békesség ugyanakkor a Szellem gyümölcse, amely saját szellemünkben él, így mindig jelen van bennünk. Elménk, érzelmeink és testünk belekerülhet a világ zűrzavarába, ám bensőnkben mindig Isten békéjéhez juthatunk. Péter arra bátorított, hogy minden esetben az Úrra vessük terheinket (1. Péter 5:7), mivel tudta, hogy a gondok távol tartanak Isten békességétől. Amikor eltávolítjuk a gondokat, a békesség szabadon áramolhat elménkbe, lelkünkbe és testünkbe. Sok hívő békességet kér Istentől, hogy a gondjaiktól megszabaduljanak. Azonban nem így működik a dolog. Hit által gondjainkat az Úrra vetjük, ezután az Ő békéje felszabadul a szívünkben és elárasztja lényünk többi részét is. Azok a keresztények, akik nem bírják magukban Isten békéjét, nem vetették gondjaikat az Úrra, vagy nem “felejtették” ott.

Az emberi békesség csak a problémák hiányában tapasztalható meg, de Isten békessége független a körülményektől és végtelenül hatalmasabb minden problémától, amit ma megtapasztalhatsz. Isten odaadta neked az Ő természetfeletti békéjét, hogy élvezzed azt és vidd el másoknak is.

Hit a Jézus nevében Lukács 10:17-18
Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: “Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” Lukács 10:17
Jézus nevének ereje és a tanítványok hite Jézus nevében a démonokat engedelmességre kényszerítette. Ezt az igazságot láthatjuk az Apcsel 19:13- 17-ben, ahol bizonyos zsidó emberek Jézus nevét hívták segítségül, hogy démonokat űzzenek ki valakiből. Jézus nevét használták, de nem működött, mivel nem vetették a hitüket ebbe a névbe. Ezek a zsidók vándor ördögűzők voltak, akik mágikus szavakat ismételgetve próbálták megszabadítani a démonizált személyeket. Az első században élt történész, Josephus beszámol egy ördögűzésről, aminek maga is tanúja volt Vespasianus és
számos más katona mellett. Az ördögűző egy olyan rituálét követett, amely a feltételezés szerint Salamon királytól származott. A történelem során az emberek megpróbáltak ellenállni a démoni szellemeknek, de ahogy a példa is mutatja, csak Jézus és az Ő élettét befogadók lettek sikeresek. Azok, akik a démoni szellemek létezését a babona kategóriájába száműzik, valójában nem hisznek Isten Beszédének teljességében. Csak az evangéliumok több, mint kilencven utalást tartalmaznak az ördögre és az ördögökre (démonok). Pál apostol mondja az Efézusi levélben: “Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Efézus 6:12.) Az ördög és a démonok valóban léteznek, de valamennyi hívő Jézus nevében osztozik az Ő általa megszerzett totális győzelemben. Jézus neve nem mágia. Nem bűbájként működik. Ahogy Péter mondja: “Az Ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert.” (Apcsel 3:16.) Ez ma is eredményes.

Ma, helyezzed a hited Jézus nevébe, hogy teljes győzelmet arathass az ellenségen. Mivel benne bízol, bármikor találkozol egy démoni szellemmel, magabiztosan kiűzheted és megszabadíthatod az embereket.

