Március 1 Minőségi ima

Máté 6:5-8 “Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok,akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg." Máté 6:7 Néha a leghatékonyabb imáink egyben a legrövidebbek is.Jézus azt mondta,

“Békesség, csendesedj le,” és a szél és a hullámok megnyugodtak.(Márk 4:39.) Azt mondta, “Lázár, jöjj ki.” És Lázár visszajött a halálból ( János 11:43-44-) Másrészt ma sok gyülekezetben és ima összejövetelen hangsúlyozzák az ima mennyiségét a minőség helyett. Jézus sohasem támogatta a hosszú imákat, és csak néhány példát találunk arra, hogy ő maga hosszan imádkozott volna. Nem azt mondom, hogy az Istennel való közösség nem fontos, de a formális ima csupán egy része a Vele való közösségünknek.

Sokszor kérjük arra az Istent, hogy szóljon hozzánk, de Ő nem kap egyetlen szót sem tőlünk mellékesen.

Mindent elvégzünk a beszédünkkel. Érdekes, hogy a Zsoltárok 5:1,2-ben az ima és a töprengés szavak felcserélhető módon szerepelnek. Ez azt jelenti, ha a gondolataid Isten dolgain járatod a nap folyamán, akkor imádkozol. Vannak időszakok, amikor szükséges elcsendesedned és tudnod kell, hogy Ő az Isten.(Zsoltárok 46:10). Ez szintén ima.Nem a hosszúsága, hanem a szívből fakadó hit az, ami az imádat minőségi imává teszi. Ma, amikor imádkozol, értsed meg, hogy Isten nem kemény, hogy meghallja, amit mondasz.

Nem szükséges újra és újra ismételned a mondandódat,hogy magadra vonjad a figyelmét, és az ima nem eszköz arra, hogy benyomást tégy Rá, vagy bárki másra. Egyszerűen kommunikálj vele az Ő Beszéde szerint és nem csupán választ fogsz kapni, hanem növekedni is fogsz Őbenne.

Szerető Édesapád Máté 6:9-13

“Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved".Máté 6:9 Bár az Ószövetség 13 alkalommal “mi Atyánk” kifejezéssel utalt Istenre,ennek a megszólításnak Jézus általi gyakori használata teljesen új jelentést adott az Istennel való kapcsolatunknak. Jézus több mint 150 alkalommal utalt Istenre, mint az Ő Édesapjára és 30 alkalommal a 

“mi Édesapánk”

kifejezést alkalmazta. Ez felbosszantotta kora vallásos zsidóit. Botrányosnak tartották Isten Édesapaként való megnevezését, mivel értették, hogy ez Istennel való egyenlőséget jelentett. ( János 5:17, 18.) Ez a cím annyira megszokottá vált a mai egyházban, hogy gyakran nem is érzékeljük valódi jelentőségét. Az a kijelentés, hogy Istent nevezzük a “mi Édesapánkként” felfedi Isten kedves, gyengéd és szerető természetét. (1 János 4:8). Pál még erre is rá erősít, amikor az Abba Édesapa kifejezést használja (Róma 8:15), ami egy szeretetteljes kifejezése annak, ahogy egy fiatal gyermek az édesapját hívja. Az Abba szó az angol daddy, vagy a magyar apuci kifejezés megfelelője. Jézus az Istennel való kapcsolatunkról beszél, és arról, hogy ezért dicsérnünk kell Őt. Ez egy olyan kapcsolat, amely meghaladja valamennyi földi, emberi kapcsolatunkat. Egy olyan Édesapához tartozunk, aki azért szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk, megkötések nélkül.

Ma, ha a dolgok keménynek tűnnek, vagy csak szükséged van valakire, hogyveled ünnepeljen, fuss a te Édesapádhoz. Dobj el minden tettetést és formalizmustés nevezd Őt Apucikának!

