A feltámadott tested János 11:11-14
Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. ( János 11:13)
Lázár, Jézus barátja meghalt. Sok ige a halálról, mint alvásról beszél, azonban jelen esetben a tanítványok azt gondolták, hogy Jézus Lázárról úgy beszél, mint aki csak pihen.

Végül Ő helyreigazította a félreértést és a halál szót használta, de nem ez volt az első választása, mivel Isten szempontjából az emberi test halála mást, mint ahogy mi gondolkodunk arról. Az emberek számára a fizikai halál egy végleges állapot, de nem Isten számára. Lesz ugyanis feltámadás. Ahogy a növényi mag eltér attól a növénytől, amely létrehozta őt, feltámadott testünk eltérő lesz a földön jelenleg használt fizikai testtől. Megjelenésében a megdicsőült testünk hasonló lesz fizikai testünkhöz. Ezt abból tudhatjuk, amit az Írás Jézus megdicsőült testéről közöl. Jézus továbbra is emberinek nézett ki. Ételt evett. A keresztre feszítés sebei megmaradtak a kezein, az oldalán és a lábain. Azt mondta az Úr, hogy Ő test és csont. Mégis képes volt megjelenni, majd eltűnni.
Feltámadott testünk halhatatlan lesz (a halál nem birtokolhatja) és hasonló lesz Jézus feltámadott testéhez. Ahogy fizikai tested csodálatos alkotása Istennek, megdicsőült tested még
inkább csodálatos lesz. A halál és a betegség többé nem érintheti, képes lesz utazni a föld és a menny között, vagy egyik helyről a másikra, ahogy Jézus is tette. Nyugodt lehetsz, hogy Isten nem a desszertet szolgálja fel először!

Ha fizikai tested csodásnak tűnik is – vagy ha olyan krónikus problémával küzdesz, amit nem vagy képes teljesen legyőzni – hatalmas áldás elé nézel a jövőben. Feltámadott tested minden szempontból tökéletes lesz.

Valld meg Isten igazságát! János 11:14
Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. ( János 11:14)
Először Jézus úgy beszélt Lázárról, mint aki alszik, de most egyértelműen Lázárt halottnak mondja. Azért mondta ezt, mert a tanítványok természetes gondolkodásmódja szerint a halál végleges állapot, de az alvás nem. Amikor Jézus azt mondta, hogy Lázár meghalt, akkor ez látszólag ellentmondásban volt azzal, amit cselekedni szándékozott (feltámasztani Lázárt a halálból), de a 15. versben Ő tovább ment: “és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.” Lázár feltámasztására utalt, amely a negatív tényről tett kijelentését a hit pozitív megvallásává fordította (a halálból való feltámadás). Sok ember összezavarodik ezen a ponton. Visszautasítják, hogy beszéljenek, vagy elfogadjanak bármely helyzetet, ami ellentétben áll Isten nekik adott ígéreteivel.
Bizonyára kívánatos, hogy elkerüljük a problémáinkról való beszédet, és erre még igei precedenst is találunk. (2. Királyok 4:20,26) Ebben az esetben Jézus elkerülte, hogy Lázár helyzetét úgy írja le, ami félelmet keltett volna tanítványai szívében, de amikor nem értették meg a dolgot, Ő kijelentette a természetes tényt.
Egy igaz, pozitív megvallás nem tagadja a természetes körülményeket. Csak azt utasítjuk vissza, hogy a természetes körülményeké legyen az utolsó szó! A nagyobb, szellemi igazságot mondjuk, ahogy Jézus is tette, az Ő példáját kellene követnünk. Ezért nem helytelen elismerni egy fizikai probléma tényét, mint pl. a betegség addig, amíg egyenlő, vagy nagyobb mértékben elismerjük egy szellemi igazság érvényességét, “az Ő sebeiben gyógyultunk meg”. (1. Péter 2:24).

Ne tagadd le a problémáidat, amelyek ma az életedben léteznek, hanem azt tagadd, hogy ezeknek a problémáknak joguk van továbbra is létezniük az életedben, azzal, hogy megvallod a hitedet Istenben és az Igében.

Örökké élni Őbenne János 11:26
És aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? ( János 11:26)
Némelyek úgy értelmezik ezt a verset, hogy lehetséges elkerülni a fizikai halált. Tehát vannak olyanok, akik abban hisznek, hogy élni fognak Jézus második eljövetelekor, még akkor is, ha az az esemény ezer év múlva történik csak meg. Bár érthető, hogy miért gondolják ezt némelyek, kérdéses azonban, hogy Jézus ezt értette volna alatta. Először is, egy ennyire erőteljes tanítást bizonyára más igehelyek is megerősítenének. Van néhány ige, amely alátámaszthatná ezt az állítást, de nem egyértelműen állítják ezt. Úgy értelmezni, hogy egy hívő egészen Jézus második eljöveteléig is élhet, meglehetősen előítéletes gondolkodás lenne, ez pedig nem egészséges Bibliaértelmezés. Másodszor, nincs egyetlen olyan bibliai példa sem, hogy valaki megkapta volna ezt. Így pedig gyanússá válik a dolog. Énokhot és Illést szokták példaként idézni, azonban ők a mennybe vitettek. Nincsenek jelen fizikai testükben ezen a földön. Végül, némely igazság elveszett, majd újjáéledt ugyan az egyház története során, de Jézus eljöveteléig élni, nem tartozik ebbe a kategóriába. Egyetlen hívő sem tette ezt meg. Ebből következik, hogy a halál elkerülésének tanítását általában a
szellemünkre vonatkoztatják. Amikor újjászületünk, Isten örökkévaló életét kapjuk, szellemileg sohasem halunk meg újból. Ez az ígéret sokszor előkerül az Írásban, amely minden hívőre vonatkozik.

Mivel hiszed azt, hogy Jézus feltámadt a halálból és megvallottad Őt Uradnak, üdvösséget kaptál (Róma 10:9, 10); ez pedig azt is jelenti, hogy szellemed sosem fog ismét meghalni, vagy Istentől elválasztottan létezni. Szellemed közösségben lesz az Ő Szellemével, most és mindörökké! Amikor nehézségekkel találkozol, csak emlékeztessed magad erre, a jövőd pedig örök élet, szeretet és áldás lesz.

Megrendülni Szellemben János 11:33
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott. ( János 11:33)
A “megrendül” eredeti görög jelentése Jézus mély felindulását fejezte ki, de nem szükségképpen szomorúságát. Inkább egy haragos “sóhajtás” volt Sátán felett, aki Jézus körül ezt a bánatot okozta. Jézus azért jött, hogy megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt (Zsidó 2:14), és megrendülten látta azt a fájdalmat, amit ellensége az általa szeretettekre helyezett.
Ilyen fohászkodás az, amit a Szent Szellem értünk tesz (Róma 8:26.) Nem egyszerűen együtt érez velünk a Szent Szellem, hanem harcol értünk, amikor nem tudunk hogyan imádkozni. Ebben az esetben arra használta Jézust a Szent Szellem, hogy a halál ellen viseljen harcot, valamint a jelenlévők kételkedése ellen, ami Lázárt a sírban tartotta.
Mindenki átélhette, vagy átélheti ugyanezt, akiben a Szent Szellem jelen van. A Szellem fohászkodása nem egyszerűen búslakodás, hanem igazságos harag és ellenállás Sátán eszközeivel szemben, melyekkel az életünkben munkálkodik. Sok esetben a keresztények nem veszik ezt észre, mivel azt gondolják, hogy csupán bánkódnak a helyzetet látva, de a Szent Szellem tovább mozdítaná őket, hogy Vele együtt közbenjárjanak az ellenség ellen. Bár a Szent Szellem fohászkodása benned nem hallható, reagálhatsz rá hallható “nyögéssel”, vagy fizikai mozdulatokkal, ahogy ezt a bánkódó ember is teszi. Semmi rossz nincs ebben, amíg nem kevered össze saját reakcióidat a Szent Szellem tevékenységével. A Róma 8:26 azt állítja: “Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” A Szent Szellem nem mond ki semmit, te reagálsz az Ő csendes fohászkodására benned. A Szellemben való őszinte fohászkodás felbecsülhetetlen értékű és mindig jó gyümölcsöket terem az életedben, így amikor megtörténik, csak sodródj a Szent Szellemmel.