Jézus a középpontban Lukács 10:20-25
De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Lukács 10:20
Sohasem utasítottak bennünket arra, hogy szerezzünk Ph.D fokozatot démonológiából, ennek ellenére némelyek abnormális mértékben összpontosítanak Sátánra és tevékenységére. Ez ténylegesen elősegíti a démoni tevékenységet, és Sátán eszközévé válik, melyet azután ellenükre használ. Ahogy Pál mondja, ne legyünk tudatlanok Sátán eszközeivel kapcsolatban; tudnunk kell Sátán és démonjai létezéséről, és fel kell ismernünk a tevékenységüket, de figyelmünk középpontjába az Urat kell állítanunk. Némelyek oly mértékben túlzásba estek a szellemi háborúsággal kapcsolatban, hogy gyakorlatilag több időt szentelnek az ördöggel való beszélgetésre, mint az Úrral való közösségre. Ez nagyon nincs így jól! A legjobb védekezés az ördög ellen, ha annyira Isten központúak vagyunk, hogy semmi helyet sem adunk Sátánnak. Azok, akik különösen érzékenyek az ördög jelenlétére, általában az Úr jelenlétére nem érzékenyek. Dávid mondta: “Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy” (Zsoltárok 139:8). Bármikor, amikor jelen van Sátán elnyomása, az Úr jelenléte is ott van. (Zsidó 13:5.) A kérdés csak az, hogy melyikre fókuszálunk. Az ördögre való fókuszálás egy ördögi trükk. A képességed, hogy megéld a keresztény életet Jézus Krisztusban található. Nem a te képességed, hanem a Számára való rendelkezésre állásod az, ami a különbséget eredményezi. Pál szerint, “mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. ” (2. Korinthus 12:10.) Ezzel Pál azt mondta, hogy amikor felismerte a képtelenségét és az Úr erejére támaszkodott, ez volt az a pont, amikor az Úr ereje kiáradt rajta keresztül.

Ma, mindent megtehetsz Krisztuson keresztül (Filippi 4:13) azzal hogy figyelmed Őrá összpontosítod.

Kegyelemből hit által Lukács 10:25-29
Jézus ezt mondta neki: “Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: “De ki a felebarátom?” Lukács 10:28-29
A büszkeség sok embert késztet arra, hogy ellenálljon a hit által való megigazulásnak Isten kegyelmében. A történetben szereplő törvénytudó magát szerette és azt a nyilvános elismerést, amit szent cselekedetei kivívtak a részére. Nem volt hajlandó először Istent szeretni és a többi embert saját maga elé helyezni. Kérdése valójában egy kísérlet volt arra, hogy az önközpontúsága
miatti felelősségtől megszabaduljon. Isten szemében a saját cselekedetei által való megigazulást keresett. Tudta azt, hogy másokat nem szeret annyira, mint saját magát, ezért úgy próbálta értelmezni az Igét (4. Mózes 19:18), hogy az a cselekedeteihez igazodjon, nem pedig szíve valódi állapotához. A “felebarátot” úgy próbálta meghatározni, mint közeli barátot, akivel jól bánt. Az önigazolás mindig kifogásokat terem, míg a megtérés és az Isten felé való hit alárendelést és engedelmességet.
Üdvösségünk alapja a kegyelem – azaz Isten ki nem érdemelt, érdemtelen jóindulata felénk, amely a Jézus Krisztusban való megváltásban fejeződött ki. Az a mód, ahogy Isten megment bennünket a hit. Hit által fogadjuk el az üdvösség ingyen ajándékát, amelyet kegyelméből számunkra biztosított. Kegyelemből tartattunk meg, hit által (Efézus 2:8.), nem pusztán kegyelemből. A hit Isten kegyelmébe enged belépést számunkra. Hit nélkül Isten kegyelme elvész számunkra, míg kegyelem nélkül a hit erőtlen. Az Isten kegyelmébe vetett hit felszabadítja azt, amit Isten Jézus Krisztuson keresztül rendelkezésünkre bocsájtott.

A nátrium és a klór önmagukban mérgezőek – a kegyelem és hit, ha egymástól függetlenül alkalmazzák, akkor halálosak, ám amikor a nátriumot és klórt összekevered, akkor sót kapsz, ami elengedhetetlen az élethez. Hasonlóképpen, az Isten kegyelme által adott ajándékba vetett hit kulcs a győzelmes keresztény élethez.