Kincseid Máté 6:19-21

Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. Máté 6:21 Ha bizonyos igéket kiragadva nézünk, akkor úgy értelmezhetnénk, hogy a pénz és a gazdagság rossz dolgok. Azonban találhatunk olyan igéket is, amelyek a gazdagságot áldásnak tartják. Amit ezekből a látszólag ellentmondó állításokból megtudhatunk, hogy a pénz sem nem rossz, sem nem jó. A pénz szeretete az, ami minden gonosz gyökere. (1 Timóteus 6:10.) Gazdagként és szegényként egyaránt szeretheted a pénzt. Sok ember úgy követi el a pénz szeretetének a bűnét, hogy közben egyetlen fillérje sincs. A dolgok szeretete (kapzsiság) bálványimádás, ezt vette célba Jézus. Mivel ennyire könnyű vágyakozni a pénz és az általa biztosított dolgok után, Isten egy olyan rendszert alakított ki, melyben a bővölködés egy mellék termék, még pedig annak mellék terméke, hogy Istent az első helyre tesszük. A Máté 6:33 szerint: “De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. ” Nem kell elutasítanunk jobban a bőség áldását, mint a utána való kívánságot. Jézus a kincsünk, és ahogy Őt szeretjük és szolgáljuk, az összes gazdagság, amire szükségünk van a miénk lesz. A lézer ereje abban áll, hogy a fénysugár egyetlen pontba összpontosul benne. Hasonlóképpen, mint keresztény az erőd attól függ, hogy mennyire összpontosítasz Jézusra. Ismerheted Őt és ugyanakkor gazdag is lehetsz, de csak az egyiket szolgálhatod. Hűséges módon nem szolgálhatod egyszerre mindkettőt, mivel jobban fogsz az egyikre támaszkodni, mint a másikra.

Csak az egyik állhat a szíved és odaszánásod középpontjában. Az ok, amiért nem gyűjtünk kincseket ezen a földön,mert szívünk ezáltal eltávozna Jézustól és attól, amit Ő adni szeretne nekünk. Ma,Ő a te igazi kincsed.

 Ne mondd! Máté 6:25-34; Lukács 12:22-32

“Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk?– vagy: Mit öltsünk magunkra? Máté 6:31 Ebben a részben Jézus azt mondja, hogy ne aggódjunk és ne nyugtalankodjunk anyagi szükségeink felől. Lehetetlenség lenne nem gondolnunk egyáltalán fizikai szükségleteinkre. Még Jézus is gondolt a pénzügyi szükségére, amikor adót kellett fizetnie. (Máté 17:24-27.) Ne foglalja el gondolatainkat a gazdagság, az élet szükségletei felől való aggódásra ne fordítsunk időt. Ezek a dolgok ráadásként adatnak nekünk, amikor az első helyre tesszük Isten Királyságának keresését.E szerint a vers szerint a nyugtalanító gondolatokat akkor ragadjuk meg,amikor kimondjuk őket. Kételkedő gondolatok jönni fognak, ám addig nem vétkezünk, amíg nem fogadjuk be őket, tehát ne beszéljük ki aggódó gondolatainkat! Igen fontos számunkra, hogy vigyázzunk azzal, amiről beszélünk. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy hitben szóljunk, mely megfelel az Ő Igéjének, így pozitív eredmények fogják követni beszédünket. Ha a kételkedés szavait beszéljük, akkor végül hinni fogunk bennük és megtörténnek azok a negatív dolgok, amiket ezek a szavak kifejeztek. Nincs olyan, hogy “üres szavak”, melyek ne dolgoznának értünk, vagy ellenünk. Halál vagy élet van minden kimondott szavunkban. (Példabeszédek 18:21.) Szavaink lehetnek a legerőteljesebb fegyvereink Isten erejének felszabadítására és az ördög legyőzésére, vagy ellenkezőleg, a gonosz csapdájává is válhatnak. (Példabeszédek 6:2.)