Ma, hálás lehetsz, hogy Ő a te Bátorítód és Tanítód valamennyi helyzetben.

Oldozzátok el! János 11:44
És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: “Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” ( János 11:44)
Szimbolikus értelemben Lázár olyan, mint sok keresztény. A Biblia az újjászületés kapcsán a halálból az életbe való átmenetelre utal, de eközben hozzuk magunkkal a halotti öltözeteket (rossz szokások, negatív attitűdök és hamis elképzelések) a régi életünkből. Szükségünk van arra, hogy fel legyünk oldozva ezektől, azért hogy teljes mértékben élvezhessük Krisztusban megnyert életünket. A gondolkodásmódunk megváltoztatásával érjük el ezt. Érzelmeink, hozzáállásunk és cselekedeteink a gondolkodásunkat követik. Amikor érzelmeinket a problémáinkra fókuszáljuk, akkor ezek növekednek meg; amikor Isten ellátására összpontosítunk a problémák helyett, akkor a válaszunk növekszik nagyra. Bármire is gondolunk, az uralmat vesz rajtunk. Vagy a negatív gondolataink kötnek meg bennünket, vagy pedig az Isten szerinti gondolatok által eloldoztatunk. Ha nyomasztó dolgokon gondolkodunk, akkor depresszióssá válunk. Ha felemelő dolgokra gondolunk, akkor mi is felemelkedünk. Ha betegségen gondolkodunk, betegek leszünk. Ha arra gondolunk, hogy az Ő sebeiben meggyógyultunk, akkor meggyógyulunk.
Az isteni megelégedettség nem függ a körülményektől, pedig a világ ebben hisz. Azt gondolják, hogy akkor lesz az ember megelégedett, ha a körülményei jóra fordulnak. Ezért depressziósak oly sokan. Nem hiszik el, hogy a békesség és öröm pozitív érzelmeit meg lehet tartani negatív körülmények közepette. De a Biblia azt mondja, hogy az érzelmeink a gondolkodásmódunkat követik. Halotti ruháinkból azáltal nyerhetünk feloldozást, ha eldöntjük, hogy szeretetteljes, igaz és jó híreken gondolkodunk. (Filippi 4:8.) Érzelmeinkkel a gondolatainkra reagálunk.

Megfordíthatod a napodat azzal, hogy egyszerűen Isten áldásaira és örökkévaló igazságaira fordítod a figyelmedet ahelyett, hogy fizikai világ körülményeire figyelsz, melyek el fognak múlni.

Mint egy villámlás Lukács 17:24-31
Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. (Lukács 17:24)
Ez a vers, illetve a Máté 24:27-ben olvasható párhuzamos vers világossá teszi, hogy Jézus második eljövetele senki előtt nem lesz titok. Máté beszámolójából különösen az válik világossá, hogy Jézus a villám példáját azért használta, hogy senki ne csapjon be bennünket hamis Krisztusokkal. Ahogy a villám mindenki számára látható, úgy Jézus második eljövetele az egész világ előtt ismert lesz.
Nem kell attól félnünk, hogy lemaradunk Jézus visszatéréséről, nem kell idegesen figyelnünk minden beszámolót, ami az Ő visszatértéről szól. Ezek a versek cáfolják azokat az állításokat (pl. a Bahai vallásét), miszerint Jézus már titokban visszatért. Tudjuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert Jézus szerint a második eljövetele mindenki előtt ismeretes lesz.
Jézus azt is elmagyarázta, hogy a világ eljöttének napjáig jelenlegi állapotában marad. Az emberek nem fogják észrevenni eljöttének jeleit, ahogy Noé napjaiban sem érzékelték az emberek a közelgő ítéletet. (Lukács 17:27.) Ez megfelel a visszajöveteléről szóló újszövetségi próféciáknak, melyek szerint éjjeli tolvajként érkezik vissza az Úr. (1. Tesszalonika 5:2; 2. Péter 3:10). A világ látni fogja a “villámlást”, ahogy Ő meglepi a földet, de ekkor már túlságosan késő lesz. Jézus hangsúlyozza, hogy eljövetele meglepi majd a nem hívő embereket. Jézus rámutatott arra, hogy fel kell készülni az Ő visszatérésére. Hasonlóan a tolvajhoz, aki akkor jön, amikor az emberek a legkevésbé felkészültek, Ő is akkor tér vissza, amikor az emberek nem keresik. Az utolsó napokban olyan apátia uralkodik majd a földön, hogy még a hűségeseket is elaltatja, ha nem figyelnek Jézus szavaira.

Ne aludj el! Tartsd magad ébren Isten dolgaival és légy érzékeny arra, amit a Szent Szellem mond és tesz ma. Jézus szellemi éberségre bátorít azért, hogy légy felkészült az eljövetelére.

Isten válaszol imáinkra Lukács 18:1-8
Ezt mondta: “Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. (Lukács 18:2)
Az özvegyasszony és a hamis bíró történetében Jézus nem azt mondta, hogy Atyánk igazságtalan, nem mondta, hogy Istent egészen addig szükséges zaklatnunk, amíg végül kimerül, és kérésünket végre teljesíti azért, hogy megszabaduljon tőlünk! Jézus egyszerűen szembeállította Isten hajlandóságát, hogy imáinkat megválaszolja a hamis bíró vonakodásával, hogy teljesítse az özvegyasszony kérését. Nemcsak egy Istenünk van, aki igazságos Bíró, aki gyorsan elégtételt szerez a választottak számára, de Jézusunk is van, aki Szószólónk és ügyvédünk. Mindig közbenjár értünk. Ellenségünk (az ördög) folyamatosan vádol bennünket és torz módon mutatja be Istent (a Bírót) számunkra. Ez arra késztethet bennünket, hogy feladjuk és még csak ne is említsük ügyünket Istennél, mivel kételkedünk abban, hogy Ő válaszol nekünk. Azt tanítani, hogy Istent addig kell “szekálnunk”, amíg végül megteszi amire szükségünk van, nem egy jó teológia. Jézus kijelentette, Atyánk nem egy igazságtalan bíró, akire nyomást kell gyakorolni, hogy jót cselekedjen. Sátán csapott be bennünket azzal, hogy Isten nem hajlandó megválaszolni az imáinkat. Jézus ezt a hazugságot támadta meg példabeszédével. Arra bátorított bennünket, hogy azzal a tudattal kérjünk és imádkozzunk Istenhez, hogy Ő szeret bennünket, meg kíván áldani bennünket és megválaszolja kéréseinket.
Az özvegyasszony cselekedete igazán dicséretes volt. Tudta, hogy mi az ő jogos tulajdona, és elutasította még a gondolatát is annak, hogy a válasz nem lesz.

Ha ennyire biztos és eltökélt lehetsz az igazságtalan emberekkel szemben, akkor mennyivel biztosabb lehetsz, amikor hűséges Atyádhoz mész. Biztos lehetsz benne, hogy ma is minden esetben érted áll ki.