Ki a te felebarátod? Lukács 10:29-37
Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: “De ki a felebarátom?” Lukács 10:29
Ezt a kérdést, “Ki az én felebarátom?”, Sátán többféleképpen is használhatja arra, hogy becsapjon bennünket. Nemcsak azzal a gondolattal csaphat be, hogy úgy szeretjük a felebarátunkat, mint magunkat, miközben nem ezt tesszük, hanem azzal a kárhoztatással is próbálkozhat, hogy nem szeretjük eléggé felebarátunkat, nem szolgálunk felé elégséges módon Jézus Krisztussal. Nem tölthetjük be minden egyes ember szükségét a világon. Jézus nem tanította, hogy ilyen módon kellene élnünk. A Lukács evangélium történetében a sebesült ember közvetlenül három ember útját keresztezte. A pap és a lévita elsétáltak mellette. Jézus egyszerűen azt tanította, hogy ki kell használnunk az előttünk lévő lehetőségeket. Csak azért, mert nem segíthetünk mindenkin, nem
indok arra, hogy ne segítsünk egyeseken. Ebben a példabeszédben Jézus úgy határozta meg a felebarátot, mint egy olyan embertársunk, aki keresztezi az utunkat és szüksége van a segítségünkre. A szamaritánus képességei határáig ment el, hogy segítséget nyújtson az embernek, míg a pap és a lévita semmit sem tettek. A zsidók és szamáriaiak közötti faji és vallási gyűlölet fényében Jézus azon választása, hogy a pap és a lévita nem törődtek a sérülttel, míg a szamáriai megsegítette őt, felettébb érdekes! Ezzel világossá tette, hogy nem határozhatjuk meg felebarátunkat annak származása, vagy ismertsége alapján.

Jézus meghatározása szerint bárki lehet a felebarátod, akit Isten az utadba helyez. Emlékezz ma erre. Teljesen máshogy tekintesz majd azokra az emberekre, akikkel találkozol.

Jézus Szavai – Hozzád Lukács 10:38-42
Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: “Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Lukács 10:40
Az Írásban mindössze három alkalommal találkozunk Mártával. Ezekből a beszámolókból tudjuk meg, hogy Mártának volt egy testvére, Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból, és volt egy nőtestvére, Mária. Márta nem megfelelően kezelte a prioritásait a Lukács 10 szerint, ezért Jézus helyreigazította őt. Később a leprás Simon házában Jézus számára készítettek vacsorát, ahol Márta
újra szolgált, miközben Mária, a testvére Jézust imádta olyan módon, hogy lábait drága parfümmel kente meg. Márta volt az első, aki Lázár halálát követően Jézus elé futott, mikor az a házukhoz közeledett. Ekkor mondta azt Márta, hogy Jézus megakadályozhatta volna Lázár halálát, de még ebben az esetben is tudta, hogy Jézus feltámaszthatja Lázárt a halálból. Jézus isteni mivoltáról tesz hitvallást, amely éppen olyan erőteljes, mint Péteré, aki ezért áldást kapott Jézustól. Márta nem követett el hibát azzal, hogy Jézust és tanítványait kiszolgálta. Más asszonyok is szolgáltak ilyen módon és nem kaptak kiigazítást Jézustól. A szolgálat helyes dolog volt, ám Márta rossz helyre tette azt. A fontossági sorrend volt a probléma, nem pedig az, amit tett. Nagy megtiszteltetés volt Jézust az otthonában vendégül látni és hallgatni a Mester személyesen nekik szánt szavait. Mártának ugyanolyan elsőbbséget kellett volna adnia Jézus szavainak, mint ahogy Mária tette.

Ahogy Márta esetében, te is olyan dolgokkal lehetsz elfoglalva napjaid során, melyek megakadályoznak abban, hogy meghalld Jézus szavait. Könnyű felismerni és elfordulni a nyilvánvalóan bűnös dolgoktól, de még a jó dolgokat is fontossági sorrendbe kell állítani, hogy semmi ne vehesse el a helyet Jézus neked szóló szavainak meghallásától.