Ma, őrködj a szavaid felett. Ne táplálj magadban félelemmel, aggódással,vagy a szembe jövő helyzetekkel kapcsolatos nyugtalanító gondolatokat. Ehelyett tudatosan törekedj arra, hogy olyan módon szólj, ami hitedet, bizalmadat és magabiztosságodat fejezi ki az Úr iránt.

Igazságos ítélet! Máté 7:1-5 

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ” Máté 7:1 Bár gyakran halljuk, hogy nem szabad másokat ítélnünk, a Bibliában sok példa van arra, hogy emberek megítéltek másokat. Pál azért imádkozott, hogy a szeretetünk mind inkább bővölködjön ítéletben (Filippi 1:9.), Jézus és a tanítványok beszéltek az ítéletről. Tehát az ítéletnek van egy rossz és egy jó módja. A Lukács 12:56-57-ben Jézus felcserélhető módon használja a megkülönböztet és ítél szavakat. Bizonyára semmi helytelen sincs abban, ha felismerjük, vagy szellemileg értékeljük a helyzetet, vagy embereket. Meg kell próbálnunk a szellemeket. (1. János 4:1.) Az ítélet, mint megkülönböztetés jó. Az ítélet kárhoztató típusa az, ami helytelen. Az emberekre kimondott ítélettől tartózkodnunk kell, tudvánazt, hogy csak Ő tud tökéletes ítéletet hozni. (Róma 2:2; Jelenések 20:13.) Jézus nem tiltja az ítéletet, de figyelmeztet bennünket, hogy legyünk óvatosak azzal, ahogy ítélünk, mivel ugyanazon módon leszünk mi is megítélve. Bizonyos esetekben elmarasztaló ítéletet kell hoznunk, ahogy Pál is megtette, vagy ahogy a bírák ma is megteszik. A pásztoroknak és véneknek felelősségük, hogy megfeddjék, fegyelmezzék a gyülekezet tagjait, de nem vehetik könnyedén ezt a dolgot. Az ítéletnek nem az embert, hanem a cselekedetét kell érintenie. Ez a figyelmeztetés arra bátorít bennünket, hogy legyünk bizonyosak abban, hogy az Úrtól hallottunk. Nem szabad a saját csalódottságunkból, vagy személyes előítéletünkből szólnunk.

Minden kereszténynek szüksége van Isten bölcsességére az ítélethozatallal kapcsolatban. Biztos lehetsz benne, hogy a Szent Szellem segíteni fog abban, hogy szellemi módon különböztessed meg vagy ítéld meg a helyzeteket, embereket, majd bátorságot és együttérzést ad, hogy Isten Beszéde szerint cselekedhess.

Isten minden imát megválaszol! Máté 7:6-8

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 7:7 Azt az imát, ami megfelel Isten Igéje követelményeinek, Isten mindig megválaszolja. Sok esetben nem vesszük észre a választ, mivel az mindig a szellemi területen jelenik meg mielőtt a fizikai világban is megnyilvánulna. Ha megingunk a hitünkben, akkor megszakíthatjuk a válasz megnyilvánulását.( Jakab 1:6, 7; Zsidó 10:35.), de Isten akkor is válaszolt. Mindenki, aki kér, az kap.A Dániel 9-ben Dániel imádkozott és a válasz megérkezéséig viszonylag rövid ideig kellett várnia. Három percen belül Gábriel angyal megjelent és valamennyi kérdésére választ adott. A Dániel 10-ben Dániel ismét imádkozott, ám ebben az esetben három hét telt el, mielőtt egy angyali hírvivő választ adott volna. Mi volt a különbség?A legtöbb ember azt gondolja, hogy Isten az egyik imát három percen belül válaszolta meg, míg a másikat három hét alatt, de a Dániel 10:12 azt mondja, “mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. ” Később megtudjuk, hogy Sátán akadályozta az angyalt abban, hogy Dánielhez jusson.Nem Isten volt az ok. Ő minden imát megválaszol.A Máté 7:8 is ezt igazolja, amely azt mondja, hogy mindenki aki kér, az kap. Isten válaszol, de Sátán akadályozhatja az imáinkat. Dánieltől eltérően, az Újszövetségben hatalmunk van az ellenség felett a Jézus nevében, így megköthetjük az ördögöt, hogy ne akadályozza, illetve ne állítsa meg Isten válaszát, hogy az természetes világban is megjelenhessen. Ezeknek az igéknek az igazságai arra bátorítanak bennünket, hogy Isten mindig megválaszolja az imáinkat.