A megigazulás ajándéka Lukács 18:9-14
Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta. (Lukács 18:9)
Az önigazult emberek gyakran lenézik a többieket. Jóérzéssel nem hasonlíthatják önmagukat Jézushoz, ezért aztán az önmagukba vetett bizalmuk fenntartása végett, más esendő emberekhez hasonlítják magukat. Ez olyan kritikus hozzáálláshoz vezet, amely azáltal magasztalja fel magát, hogy másokkal lekezelően bánik. Senki sem lehet megigazult Isten szemében saját megigazultságán keresztül. Cselekedeteink előnyösek lehetnek a többi emberrel való kapcsolatainkban, és Sátánt megakadályozzák abban, hogy ellenünk alkalmat vegyen, de nem tesznek igazzá bennünket Isten szemében. Megigazultságunkat Tőle való ajándékként kell elfogadnunk, mely teljes mértékben arra a hitre épül, amit Jézus tett értünk. Ezt az igazságot szemlélteti a fenti példázat.
A legtöbb ember nincs tudatában annak, hogy kétféle megigazultság van, de csupán egy az, amely Isten számára elfogadható. Létezik a saját megigazultságunk, amely saját magunk teljesítményén áll, és létezik Isten megigazultsága, amely Jézus teljesítményén áll. Isten megigazultsága nem valami, amit saját magad teszel, hanem olyasmi, amit ajándékként fogadsz el, amikor hitedet Jézus Krisztusba veted.

Abban a pillanatban, amikor elhiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból és azt mondod, “Jézus, Te vagy az én Uram,” a Szent Szellem átváltoztatja a szellemed és megigazulttá tesz – éppoly igazzá, amilyen Jézus! Bátran ünnepeld megigazultságod Isten előtt a mai napon.

A válás nem Isten legjobbja Márk 10:2-6
Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. (Márk 10:2)
A farizeusokat nem igazán érdekelte, hogy Jézus mit gondol a válásról. Nem értékelték egyáltalán a véleményét. Kísérteni próbálták, hogy aztán csapdába csalják abban a nagy vitában, ami akkortájt válás liberális és konzervatív nézete között dúlt. Éppoly érzelmekkel teli kérdés volt ez, mint napjainkban, és azt gondolták, hogy Jézust olyan helyzetbe hozzák, ahol nincs számára győztes út. Azonban – mint mindig – Jézus több, mint egyszerű ellenfélnek bizonyult, és sokkal többet adott nekik, mint amit kérdeztek. A farizeusok nem azt kérdezték, hogy a válás helyes vagy sem, magától értetődőnek vették ugyanis a váláshoz való jogot. Ahelyett hogy Jézus a válás elfogadható okait kezdte volna magyarázni, inkább a probléma gyökerét ragadta meg és azt mutatta meg, hogy Isten a válást sohasem tervezte el. Ha valóban megértették az egy test szövetség jelentőségét férj és feleség között, akkor egyáltalán nem keresnek kifogást a házasság felbontására. Ez a megközelítés megdöbbentette a farizeusokat és a következő kérdést vetette fel: “Miért adott Mózes lehetőséget a törvényben a válásra?”
Jézus azt válaszolta, hogy a válás megengedett volt ugyan, de Isten sohasem tervezte be. Isten megengedett valamit, amit gyűlölt, mivel az emberek szíve kemény volt. Ez a poligámiára és a rabszolgaságra is igaz volt. Miután valaki azt kérdezi, hogy “miként válhatok el?” ahelyett, hogy azt kérdezné “miként őrizhetem meg a házasságom?”, ennek a személynek már megkeményedett a szíve és már súlyos törés van a házasságában. Jézus azért jött, hogy eltávolítsa a kemény szíved és egy könyörülettel teli szívet adjon, ezért ne engedd meg magadnak, hogy szíved bármily módon megkeményedjen!

Akár házas vagy, akár nem, döntsd el ma, hogy a válást ellenségként kezeled, és Isten szeretete, könyörülete fogja vezetni a szíved és elméd. Ezután Isten legjobbjában
fogsz járni valamennyi kapcsolatodban.

Egy test Máté 19:3-5
Majd így folytatta: “Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. (Máté 19:5)
Mit jelent egy férfi és nő számára az egy testté válás? A férfi és nő közötti szexuális egyesülés eredményezi ezt az egy test kapcsolatot. Akár házasságot kötöttek, akár nem, a fizikai egyesülés egy testté köti össze őket. Ez az oka annak, hogy a szexuális kapcsolat (akár házasságon kívüli, akár házasság előtti) olyan sok kárt okozhat. Akár tetten érik őket, vagy terhesség lesz az eredmény, akár valaki mást sértenek meg a bűnös kapcsolat következtében, akár nem így történik, mégis rengeteg sérülést okoznak egymásban. Isten teremtett úgy bennünket, hogy eggyé váljunk a szexuális aktus által. Nincs bibliai egy éjszakás kaland, ami után azt lehet mondani, hogy ennyi volt csupán. Érdekes, hogy Jézus a válás egyetlen igei okaként a házasságtörést jelölte meg. Nem említette meg az alkoholizmust, a gyermekmolesztálást, a gyűlöletet, vagy sok más dolgot, amelyek egyértelműen helytelenek egy házasságban. Ez azt mutatja számunkra, hogy valami egészen különleges történik a szexuális aktusban, és megmagyarázza azt is, hogy Sátán miért használja ki azt, amit Isten áldásnak szánt. Az ördög elferdíti, meghamisítja a szexuális kapcsolatot, hogy ezt az erőt
ellenünk használhassa. Egy testté válni valakivel (szexuális kapcsolat) nem jelent házasságot. A házasság túlmutat az egy testté váláson. Világosan láthatjuk ezt a János 4:17-18-ban.
Az asszonynak a kútnál öt férje volt már, és az a férfi, akivel abban a pillanatban együtt élt nem volt a férje. Bizonyára szexuális kapcsolatban voltak, mégis, Jézus nem nevezte férjének ezt az embert. A házasság több mint szexuális kapcsolat. A házasság egy szövetség, azaz egy élethosszig tartó elköteleződés egy férfi és egy nő között. Teljesen odaadják magukat a másik félnek, minden módon – ahogy Jézusnak odaadod önmagad.

Gondolkodj el a házasság szépségén, ahogy azt Isten tervezte a számunkra, majd lépj be az Atyával való örökkévaló szövetség valóságába. Ez örömmel tölti meg a napodat!

Nem amit te teszel – amit Ő tett Máté 19:12-20
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: “Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Máté 19:16)
A gazdag, fiatal vezető látszólag az üdvösség keresése miatt jött Jézushoz. Odafutott hozzá, letérdelt elé, és nyilvánosan Jó Mesternek vallotta Őt. Mi lehetett rossz ebben? Először: Jézust jónak ismerte el, de nem Istennek. Minden jelentős világvallás elismeri Jézus létezését, hogy ő egy jó ember volt, de nem ismeri el, mint Istent. Ha Jézus csupán egy jó ember volt, akkor nem tud megmenteni senkit. Jézus nem csak azért jött, hogy megmutassa számunkra az Istenhez vezető utat; Ő maga volt az út – az egyetlen út – az Atyához. ( János 14:6.) Jézus több esetben nyilvánosan is kifejtette ezt, így a fiatal, gazdag vezetőnek is e szerint válaszolt. Azt mondta: “Csak az Isten jó. Istenként kell elfogadnod engem, vagy pedig sehogy.” Jézus vagy az volt, akinek állította magát, vagy Ő volt a valaha élt legnagyobb csaló. Vagy az egyik, vagy pedig a másik, de mindkettő nem lehetett. Másodszor: a fiatalember azt kérdezte, hogy mit kell tennie, hogy üdvösséget kapjon. Magában bízott, és az gondolta, hogy meg tudja cselekedni azokat a jó cselekedeteket, amiket Jézus kérni fog tőle. Ez teljesen ellentétes Isten megváltói tervével. Jézus úgy szerzett nekünk üdvösséget, hogy a kereszten bennünket helyettesített, mindezt ingyen ajándékként adta. Amit ezek után tennünk kell: hinni és elfogadni.
A gazdag ifjú nem a Megváltót kereste; megpróbált saját megváltója lenni. Néha, miután kegyelemből, hit által Jézusban üdvösséget nyerünk, később megpróbáljuk keresztény életünket úgy élni, mintha magunkat mentenénk meg. Így nem működik! Ő a megváltás, amelyet folyamatosan kapunk.