Forró vagy? 2 Korinthus 4:7-18
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 2 Korinthus 4:16
Emlékszem arra az esetre, amikor a hatodik osztályos tanárom megmelegített egy fémből készült üzemanyag kannát. Miután a kanna nagyon forró lett, a fedelét légmentesen lezárta és az asztalára helyezte. Az egész osztály feszülten figyelt, ahogy a kanna pattogni és recsegni kezdett. Majd a kanna a szemünk láttára, bármely érintés nélkül összetört.
A forró levegő több helyet foglal el, mint a hideg. Amikor a kanna belsejében a levegő forró volt, akkor a nyomása megegyezett a légnyomással. Amint a levegő kezdett hűlni, a levegő összehúzódott és részleges vákuumot alakított ki a zárt térben. Ekkor aztán a normál légköri nyomás összetörte a kannát. Milyen megdöbbentő illusztrációja ez mindennapi életünknek. Mindannyiunkat ér kívülről nyomás. Ha életünk tele van Isten jelenlétével, akkor ez a nyomás nem jelent számunkra problémát. Csak akkor jelent gondot a nyomás, ha részleges vákuum
van a szívünkben. Azokat, akiket elborít a mindennapi élet, azok valamiképpen kihűltek az Úrral való kapcsolatukban. Az élet nem vált rosszabbá, vagy stresszesebbé napjainkban, mint azt némelyek
mondják. Az élet mindig kemény volt. Gondoljunk csak azokra, akik megjárták a II. Világháborút. Mi a helyzet azokkal, akiknek a családja néhány generációval ezelőtt még rabszolga volt? Mi a helyzet a Nagy Gazdasági Világválsággal? Legtöbbünk sohasem élt át olyan nehézségeket, mint ezek az emberek. Mégis, úgy tűnik, hogy több manapság a depresszió, az öngyilkosság, és a szívfájdalom, mint azokban az időkben. A különbség nem a külső nyomásban van, hanem a belső vákuumban.

Ma, ne kelj fel addig az ágyadból, amíg nem vagy tele Isten szenvedélyes szeretetével, hitével és reményével. Légy bizonyos abban, hogy nincs vákuum a szívedben Isten felé, így semmiféle külső nyomás sem jelent problémát számodra.

Miként gondolsz magadra? Bírák 6:11-24
Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! Bírák 6:12
Gedeon egy olyan ember volt, akit Isten rendkívüli módon használt. Összegyűjtött háromszáz férfit, majd legyőzött egy milliós sereget. Minden idők egyik legnagyobb hadi győzelme volt ez. Ennek ellenére Gedeon kezdetben semmiféle magabiztossággal nem rendelkezett. Az Úr Angyala így köszöntötte őt: “Az ÚR veled van, erős vitéz!” Gedeon azonban így válaszolt: “Akkor miért nem látom ezt?” Egyáltalán nem úgy nézett önmagára, mint egy erős vitézre. Titokban csépelte a gabonát, mivel attól félt, hogy a Midianiták ellopják soványka termését. Gedeon egyáltalán nem úgy tekintett
önmagára, mint ahogy Isten nézett rá. Miután az angyal meglátogatta, annyira bizonytalan volt, hogy rávette Istent, hogy számos “teszt” által adja bizonyságát annak, hogy tényleg vele van, és valóban meg fogja tenni, amit mondott. Az igazság az, hogy Gedeon erős vitéz volt már akkor, amikor Isten ezt állította róla, de időbe tellett, hogy ezt maga is felismerje. Isten azelőtt tudta, hogy ki volt Gedeon valójában, mielőtt maga Gedeon tudta volna.
Hasonlóképpen, Isten tudja, hogy kik vagyunk, milyen képességekkel rendelkezünk, hiszen Ő alkotott bennünket. Továbbá ez nem korlátozódik személyes talentumainkra és képességeinkre. Az az ígéretünk, hogy azokat a dolgokat mi is cselekedhetjük, amiket Jézus cselekedett. Mindegyikünk korlátlan potenciállal rendelkezik Jézusban. Sajnos semmit sem számít a potenciálunk, ha nem hisszük, hogy azok vagyunk, akiknek Isten mond bennünket. Meghatározó tényező, hogy kinek gondoljuk magunkat. Meg vagy győződve arról, hogy az vagy, akinek Isten az Ő Igéjében mondja, hogy vagy? Ha nem, akkor meggyőződést szerezhetsz azzal, ha olvasod, tanulmányozod és gondolkodsz Isten Igéjén egészen addig, amíg egyedül Ő határozza meg, hogy ki is vagy.