Ma, amikor imádkozol, kösd meg az ördögöt és szabadítsd fel a Szent Szellem erejét azzal, hogy Isten Beszédét imádkozod a helyzetedben. Teljes bizalmad és hited lehet abban, hogy Isten megválaszolja az imádat. Ha vársz arra, hogy megnyilvánuljon valami, akkor ne kételkedj Istenben! Ismerd fel, hogy egy ellenség ellen harcolsz, és ki kell tartanod. Maradj meg Isten Szavában, amíg meg nem látod a választ.

Ellenőrizd a gyümölcsöket Máté 7:12-20

Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Máté 7:20 Ha tudni szeretnéd, hogy valaki mennyire hiteles, akkor meg kell vizsgálnod az általa produkált gyümölcsöket. Ez a gyümölcs az életvitel. Jézus leszögezte, hogy jó fáról nem nyerhetsz rossz gyümölcsöket és rossz fáról sem kaphatsz jó gyümölcsöket. Sok ember egy dolgot mond, de a cselekedetei annyira hangosan beszélnek az ellenkezőjéről, hogy valójában meg sem hallod, amit a szájával mond. Ha kétely merül fel benned, hogy valakit elfogadj, vagy kövessél,akkor tekintsd meg az általa létrehozott gyümölcsöket. A szolgálók és szolgálatok értékelésekor több figyelmet kell szentelnünk az általuk produkált gyümölcsökre. A gyümölcsök jelentik az igazi próbát a szolgálókkal, és szolgálatokkal kapcsolatban. Ha az emberek üdvözülnek, ha életek változnak meg, akkor jó gyümölcsöket találunk. Habár a szolgáló követhet el hibákat,mondhat helytelen dolgokat, a gyümölcsök jók. Így azt mondhatod, hogy a fa jó. Minden szolgálónak vannak hiányosságai, ahogy a Krisztus Testében mindenkinek, de ez nem jelenti azt, hogy a szolgálatuk rossz. Amikor a szavaik helyesek és őszintének is tűnnek, de a körülöttük élők élete szétesik, összetörik, zavar és fájdalom veszi körül őket, akkor rosszak a gyümölcsök. Egy ember életének hatását az általa produkált gyümölcsökből állapíthatod meg, hasonlóan egy szolgáló hatását a szolgálata gyümölcseiből ítélheted meg.

Ma, mindenekelőtt bizonyosodj meg arról, hogy az életedben termett gyümölcsök jók-e. Pozitív hatást gyakorolsz az emberek életére? Az Úrhoz fordítod őket, vagy ellenkezőleg sérüléseket és zavart okozol bennük? Vizsgáld meg először a saját gyümölcseidet, azután képes leszel megvizsgálni azoknak a gyümölcseit is, akik a gyülekezetben vezetnek téged.