Ma is próbálsz a saját üdvösségeden dolgozni? Mindaz, amit tenned kell, hogy Rá tekintesz valamennyi szükségedért.

Isten vagy Pénz? Márk 10:21-27
Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: “Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” (Márk 10:21)
A Biblia külön megemlíti, hogy Jézus szerette a gazdag ifjút, még azután is, hogy azt mondta, Isten valamennyi parancsolatát megtartotta, ami nem felelt meg az igazságnak. Jézus megmutatta a számára, hogy megtörte az első parancsolatot: “Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem.” (2. Mózes 20:3), valamint a tizedik parancsolatot: “Ne kívánd.” (2. Mózes 20:17). Jézus kemény válasza, ‘Add el mindened és add oda a szegényeknek’ nem a fiatalember ártására volt. Szeretetből mondta Jézus, az ifjú javára. Ugyanis a pénz vált az istenévé, aminek a trónfosztása után lehetett csak Jézus az Úr az életében. A fiatalember egy dologban, mégpedig a Jézusban való hitben szenvedett hiányt. Jézus azt tanította, hogy nem szolgálhatod egyszerre az Istent és a Mammont; ha az
egyiket szereted, akkor gyűlölni fogod a másikat (Máté 6:24), ez a fiatal vezető saját gazdagságát szerette. “Megszomorodott… és szomorúan távozott” (22. vers), miután Jézus azt mondta neki, hogy adja el a vagyonát. Amint elment, Jézus megrázta a fejét és azt mondta, milyen nehéz a gazdagoknak megmenekülni. Nos, a tanítványok reakciója még érdekesebb! Megdöbbentek és a 26. versben megkérdezték az Urat, “Akkor ki menekülhet meg?”
Jézus azt mondta: “Embereknél ez lehetetlen, de nem Istennél: mivel Istennél minden lehetséges” (27. vers). Ezt a verset akkor szoktuk idézni, amikor gyógyulásra vagy pénzügyi áttörésre van szükségünk, de Jézus azt mondta, hogy a gazdag embereknek van szükségük Isten természetfeletti beavatkozására, hogy a pénzbe vetett bizalmukat Istenben való hitre cseréljék. Mibe helyezed a bizalmadat ma? Ha a fizetési csekkedet, vagy a tőzsdét tekinted biztonságodnak, akkor bármely pillanatban elvesztheted a békességedet és örömödet.

Jézusba vessed minden bizalmadat, így nemcsak az örökkévaló megváltás biztonságát fogod birtokolni, de semmi sem fog megrendíteni. Tudni fogod, hogy az Úr szerető és erős kezében vagy.

Nem az, amit te teszel Máté 20:1-16
Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. (Máté 20:8)
Ez a példabeszéd Jézus azon állításával kezdődik, hogy a mennyek királysága hasonló ahhoz az emberhez, aki ingatlant birtokol. Kora reggel kimegy munkásokat felfogadni, hogy azok a szőlőjében dolgozzanak nap közben. Egy dénár volt a megállapodott munkabér, ami egy normál napi bérnek felelt meg. Később – olyan délelőtt 9.00 tájban – a gazda megkérte a piacon álldogálókat, hogy dolgozzanak ők is a szőlőjében, nem egy konkrét összegért, hanem úgy mond “ami jogos”. A gazda további munkásokat bérelt fel délben, délután 3.00-kor és még délután 5.00-or is, pedig ekkor már csak egy órányi munka maradt. A zsidó törvény szerint a munkabért minden este, napnyugta előtt ki kellett fizetni. Amikor elérkezett a fizetés ideje, a gazda minden embernek egy dénárt fizetett. Az egész napot átdolgozók morogni kezdtek, mivel azt gondolták, hogy ők többet fognak kapni. Az egyezségük alapján azonban egy dénár volt a bérük.
Isten kegyelméről kapunk leckét ebben a példázatban. A történet azt mondja el, hogy lehetetlen a Mester nagylelkűségét kiérdemelni, és sem a többet, sem a jobban teljesítők nem különböznek másoktól. A tulajdonos azonos díjat adott mindenkinek, aki a szőlejébe jött dolgozni, ennek megfelelően Isten ugyanazt a jutalmat adja (örök élet) mindazoknak, akik hittel Hozzá jönnek. Jézus azt mondta, hogy a királyság javai azonosak mindenki számára, akik alávetik magukat a Királynak, függetlenül attól, hogy mit tettek és milyen régen menekültek meg.
Valójában nem számít, hogy milyen régóta ismered az Urat, vagy hogy mennyit tevékenykedtél a Királyságában, velünk együtt fogsz a Mennybe kerülni, és ugyanaz a szeretet, megbocsájtás, és szívesség lesz osztályrészed, mint a többi hívőnek.

Légy ma igazán boldog, hogy az vagy aki vagy, és képes vagy a részedet elvégezni, Isten pedig kedvel téged.

Szenvedéseiben való részesedés Máté 20:17-25
Jézus így válaszolt: “Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?” Ők így feleltek: “Ki tudjuk.” (Máté 20:22)
A bemerítés szó görög megfelelője a baptizo. Josephus ezt a szót használta, amikor Jeruzsálem római “elborításáról”, a pusztulásba való “merüléséről” beszélt. Plutarkhos (szintén az első században élt) ezt a szót használta, amikor a tengerbe való “bemerülésről” beszélt. A Septuagintában (az Ószövetség görög verziója) a baptizo szót találjuk, amikor Naamán megmosta magát a Jordánban. (2. Királyok 5:14.) A klasszikus görögtől az Újszövetség görög nyelvéig ugyanazt az alapjelentést találjuk: bemártani, alámeríteni, elárasztani, megmosni. Jézus azt kérdezte tanítványaitól, hogy be tudnak-e merítkezni, alámerülhetnek-e abba a szenvedésbe, amit neki kellett megtapasztalnia. Ekkor a tanítványoknak fogalmuk sem volt még arról, hogy mit fog Jézus elszenvedni értük. Elképzelhetetlen volt számukra, hogy azok fogják meg és végzik ki Őt, akiket három éven keresztül elkerült, és akik között naponta tett csodákat. Ez képet ad saját keresztény életünkről is. Bennünk él a Csodatévő, mégis, az Ő nevéért szenvedéseken megyünk keresztül. Embereket vezetünk üdvösségre, betegeket gyógyítunk, démonokat űzünk ki, éhezőket táplálunk, szegényeket ruházunk – és
mégis, időnként szenvedünk. Az emberek kibeszélnek bennünket, kellemetlenséget okoznak nekünk. Néha elárulnak bennünket és kirabolnak. Ám szenvedéseink nem a “normál” emberek szenvedéseihez hasonlóak, mivel az Ő szenvedéseiben részesedünk. Az életünk nem a sajátunk (1. Korinthus 6:19), és Jézushoz hasonlóan szenvedünk az örömért, ami előttünk van. (Zsidó 12:2.) Tudjuk, hogy jövőnk a Vele való örök közösség a mennyben, és azt is tudjuk, hogy míg itt vagyunk, addig is abban a győzelemben járhatunk, amit már megszerzett számunkra, bármilyen helyzettel is találkozunk életünk során. Ha részesedsz az Úr szenvedéseiben, ha az emberek megnehezítik az életed, mert szereted Őt és szolgálod, az Ő jutalmában fogsz osztozni.

Ezzel a tudattal ma is örömmel kiálthatsz az Őérte való szenvedés idején is.