Mikor már tudod, hogy amit Isten rólad mond az igaz, akkor téged is hatalmasan fog Isten használni.

Ne kerüld meg az oltárt! Bírák 6:25-32
Azután építs oltárt Istenednek, az ÚRnak, ennek az erődnek a tetején, a kőrakásból. Vedd a bikát és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! Bírák 6:26
Azon a napon, amikor az Úr megjelent Gedeonnak, utasítást adott számára, hogy rontsa le azt az oltárt, amelyet apja épített, és építsen új oltárt az Úr számára. Az emberek gyakran átugorják ezt a részt és egyenesen Gedeon Midianiták felett aratott nagy győzelméhez mennek. Azonban az oltár újraépítése az Úr számára egy rendkívül fontos részlet. Az oltár az, ahol imádunk. Azt szimbolizálta, hogy Gedeon elhagyott minden más imádatot, és egyedül csak az Úrnak szánta oda magát. Ez nem volt kis dolog! A város lakosai megölték volna Gedeont ezért a tettéért, ezért aztán az oltárt éjjel
építette meg. Pontosan tudta, hogy mekkora rizikót vállal, tettei az Úrnak való teljes odaszánását mutatták. Gedeon hajlandó volt Isten követni, akár a halálba is. Hitünk és győzelmeink az Úrral való kapcsolatunkból származnak. A Vele való bensőséges kapcsolat fenntartásának hiánya a legfőbb oka a harcban elszenvedett vereségeknek. Mielőtt Isten valójában használni tudta volna Gedeont, szükségesnek tartotta, hogy elkötelezett legyen Vele kapcsolatban, teljes figyelmét felé irányítsa. Vegyük észre, hogy Isten nem Gedeon elhívása előtt romboltatta le az oltárt.
Isten ajándékai és elhívása függetlenek a teljesítményünktől. Isten senkit sem hívott el pusztán azért, mert az illető méltó volt rá. Amikor azonban az elhívás megtörténik, csak akkor lehetünk sikeresek, ha bensőséges kapcsolatot ápolunk mennyei Édesapánkkal. Próbálod kikerülni az oltárt, és egyenesen a harcba sietsz? Ez nem Isten útja a számodra.

Tégy félre mindent, ami távol tart az Úrnak való odaszánástól, ezután már készen fogsz állni arra, hogy találkozz a nap kihívásaival.

Túl sok, amid van? Bírák 6:33-7:8
Akkor az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem! Bírák 7:2
Gedeon hitetlenséggel küzdött, ezért gyapjút tett az Úr elé. Az Úr azt mondta neki, hogy túl sok ember van a seregében. Bár így is sokkal nagyobb túlerővel néztek szembe, az Úr arra utasította, hogy csökkentse a létszámot. Így aztán Gedeon azt mondta katonáinak, hogy azok, akik félnek menjenek haza. 22.000 ember ment el! 10.000-en maradtak, de az Úr azt mondta, hogy még mindig túlzottan sokan vannak. Arra utasította Gedeont, hogy válassza szét az embereket annak alapján, ahogy azok a patakból isznak. 300 főt választott Gedeon, mert ők az iváskor egyik térdükre ereszkedtek, tenyerükből csészét formáltak és így hoztak vizet a szájukhoz.
Miért vágta vissza az Úr Gedeon amúgy is kicsi seregét? Nem akarta, hogy bárki más magának tulajdonítsa a győzelmet. Azt akarta, hogy olyan kevés legyen a férfiak száma, hogy senki elméjében meg se fogalmazódjon kétely arra nézve, hogy a győzelem az Úr csodája volt. Igen különleges módon egy lehetetlen helyzetbe helyezte őket, hogy a népe megismerje milyen hatalmas is Ő. Nem az Úr hozta fel a Midianitákat népe ellen és nem is Ő okozta a problémát, de amikor a probléma fellépett, olyan módon vezette Gedeont, hogy csak az Ő természetfeletti hatalma szabadíthatta meg őket. Az Úr ma is ugyanezt akarja tenni érted. Olyan dolgokra vezethet, melyek bolondságnak tűnhetnek a természetes gondolkodásod számára azért, hogy Ő egy csodálatos módon felfedhesse magát a számodra.

