Megbocsájtás és ima Máté 21:20-22; Márk 11:20-26
És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. (Márk 11:25)
A hitnek és elfogadásnak vannak feltételei, az egyik ilyen, hogy megbocsájtunk azoknak, akik megbántottak, megsértettek bennünket, vagy bárki másnak. A megbocsájtatlanság táplálása a szívünkben megakadályozhatja imáink megválaszolását.
Olyan gyorsan kellene megbocsájtanunk, amilyen gyorsan döntést hozunk az imára. Amikor imádkozunk, meg kell bocsájtanunk bárki felé is tartogatunk valamit a szívünkben. Miért olyan fontos ez? Isten minden ember sértődésével foglalkozott, amikor a bűnt Jézusra helyezte, aki minden idők minden bűnösének a helyében ítéltetett el. Azt kívánni, hogy mások érdemeljék ki tőlünk a megbocsájtást, amikor mi nem érdemeltük ki azt, nem Jézusra hasonlító hozzáállás. Ő megbocsájtott nekünk, így nekünk is meg kellene másoknak bocsájtanunk. Kétséges, hogy az a személy, aki megtagadja a megbocsájtást megtapasztalta-e valaha is igazán a megbocsájtást. Ez ahhoz a szolgához hasonlít, akiről Jézus a Máté 18:23-35-ben beszélt. Több mint 3 millió dollár adósságot bocsájtottak meg neki, ő mégis megtagadta a szolgatársától a megbocsájtást, aki csupán 3000 dollárral tartozott neki. Jézus gonosznak nevezte ezért (32. vers). Érted, hogy Isten miért nem tudja megválaszolni imáinkat, ha úgy teszünk, ahogy ez a gonosz szolga tett, megtagadva a megbocsájtást mástól, miközben nekünk megbocsájtottak?

Az a megbocsájtás, amit az Úrtól kaptál összehasonlíthatatlanul nagyobb annál a megbocsájtásnál, amit tőled kérnek mások iránt. Szabadon bocsáss meg, ahogy neked is megbocsájtottak, ezután pedig bizalommal imádkozhatsz hitben, és Isten meghallgatja és megválaszolja az imáidat.