Jézus váltságot adott érted Márk 10:45
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Márk 10:45)
Jézus számos esetben beszélt haláláról a tanítványoknak, de ez volt az első eset, amikor jelezte halálának az okát is. Nyilvánvaló, hogy az Ő halála egy “váltság” volt, melyet a görög nyelv úgy határoz meg, mint “egy fizetség valakinek a szabadságáért, akit előzőleg fogságba vittek”. Jézus nemcsak a bűn árát fizette meg, az Ő halála helyettesítő is volt. Az 1Timóteus 2:6-ban szereplő “váltság” szó a görög antilutron szóból származik, amely megváltási árat jelent. A görög anti szó azt jelenti, hogy “valami/valaki helyében”.
Más szavakkal, Jézus helyettünk halt meg. Azért helyezte az életét az ellenség kezébe, hogy megszabadítson bennünket. Megváltásunk ára Jézus élete volt, amely az Ő bűn nélküli vérében volt. (Kolosszé 1:14.) A Zsidó 9:12 alapján ez a megváltás örökkévaló, minden hamisságunk megtisztítását célozta (Titusz 2:14), és arra inspirál bennünket, hogy az élő Istent szolgáljuk. (Zsidó 9:14.) Jézus azért adott váltságot értünk, mert szeretett bennünket, de azért is, mert egy bizonyos céllal teremtett minket. Volt idő, amikor a legrosszabb ellenséged tartott fogva téged, egy olyan ellenség,
aki megkövetelte az árát, mielőtt szabaddá lehettél. Az ellenséged a saját bűnös természeted volt, és csoda kellett ahhoz, hogy megváltozzon!

Istennek legyen hála, hogy Jézus lett számodra ez a csoda. A bűn minden láncát és kötelékét magára vette, hogy te szabadon elmehess. Megváltott a bűnből, a halálból és az ördög hatalmából. Ezért bátran hálát adhatsz ma Istennek.

Foglalkozás nem hívőkkel Lukács 19:1-8
Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: “Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” (Lukács 19:8)
Zákeus gazdag ember volt, ám Jézus nem kérte arra, hogy adja oda mindenét a szegényeknek, ahogy ezt a gazdag ifjú esetében tette. Nyilvánvaló, hogy Zákeus megtért és többé már nem a pénz volt az istene. Ezenfelül Zákeus a Mózesi Törvények jóvátételi szabályait meghaladóan felajánlotta valamennyi javának felét a szegényeknek, illetve az általa elvett javak négyszeres visszatérítését ígérte. Zákeus vámszedő volt, és a vámszedőket zsidó társaik – különösen a vallásos zsidók – gyűlölték. A bűnösök lehető legrosszabbikának tartották őket, ezért a zsidó vallási törvények előírták, hogy az odaszánt zsidók nem érintkezhettek egyetlen vámszedővel sem. Elképzelhetetlen dolog volt együtt enni egy vámszedővel, mivel ezt a bűnében való részvétellel azonosították. Ez a magyarázat arra, hogy miért reagáltak olyan ellenségesen az emberek, amikor Jézus együtt étkezett Zákeussal. Jézus nem azért evett Zákeus házában, hogy annak bűneiben részestárs legyen, hanem hogy kiterjessze rá a kegyelmét és megbocsájtását. Ez minden esetben fontos kritériuma annak, hogy megítélhessük, vajon egy bizonyos szituációban részt vállalhatunk-e. Más emberek vétkeiben nem szabad részt vállalnunk, de az Úr azt sem akarja, hogy teljesen visszavonuljunk a világtól. A föld sója vagyunk (Máté 5:13), és ahhoz, hogy bármi jót cselekedhessünk, elő kell bújnunk a “sótartóból”.

Ha Istennel helyes viszonyban tudsz maradni a szívedben miközben mások felé szolgálsz az Ő szeretetével, akkor helyes dolog a bűnösök társaságában lenni. Másrészt, ha ez visszahúz az istentelenség felé, akkor megtérésre van szükséged, majd Szellemben kell visszatérned, vagy pedig távol maradni ettől a helyzettől.

Légy hűséges a kevésen! Lukács 19:12-13
Így szólt tehát: “Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. (Lukács 19:12-13)
Ebben a példázatban Jézus arról beszélt tanítványaival, hogy elmegy és hosszú idő fog eltelni addig, amíg újra visszatér a földre, hogy fizikai módon uralkodjon. Ezalatt mi, az Ő teste a Tőle kapott hatalommal, az Ő nevében kereskedünk, amíg vissza nem tér. A nemes ember hívatta a szolgáit és felelősséget bízott rájuk: kezeljék uruk pénzét, amíg az távol van. Ezek a szolgák Jézus követőit reprezentálják, nem pusztán arról van szó, hogy nem tagadják meg Őt, hanem aktívan odaszánják magukat a szolgálatra. A tíz szolga egyike magát szolgálta, nem pedig urát. Semmit nem csinált azzal, amit az úr neki adott. Ezt a gonosz szolgát megfosztották attól is, amije volt és odaadták annak, aki bölcsen kezelte ura pénzét. A példázat azt illusztrálja, hogy az Úr elvárja tőlünk a növekedést. Valójában szinte minden példázatban Isten növekedést vagy szaporodást vár.
Mi volt az a dolog, amivel a gonosz szolga nem rendelkezett, ami arra indította az urát, hogy visszavegye az odaadott pénzt? Ez a hűség volt. Aki hűséges abban, amit Istentől kap, még többet fog kapni, azok pedig akik pazarlóak azzal, amit Istentől kaptak, elveszik tőlük azt és másnak adják. Azért vagy itt a földön, hogy kereskedj. “Kereskedés” alatt Jézus azt értette, hogy bölcsen használd az Úrtól kapott dolgaidat.

Ma, abban a tudatban élj, hogy Jézus egy napon visszatér, te pedig számot fogsz adni arról, hogy mit kezdtél azokkal az ajándékokkal és forrásokkal, amiket Ő rád bízott.

Könnyíteni a terheken Lukács 19:23
Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg. (Lukács 19:23)
A Mózesi Törvény megpróbálta megvédeni mid a kölcsönvevőt, mind pedig a kölcsönadót. Izraelben a kölcsön nem nagy összegű, kereskedelmi célzattal történt, hanem sokkal inkább a szegények, a nélkülözők megsegítésére, akiknek problémát jelentett a mindennapi szükségleteik biztosítása is. A szeretet cselekedete volt, mivel a kölcsönt adó gyakorlatilag könnyített társa terhein, azzal, hogy krízis idején kisegítette. Azonban tilos volt uzsorát szedni. Az uzsora a görög világban elsődlegesen “elő hozást, születést vagy leszármazott” jelentésben volt használatos. A kölcsönző által visszakapott profit metaforikus kifejezése volt. Ma, a hitelt terhelő kamatnak nevezhetjük.
Bár Jézus soha nem kárhoztatta közvetlenül a kamat intézményét, általánosságban véve keményen fellépett a gazdagsággal kapcsolatos helytelen hozzáállással és a szegények elnyomásával szemben. Más nehézségéből csinálni pénzt sosem volt az üzletelés isteni útja. Az 5. Mózes 23:19-20 világossá tette, hogy sosem szabadott kamatot szedni egy másik izraelitől. Manapság ennek az felel meg, hogy kamattal nem adhatunk kölcsönt egy másik keresztény testvérünknek. A pénz kölcsönvételét nem ítéli el az Írás, hacsak a Róma 13:8 versét nem így értelmezzük:
“Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” Az Írás egyértelművé teszi, hogy a kölcsön nem Isten legjobbja. Az 5. Mózes 28:12 áldásként mondja, ha nem kell kölcsönt felvenni, míg az 5. Mózes 28:44 a kölcsön vételét a törvény átkai között említi. A Szent Szellem vezetése szerint tudhatod, hogy mit kell tenned.

Ha Ő arra vezet, hogy könnyíts mások terhén, akkor tedd ezt. Ha vezetésed van arra, hogy kölcsönt végy fel és törlesztést fizess, bizalommal teheted tudva, hogy Ő minden boldogságod és ellátásod Forrása.