Ő gyakran félretolja a szokványos bölcselkedést azért, hogy megmutathassa a számodra, szabadulásod teljes mértékben tőle származik.

Ne felejtsd el! Zsoltárok 103:1-22
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Zsoltárok 103:2
1991 májusában egy gyülekezetben ültem, várva, hogy egy perc múlva szolgáljak. Az utolsó ének a “Mily nagy vagy Te!” volt. Hirtelen visszaemlékeztem 1961 májusára, amikor tizenkét éves gyerekként édesapám temetésén ültem. A terem tele volt, több mint 500 ember töltötte meg, akik ugyanezt az éneket énekelték, amely édesapám kedvenc himnusza volt. Élénken emlékszem, hogy mire gondoltam akkor. Nem sírtam, mert még nem értettem meg teljesen a történteket, de azt tudtam, hogy ami történt, az örökre megváltoztatta az életem. A szolgáló győzelemről és reményről beszélt, ami úgy tűnt számomra, hogy ellentétben állt az adott helyzettel. Az ének sem volt odaillő, mégis megpendített egy húrt a szívemben. Úgy éreztem, hogy a hitem megnövekszik, ezért imádkoztam az Úrhoz: “Ha tényleg olyan hatalmas vagy, akkor védelmezz meg engem, és irányítsd az életem elkövetkező részét!”
Harminc éven át nem gondoltam erre az imára, de az ismerős ének egy pillanat alatt visszahozta az emlékeket. Teljesen elborított az Úr hűsége, ahogy megválaszolta egy tizenkét éves fiú egyszerű imáját. Olyan túláradóan gazdagon és bőséggel tette, hogy felülhaladta a kérésemet, de még a gondolataimat is! Az Úr hűségére való emlékezés hitem alapvető része lett. A jó emlékek felgerjesztenek engem (2. Péter 1:13). Az Úr azt parancsolta, hogy ne felejtsünk, mivel tudta, így fogunk tenni, ha nem teszünk tudatos erőfeszítéseket az emlékezés érdekében.
Mindannyian imádkoztunk olyan imákat, – akár kimondott kéréseket, vagy csak vágyakat – melyekről azóta megfeledkeztünk. Csak az örökkévalóság fogja felfedni az Úr hűségének gazdagságát, de ez idő alatt is tehetsz erőfeszítéseket, hogy megemlékezz az Ő irántad való jóságáról.

Ma, engedd, hogy a Szent Szellem emlékeztessen Isten hozzád való hűségének példáira, és légy áldott, ahogy velem történt.