Mennyit ér számodra Jézus? Márk 14:3-6
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. (Márk 14:3)
A nárdus egy illatos növény, melynek gyökerét Jézus idejében illatos és igen drága parfüm készítésére használták. A növény a Himalájában nő 3300 és 5200 méteres magasság között. Évszázadokon keresztül a Hinduk gyógyszerként és parfümként alkalmazták, aktívan kereskedtek vele. Mivel több, mint 9000 km-t kellett szállítani, hogy Palesztinába érkezzen, ezért akár 400 dénárt (750 $/uncia)
is adtak érte. Értékesebb volt az aranynál is. Ez az olaj legalább két és félszer többet ért, mint Júdás 30 ezüstje, amit Jézus elárulásáért kapott, ezért háborodott fel annyira. Júdás nem törődött a szegényekkel. Ő volt Jézus pénztárosa, és a parfüm árát szerette volna a táskájába, hogy lophasson belőle.
A történet azt is megmutatja számunkra, hogy egyes emberek mennyire értékelik Jézust. Júdás 30 ezüstre értékelte Jézust, de Mária számára Jézus mindent megért, amit csak adni tudott. Látta Jézus, amint testvérét feltámasztotta a halálból, és szíve szeretettel és imádással telt meg. Júdás reakciója erre a tiszta imádásra ma is tipikusnak mondható bizonyos embereknél, akik hasonló imádással találkoznak. Azok, akik nem látnak túl a pénzügyi vagy fizikai valóságon, gyakran felháborodnak más hívők imádatának megnyilvánulásain. Az igaz imádat a szívből jön, és teljes átadottságot fejez ki az Úr és Megváltó iránt.

Mennyit ér ma számodra Jézus? Amikor megválaszolod ezt a kérdést, tudni fogod, hogy mi a legfontosabb a teendőid listáján.

Milyen nagy vagy te? 1. Sámuel 17:1-11
Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát, aki Gát városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt. (1. Sámuel 17:4)
Tinédzser koromban elmentem egy Arany Kesztyű bokszmérkőzésre, ahol több ezer ember gyűlt össze. Észrevettem egy kopasz embert a ring közelében, aki látszólag az egész meccs alatt állt. Azután tényleg felállt. Ez az ember egy óriás volt! Megtudtam, hogy a Corn Király Óriásnak nevezték és 2,8 méter magas volt. Lefutottam, hogy valahogy a közelébe férkőzzem. A szemem az öve csatjával volt pont egy vonalban. Fantasztikus élmény volt. Góliát is hasonló méretű volt, kétszer olyan magas volt, mint Dávid. Dávid súlya valószínűleg nem volt több, mint Góliát vértje, amit magán viselt, de Dávid hatalmasabb volt belül, mint Góliát kívül. Mi is gyakran fizikai fogalmaink szerint értékeljük a dolgokat. Fizikailag Góliát óriás volt, de Istenben való hit szempontjából
csupán egy törpe. Dávid a hit óriása volt, és ezzel nyerte meg a csatát. Bárki, aki Istenben erőteljesen hisz, óriás a szellemi világban és hatalmas tettekre képes. Azért értékeljük túl, illetve hangsúlyozzuk túlságosan az utunkba kerülő problémákat, mivel elfelejtjük, hogy kik vagyunk valójában Jézus Krisztusban. Dávid Isten felkent királya volt, de Jézus maga a Király, aki lemészárolta a leghatalmasabb óriást, akivel az emberiség valaha szemben találta magát: a bűnt. Aki Istentől születik, az egy szellemi óriás, sokkal nagyobb erővel és hatalommal rendelkezik, mint bármi amivel találkoztunk az ellenségtől, a világból, vagy a testünkből.

Kérd Istent, hogy mutassa meg számodra, hogy ki is vagy szellemben. Meg fogod látni, hogy valójában egy óriás vagy, akit törpék félemlítenek meg! Az igazság az, hogy éppen olyan felkent és erős vagy, mint Dávid, sőt hatalmasabb, mivel a Szent Szellemet is bírod, aki benned él.

Tiéd a Szövetség 1. Sámuel 17:12-30
Akkor ezt mondta Dávid a mellette álló embereknek: Mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli ezt a filiszteust, és megmenti Izráelt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét? (1. Sámuel 17:26)
Számos kulcsa volt Dávid képességének, hogy Góliátot meg tudta ölni. Az egyik ilyen kulcs az az ismeret és hit volt, amelyet Isten Izraellel kötött szövetségébe vetett. Az Úr azt mondta, hogy senki sem állhat ellene az Ő népének (5. Mózes 11:25.) Góliát csupán egy ember volt – ráadásul egy körülmetéletlen ember! Ez azt jelentette, hogy nem állt szövetségi kapcsolatban Istennel. Dávid teljes mértékben hit Isten ígéreteiben, amelyeket az Izraellel kötött szövetségen keresztül kapott. Minden izraeli katona számára rendelkezésre állt ez a szövetség, de a szövetség semmiféle hatással sem bírt addig, amíg nem hittek benne. A Zsidó 4:2 szerint, “Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” Dávid elhitte Isten Szavát és aktiválta az Ő szövetségének az erejét az életében. Saul király megpróbálta saját fegyvereit Dávidra adni, de ő nem vette fel azokat magára (38, 39 versek). Dávid a szövetség Istenében bízott, nem pedig abban, amit viselt. Saul fegyverzete egyébként semmi jót sem tett. Saul elrejtőzött a katonákkal együtt. Dávid hite egyedül Istenben volt. Isten veled kötött szövetsége egy jobb szövetség, amely jobb ígéreteken alapul. (Zsidó 8:6.)

Jézus vérén keresztül abban a győzelemben járhatsz, amit Ő már megvásárolt a számodra. Egyszerűen nincs okod arra, hogy félj az ellenségeidtől. Isten szövetségi ígéreteivel bírsz. Aktiváld ma ezeket az ígéreteket hit által, és figyeld csak meg, hogy az óriásaid elbuknak.

Egy tiszta szív meggyőző ereje 1. Sámuel 17:28-30
Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb hallotta, hogy Dávid az emberekkel beszélget, haragra gerjedt Eliáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide. (1. Sámuel 17:28)
Eliáb haragja többről szólt annál, hogy azt hitte Dávid elhagyta apjuk juhait, hogy megnézze a csatát. Eliáb volt a legidősebb fiú. Ott volt, amikor Sámuel megkerülte őt és Dávidot kente fel. (1. Sámuel 16:13.) Isten a fiatalabb testvérét választotta királynak, ezért Eliáb féltékeny volt Dávidra. “A kevélységből csak civódás lesz.” (Példabeszédek 13:10) Eliáb önszeretete eredményezte fiatalabb testvére elleni kirohanását. Félt, mivel ha Dávidnak volt igaza, akkor ő gyávának bizonyul. Kárhoztatnia kellett Dávid szavait, mert különben azok kárhoztatták őt! Pontosan ezért történt, hogy az önigazult vallásos emberek mindig megtámadták Jézust. Az Ő tiszta szívének bölcsessége és együttérzése egész idő alatt vádlás alatt tartotta őket. Az Isten iránti tiszta szív vallásos üldözést okoz. Ha követ dobsz egy falka kutya közé, az vonyít a leghangosabban, amelyiket eltaláltad. Ugyanez a helyzet az üldözéssel is. A leghangosabban tiltakozók azok, akik érzik a Szent Szellem meggyőző presszióját, amikor egy hívő ember elmondja az igazságot. Mielőtt legyőznéd az életedben tanyázó óriásokat, ellent kell tudnod állni mások kritikus megjegyzéseinek – különösen a saját családodnak. Ha Dávid nem győzte volna le bátyja kritizálását, sohasem tudta volna legyőzni Góliátot. Ha Jézus kompromisszumot kötött volna a vallásos zsidókkal, soha sem mehetett volna a
keresztre, hogy legyőzze a bűnt és a halált értünk.

Ha megérted, hogy az üldözés tulajdonképpen a vádlás alatt lévő személy védekező reakciója, akkor ez segíteni fog téged, hogy ma a valódi csatákra figyelj, és harcolj.