Ima-erő Lukács 11:1-4
Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: “Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.” Lukács 11:1
Ha meggondolod, hogy Jézus volt a leghatalmasabb csodatévő, aki valaha is ezen a Földön élt, akkor lenyűgözőnek találhatod, hogy a tanítványai arra kérték, hogy tanítsa őket imádkozni. Miért nem arra kérték inkább, hogy tanítsa meg őket a csodatételekre, vagy a prédikálásra és a nép lenyűgözésére a tanításokkal? A tanítványok tudták, hogy az Úr imaélete még erőteljesebb volt a
csodáinál, vagy a tanításainál is. Valójában az Atyával való egysége adta számára az erőt a csodák tételéhez és ahhoz, hogy olyan tekintéllyel beszéljen, ahogy azelőtt még ember sohasem szólt.
Jézus újra és újra elmondta tanítványainak, hogy az Atyja az, aki a csodákat rajta keresztül végzi, és a tanítások nem a sajátjai voltak, hanem az Atyáé. Ugyanúgy igaz ez ma is. A János 5:5-ben Jézus azt mondta, hogy nélküle semmit sem tehetünk. Sok dolog van, amit az imán kívül tenni tudunk, de nincs semmi, amit hatékonyan megtehetnénk ima nélkül. Az ima az egyik fő útja annak, hogy bőségben éljünk Őbenne. ( János 15:7) Amikor a tanítványok megkérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, az Úr azt az imát tanította, amit ma az Úr Imájának nevezünk. Bár minden hívő imádkozza ezt az imát, amit Jézus valójában adott, az egy vázlat, ami bemutatta, hogy miként közelíthetünk az Atyához és milyen témaköröket beszélhetünk meg vele. Nem szándékozik hallani tőlünk ugyanazt a memorizált imát. Azt szeretné hallani, ami a szívünkben és az elménkben van, mivel olyan kapcsolatot akar, amelyben úgy segíthet és áldhat meg bennünket, ahogy csak tud.

Ma, imádkozhatsz és várhatod a választ Atyádtól. Ő készen áll és hajlandó az imáidat megválaszolni. Honnan tudhatod ezt? Jézus mondta! Az imádságaid a kulcs az erőteljes keresztény élethez.

Betöltve Lukács 11:11-13
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” Lukács 11:13
A Szent Szellem egy ajándék (Apcsel 2:38), és Isten egyszerűen azt akarja, hogy a tiéd legyen. Nem lehetsz eléggé jó ahhoz, hogy kiérdemeld a Szent Szellemet, de kérned kell. Ez az ige a Szent Szellemben való bemerítkezésre vonatkozik, amely az újjászületést követő esemény. A Szent Szellem a mi szellemünkben tartózkodik, és miután eljött nem hagy el bennünket. ( János 14:16) Van egy kezdeti betöltekezés, amikor Ő először jön, azonban a lelkünk és testünk fölötti befolyása és irányítása azzal arányban változik, amilyen módon megújítjuk az értelmünket az Ő akaratával kapcsolatban. (Róma 12:2) Ebben az értelemben időnként teljesebbek lehetünk Szent Szellemmel, mint máskor, bár a Szent Szellem jelenléte és ereje nem jön, vagy megy szellemünkben.
Így, miután részesültünk a Szent Szellemben való bemerítésben, lesznek olyan időszakok, amikor testünk és lelkünk elkalandozik a Szent Szellem vezetésétől, így szükségünk lesz újra betöltekeznünk a Szent Szellemmel.
Az Efézus 5:18 alapján a hívők azt a parancsot kapták, hogy “Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel”. A Szent Szellemmel való megtelés jelen időben van, ami folyamatos parancsot jelent a hívők számára. Az Apostolok cselekedeteiben azok az emberek, akik Pünkösd napján beteltek Szent Szellemmel, később újra betöltekeztek. A legtöbb ember nem részegedik meg pusztán egy pohár italtól. Hasonlóképpen a Szellemmel való betöltekezés sem egyszeri tapasztalat. Létezik egy kezdeti betöltekezés, de ezt számos további betöltekezések követik. Bizonyára ismerős számodra, hogy a részegség megváltoztatja az ember személyiségét és teljesen más cselekedetekre ösztönzi. Ugyanígy, a Szent Szellemmel való betöltekezés hasonló cselekedetekre ösztönöz, mint ahogy Jézus cselekedett.

Töltekezz be a Szent Szellemmel ma, holnap és a következő nap!