Amikor senki sem figyel 1. Sámuel 17:31-47
Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét. (1. Sámuel 17:36)
A Máté 6:18-ban Jézus azt mondta, hogy amit titokban teszünk, azt Isten nyilvánosan jutalmazza meg. Ez volt a titka Dávid Góliát felett aratott győzelmének. Dávidnak hite volt abban, hogy Isten által képes megölni Góliátot és ezáltal megnyerni a háborút, miután az apja nyáját megtámadó oroszlánt és medvét megölte. Senki sem volt a környéken. Dávid nem tartott bemutatót, nem próbált
meg valami nagyon bátor dolgot cselekedni. Tény, hogy elfuthatott volna, és senki sem tudta volna meg! Dávid azonban megállt hitben és az Úrban bízott. Az oroszlánon és a medvén aratott győzelme adta azt a biztonságot és hitet Dávidnak, hogy Isten általa Góliátot is le fogja győzni. Mindezeken túl, Izrael nemzete Isten népe volt, sokkal értékesebb volt Isten számára, mint néhány juh. Dávid megtanult Istenben bízni akkor, amikor senki sem figyelte, így amikor közönséget kapott, hite erős és megalapozott volt, a helyes dolgot a helyes okból tette.
Sokan arról álmodoznak, hogy óriási problémákat fognak “lemészárolni”, vagy valami hatalmas hősi tettet hajtanak végre, de nincs hitük a mindennapi élet próbái közepette, mivel nem tesznek Istenért semmit. Csak olyan dolgokat tesznek, melyek saját maguk számára jelentenek előrehaladást. Arra várnak, hogy megteljen a lelátó, mielőtt bármit is tennének. De azok, akik nem képesek megnyerni a helyi próbákat, azok sohasem nyerhetnek az Olimpián. Dávid viszonylag kis dolgokban mutatott hűsége volt az, ami képessé tette, hogy nagy dolgok fölött is uralkodhasson. (Lukács 6:10.)

Légy hűséges azokban a próbákban, melyekkel nap mint nap találkozol, hited így erős lesz, és szíved is a helyén lesz, amikor a nagy próba az utadba kerül.

Legyen holt mind! 1. Sámuel 17:48-58
Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak. (1. Sámuel 17:51)
Mindennap küzdünk óriásokkal, de gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a csata vége előtt abbahagyjuk. Ahelyett, hogy elpusztítanánk az ellenséget, csak a látókörünkből űzzük el, aztán megengedjük, hogy visszatérjen és újra harcolunk vele egy ideig. Dávid azt mondja, “Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.” (Zsoltárok 18:37.) Dávid életében ezt semmi sem illusztrálhatta volna jobban, mint Góliáttal való küzdelme. Dávidban egy szent gyűlölet volt ellenségével szemben. Nem pusztán elijeszteni ment őt, hanem meg is akarta ölni. Dávid nem sokat töprengett, egyenesen Góliáthoz rohant! Bátran elhajította a követ, és Isten biztosította, hogy el is találja a célt. Góliát, a Gáthbeli óriás mindkét sereg előtt összerogyott. De Dávid még nem végzett.
Az Írás nem említi, hogy Góliát abban a pillanatban meghalt, vagy nem halt meg. A filiszteusok, akik a hegyről figyeltek, nem vehették ezt biztosra, tehát Dávid nem akart semmi kételyt hagyni a dolog felől. Felkapaszkodott az óriásra, kihúzta Góliát kardját és levágta a fejét. Miután Dávid a kezében tartotta az óriás fejét, senki számára nem volt kétséges, hogy ki halt meg és ki volt a győztes. A Biblia azt mondja, hogy Jézus ugyanezt tette az ördöggel. “Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. ” (Kolosszé 2:15.)

Ma, ebben a győzelemben jársz. Ha valamivel küzdöttél és némi enyhülést tapasztalsz, ne hagyd abba egészen addig, amíg mindent meg nem tapasztalsz abból, amiért Jézus meghalt, hogy számodra átadja.

Krisztusban mind eggyé lett János 12:20-23
Jézus így válaszolt nekik: “Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. ( János 12:23)
Filep és András éppen arról informálták Jézust, hogy bizonyos görögök, vagy nemzetbeliek keresték Őt az ünnepen. Jézus már szolgált pogányok felé (nemzetbeliek felé), de ez volt az első eset, hogy pogányok jöttek és Őt magát keresték, nem pedig azt, amit Jézus tehetett értük. Nyilvánvalóan ez egy megerősítő jel volt Jézus számára, hogy elérkezett az Ő ideje, többé nem szorítkozhat csupán a zsidók felé való szolgálatra. Ezért tett olyan kijelentéseket haláláról és megdicsőüléséről, ami le fogja dönteni a zsidók és pogányok közötti válaszfalat.
A jeruzsálemi Templomban létezett egy fizikai fal, ami ezt a megosztottságot szimbolizálta. A pogányok a Templom egy számukra kijelölt területére jöhettek be, amit a Nemzetek Udvarának neveztek, de egy kb. 150 cm-es fal állta útjukat. A fal előtt egy tábla állt, ezzel a felirattal: ” Senki más nemzetbeli nem léphet be, és bárki, akit tetten érnek halálra kárhoztatja magát.”
Évszázadokon keresztül szabályok és rendeletek sokasága választotta el a zsidókat és a pogányokat, de Krisztus munkája a kereszten lerombolta ezt a válaszfalat eltávolítva a Törvényt. “Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén.” (Efézus 2:14, 15). Az Újszövetségi egyházban “ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). A világ minden módon megpróbálja együvé tenni az embereket, de egyedül Jézus rombolta le a válaszfalat, és tette eggyé az embereket a bennük lakozó Szent Szellem által.

Ma, bátran ünnepelheted azt a tényt, hogy részese lettél Krisztus testének, az “egy új ember” minden fajta emberből épül össze, évszázadok óta.

Válaszd a hitet! János 12:37-40
Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: “Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” ( János 12:39-40)
Senkitől sem tagadták meg az üdvösség lehetőségét. (Titus 2:11.) Isten Beszéde ezt mondja, “Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10:13); “Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ” ( Jelenések 3:20); “Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! ” ( Jelenések 22:17.) Márk 6:5 szerint “Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított. ” Ebben az esetben nyilvánvaló számunkra, hogy Jézus nem azért nem tudott csodákat tenni, mert nem volt ereje ehhez, hanem mert úgy döntött, hogy ezt az erőt nem használja az emberek akaratával szemben. Nem végezhetett hatalmas dolgokat, mivel úgy döntött, hogy tiszteletben tartja választási szabadságunkat. Továbbá, ezek a zsidók azért nem tudtak hinni, mivel elutasították Jézust. Azért nem tudtak hinni, mert úgy döntöttek, hogy nem hisznek. Megütköztek a megütközés kövében, (Róma 9:32) ami, aki Jézus volt. Ézsaiás nem predesztinálta az embereket arra, hogy ne üdvözüljenek, egyszerűen csak látta, hogy nagyon kevesen fogadják el a Messiásról szóló üzenetet. (Ézsaiás 53:1.) Távol maradtak az üdvösség ismeretétől, mivel megvetették Őt, akiben megtalálható a bölcsesség és ismeret minden kincse. (Kolosszé 2:3.)

Ma, fontold meg, hogy miként választasz, mit fogadsz el és mit utasítasz el. Utasíts el minden gondolatot és szót, ami Isten Szavával szemben áll, de örömmel fogadj el mindent, amit Jézus nevében és erejével mondanak. Így látni fogsz, a szíveddel fogsz érteni, megváltozol és teljessé leszel.

A fügefa Márk 11:13-24
Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: “Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé.” A tanítványai is hallották ezt. (Márk 11:14)
Jézus éhes volt és megpillantott egy fügefát, amelynek már levelei nőttek, így Jézus arra gondolt, hogy füge is van rajta. De nem ez volt a helyzet. Egyetlen füge sem volt rajta. Válaszképpen Jézus megátkozta a fügefát, ezeket a szavakat mondva: “Senki ne egyen gyümölcsöt rólad ezután.” Jézus szólt a fügefához. A vers ezt mondja: “Jézus megszólalt (az angol fordítás szerint válaszolt) és ezt mondta a fának”. Ez pedig azt jelenti, hogy a fa beszélt Jézushoz. Némelyek meglehetősen vad dolognak tartják ezt az értelmezést, de a dolgok állandóan megszólítanak bennünket. A bankszámlád azt mondja neked, hogy nincs elég pénzed. A tested azt mondja, hogy beteg vagy. A különböző élethelyzetek negatív dolgokat mondanak nekünk anélkül, hogy egy szót szólnának. Legtöbbünk
felveszi ezeket a negatív dolgokat és kimondjuk a szánkkal, ezáltal erőt adunk nekik az életünk fölött.
Jézus a helyes dolgot tette. A szavait arra használta, hogy elnémítsa a képmutató fügefát. A fa gyümölcsökről beszélt a levelein keresztül, de nem birtokolta azokat. Olyat állított, amit nem tudott teljesíteni. Jézus azt mondta, hogy többé senki számára sem fog gyümölcsöt adni – és így is lett! A gyökerei azonnal elpusztultak, és a halál másnap nyilvánvalóvá lett. (Márk 11:20.)
Jézus tanítványai megdöbbentek ezen a csodán és kérdezni kezdték Őt. Jézus azt mondta, hogy ez a szavak ereje. Bárki, aki hitben szól szívbeli kételyek nélkül,
meglesz neki, bármit is szól. Ez mind pozitív, mind negatív irányban működik.

Ma, bármikor egy negatív körülmény kezd szólni hozzád, szólj vissza neki hitben, és figyeld meg, hogy megváltozik a helyzet.

Hegyeket mozdító hit Máté 21:18-22
Jézus így válaszolt nekik: “Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. (Máté 21:21-22)
Mi az, ami megkülönbözteti a hegyeket mozdító hitet? Egy dolog: az Isten szerint való hit érti és alkalmazza a hatalmat. Vegyük észre, Jézus azt mondta, hogy szóljunk a hegyhez. A legtöbb ember Istenhez szól a hegyei miatt, de az Úr azt mondta, hogy közvetlenül a hegyhez kell szólnunk. Ez az Istentől kapott hatalmunkat mutatja.
Egyszer fogfájás gyötört mintegy két héten keresztül. Imádkoztam és sokszor kértem Istent, hogy gyógyítsa meg. Ahogy utaztam éppen, egy kazettát hallgattam, ahol a szolgáló arról beszélt, hogy a inkább a hegyhez szóljunk, ne pedig Istenhez. Rögtön beugrott, hogy én nem ezt tettem. Nem használtam a hatalmamat Jézus nevében. Istent kértem meg, hogy tegye meg azt, amit nekem kellett volna! Amikor megérkeztem a szállodába, belenéztem a tükörbe, bedugtam az ujjam a számba, rámutattam a fogamra és azt mondtam: “Jézus nevében meggyógyultál. Fájdalom, hagyd el azonnal!” Kevesebb, mint tíz percen belül minden fájdalom elment és soha többé nem volt problémám ezzel a fogammal. A hegyeket mozdító hit hisz abban, hogy Isten már gondoskodott a
gyógyulásunkról. Jézus nevében közvetlenül szólhatsz a problémához, ahelyett, hogy Istennel beszélnél a problémádról.

Használd az Istentől kapott hatalmadat, és szólítsd meg ma a hegyedet. Ha hiszel, meg fog mozdulni.

Megbocsájtás és ima Máté 21:20-22; Márk 11:20-26
És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. (Márk 11:25)
A hitnek és elfogadásnak vannak feltételei, az egyik ilyen, hogy megbocsájtunk azoknak, akik megbántottak, megsértettek bennünket, vagy bárki másnak. A megbocsájtatlanság táplálása a szívünkben megakadályozhatja imáink megválaszolását.
Olyan gyorsan kellene megbocsájtanunk, amilyen gyorsan döntést hozunk az imára. Amikor imádkozunk, meg kell bocsájtanunk bárki felé is tartogatunk valamit a szívünkben. Miért olyan fontos ez? Isten minden ember sértődésével foglalkozott, amikor a bűnt Jézusra helyezte, aki minden idők minden bűnösének a helyében ítéltetett el. Azt kívánni, hogy mások érdemeljék ki tőlünk a megbocsájtást, amikor mi nem érdemeltük ki azt, nem Jézusra hasonlító hozzáállás. Ő megbocsájtott nekünk, így nekünk is meg kellene másoknak bocsájtanunk. Kétséges, hogy az a személy, aki megtagadja a megbocsájtást megtapasztalta-e valaha is igazán a megbocsájtást. Ez ahhoz a szolgához hasonlít, akiről Jézus a Máté 18:23-35-ben beszélt. Több mint 3 millió dollár adósságot bocsájtottak meg neki, ő mégis megtagadta a szolgatársától a megbocsájtást, aki csupán 3000 dollárral tartozott neki. Jézus gonosznak nevezte ezért (32. vers). Érted, hogy Isten miért nem tudja megválaszolni imáinkat, ha úgy teszünk, ahogy ez a gonosz szolga tett, megtagadva a megbocsájtást mástól, miközben nekünk megbocsájtottak?

Az a megbocsájtás, amit az Úrtól kaptál összehasonlíthatatlanul nagyobb annál a megbocsájtásnál, amit tőled kérnek mások iránt. Szabadon bocsáss meg, ahogy neked is megbocsájtottak, ezután pedig bizalommal imádkozhatsz hitben, és Isten meghallgatja és megválaszolja az imáidat.

Helyes kapcsolatban Istennel Máté 21:23-30; Márk 11:27-33; 12:1-2; Lukács 20:1-9
“De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram – de nem ment el. (Máté 21:28-30)
Sokféleképpen mutatta meg Jézus a vallási vezetőknek, hogy valójában nem igazak Isten előtt. Ebben a példázatban megmutatta, hogy ki az, aki igazán megcselekedte Isten akaratát. Nem az a fiú, aki beszélt róla, hanem az a fiú, aki lázadásban kezdte, de később megtért és cselekedte az Atya akaratát. Ezek a vezetők kegyesség látszatával rendelkeztek ugyan, de nem cselekedték Isten akaratát. A vámszedők és prostituáltak nem rendelkeztek a kegyesség látszatával, de amikor János prédikációjával szembesültek, sokan megtértek közülük és kezdték cselekedni – a történetben szereplő első fiúhoz hasonlatosan – Isten akaratát.
Ezek a vallásos zsidók, akik Mózes székében ültek, kizárták magukat Isten képviseletéből a földön, mivel képmutatóak és keményszívűek voltak. Még a vámszedők és a prostituáltak is – akik megtértek – előttük jártak. A vallásos emberek között nincs gyakoribb bűn az önigazultságnál: a szájukkal tisztelik az Urat, miközben a szívük távol van Tőle. (Máté 15:8.)
Rettenetes bűnösök tértek meg és léptek be Isten királyságába a nagyon vallásos zsidók előtt, mivel tudták, hogy bűnösök, és hitüket Jézusba helyezték. A vallásos önigazultság egyik leghalálosabb becsapása az, hogy saját jó cselekedeteink miatt fogunk megmenekülni. Képtelenek vagyunk megmenteni önmagunkat, függetlenül attól, hogy milyen jók a cselekedeteink.

Emlékezz arra, hogy miként menekültél meg és ki mentett meg. Ha alázatos maradsz tudva, hogy igaz kapcsolatod Istennel Jézus miatt van, ahelyett, hogy folyton bizonygatnod kellene magadnak igazságodat, szíved örömmel és dicsérettel telik meg az iránt a személy felé, aki megigazított Isten előtt.