A gyógyulás Isten akarata Máté 8:1-4

És íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Máté 8:2
Ez a leprás hitt abban, hogy Jézus képes meggyógyítani őt, de nem volt biztos abban, hogy meg is akarja gyógyítani. Jézus megmutatta neki, hogy hajlandó meggyógyítani, és mivel nem személyválogató, ezzel precedenst teremtett a számunkra is. (Róma 2:11.) Ez a leprás nem ismerte Isten akaratát a gyógyulással kapcsolatban, de velünk már más a helyzet. Isten Szava Isten Akarata, és a Biblia feltárja előttünk, hogy minden esetben Isten akarata a gyógyulás. Amikor Ézsaiás azt írta az Ézsaiás 53:5-ben, “Az Ő sebeiben gyógyultunk meg.” akkor testünk a fizikai gyógyulásáról beszélt. Jézus gondoskodott a fizikai gyógyulásról, csakúgy, ahogy bűneink bocsánatáról. A gyógyulás éppúgy része üdvösségünknek, mint bűneink bocsánata.
Sehol sem találunk arra példát, hogy Jézus megtagadta volna valakitől a gyógyítást. Azt állította, hogy semmit sem tehet magától, csak azt, amit az Atyától lát ( János 5:19; 8:28,29). Cselekedetei elegendő bizonyítékot adnak arra, hogy tudjuk, mindig Isten akarata a gyógyulás. Bizonyos dolgokat Jézus azért szenvedett el, hogy nekünk ne kelljen szenvednünk értük. Meghalt a bűneinkért, hogy nekünk ne kelljen fizetnünk ezekért. (Róma 6:23.) Elvette a betegségeinket, nyavalyáinkat, hogy egészségben járhassunk. (Máté 8:17; 1. Péter 2:24.) Szegénnyé lett, hogy mi gazdagok lehessünk. (2. Korinthus 8:9.)

Ha Jézus mindezeket megtette már érted, akkor egy csodálatos élet áll előtted! Minden ellátást megadott neked, hogy ma ezekben járhass. Ne vesztegess el
egyetlen percet sem.

A kegyelem ereje Máté 9:9-10; Márk 2:14-15; Lukács 5:27-29

Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: “Kövess engem!”

Az felkelt, és követte őt. Máté 9:9 Amikor először Jézushoz jövünk, lehetetlen megismernünk mindent, ami az Ő követésével járni fog. Nincs semmi okunk arra, hogy féljünk attól, hogy teljes mértékben odaszánjuk magunkat számára, mivel az Ő ellenállhatatlan szeretete és gondoskodása nyilvánvaló számunkra, amikor csak a keresztre pillantunk. Mindent el tudunk hagyni, hogy Őt követhessük! Amikor meghozzuk ezt a döntést, Ő elkezd rajtunk keresztül élni, és olyan erőt találunk, ami nem a sajátunk, és bármely próbához elegendő, amellyel találkozunk. (Galata 2:20.) Ezt az erőt Isten kegyelmének hívjuk. A rajtunk keresztül élő Krisztus a titka a győzelmes keresztény életnek. Nem az, hogy Jézusért élünk, hanem az, hogy Jézus él rajtunk keresztül. Ennek az egyszerű igazságnak a meg nem értése a gyökere a törvényeskedés minden formájának, illetve a teljesítmény központú mentalitásnak. A törvény a külső emberre fókuszál és azt mondja nekünk, amit tennünk kell. A kegyelem a belső emberre fókuszál, és azt mondja el, amit Jézus már elvégzett. Amikor arra fókuszálunk, amit meg kell tennünk, akkor a törvény alá helyezzük magunkat, de amikor arra fókuszálunk, amit Krisztus tett, akkor az Ő kegyelmének természetfeletti erejében járunk. A keresztény életet nem pusztán nehéz élni, egyszerűen lehetetlen saját emberi erőnkre alapozva.

Az egyetlen módja, hogy olyanok lehessünk, mint Jézus és az Ő munkáit végezhessük, ha engedjük Őt rajtunk keresztül élni. Ahogy a gyökér élete a talajban van, az ág élete a szőlőtőben, a hal élete a tengerben, az igazi életed a Jézussal való egységben találod meg.

Valami új Máté 9:11-17; Márk 2:16-22; Lukács 5:30-39
Mondott nekik egy példázatot is: “Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is eltépné; és nem is illene a régihez az új ruhából való folt.

Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne. Lukács 5:36-37 Miért nem az Ószövetség vallási tradíciói és és elvárásai szerint cselekedett Jézus? (Máté 9:14; Márk 2:18.) Jézus ezt a kérdést válaszolta meg ebben a két példázatban. Azt mondta, azért jött, hogy egy új dolgot tegyen, ami nem keveredik az Ószövetség módszereivel. (Ézsaiás 43:18, 19; Jeremiás 31:31-34; Zsidó 8:7-13.)
Egy új folt, amit a régi ruhára varnak összemenne az első mosás alkalmával. Azután elszakadna a régi ruhától, ami már összement és tovább rontaná a helyzetet. Ez azt mutatja, hogy Jézus nem azért jött, hogy megfoltozza az Ószövetséget, hanem hogy helyettesítse azt egy teljesen új szövetséggel. (Zsidó 7:18, 19.) Az új, még ki nem forrt mustot új borostömlőbe kellett helyezni, hogy a
fermentáció során keletkező gázoknak legyen helye a tágulásra a tömlőben. Egy régi tömlő egyszerűen felrobbant volna az új borban képződő gázok tágulása miatt. Az Ószövetség törvényei sosem fognak eléggé “kitágulni” az Újszövetség kegyelmének valóságához alkalmazkodva. (Zsidó 10:1-10.) Jézus teljes mértékben felszabadított bennünket az Ószövetség törvényének ítéleteitől. (Róma 6:14; 7:1-4; 8:2; 10:3-4; Galata 3:12-14, 23,24; 5:4; Filippi 3:9.) Ő a Törvény által való élés külsődleges formáját kicserélte a az Isten kegyelme által való élésre, amely bennünk zajlik.
Ma, ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit a vallásos írástudók és farizeusok követtek el (Lukács 5:30) azzal, hogy a saját erőfeszítéseikben bíztak, hogy jogot formáljanak az Isten előtt való megállásra. Jézus nem azért jött, hogy elfogadja az áldozati cselekedeteidet! Azért jött, hogy magát feláldozza, hogy szabad lehess a bűntől és egy új, kegyelemből való életet élhess Őbenne.

Szentül élni János 5:1-15
Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” János 5:14
Jézus azt mondta, hogy a tragédiákat életünkben a bűn okozza. Azt kéri tőlünk, hogy éljünk szent életet, mivel ha átadjuk magunkat a bűnnek, akkor a bűn szerzőjének, Sátánnak rendeljük magunkat alá. A bűnnek való alárendelés egy személynek való alárendelést jelent – Sátánnak. Isten nem tulajdonítja a bűnt a hívőknek (Róma 4:8), az ördög viszont igen. Így cselekedeteink vagy Sátán, vagy Isten erejét szabadítják fel bennünk. Bár Isten nem tulajdonítja nekünk bűneinket, ennek ellenére nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a bűnök bolondságában járjunk, mivel ez utat jelent Sátánnak az életünkhöz. A bűn megvallása véget vet ennek a folyamatnak. 1 János 1:9 azt mondja, hogy Isten hűséges és igaz, hogy megbocsájtást szabadítson fel
és eltörölje a bűneinket a testünkben. Jézus vére folyamatosan eltávolítja Sátánt és erősségeit az életünkből. A bűneink nem tesznek jobban bűnösökké, mint ahogy a hitetlen emberek
igaz cselekedetei nem teszik őket megigazulttá Isten előtt. A bűn egy halálos dolog, amit a keresztényeknek minden áron el kellene kerülniük, de akár vétkezünk, akár nem, nem ez határozza meg Isten előtti helyzetünket. Az újjászületett hívők Krisztusban vannak. Nincsenek a testben, bár dönthetnek úgy, hogy a test után járnak időről időre.
Mi a motivációd a szent életre? Természetfeletti módon szent életet élsz, mivel a természeted természetfeletti módon megváltozott. Isten természetét kaptad.

Ma, ne azért élj szentül, hogy kapcsolatba kerülj Istennel, élj szentül amiatt a kapcsolat miatt, amit már megkaptál Tőle.

Nyugalom Jézusban János 5:16-27
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. János 5:16 A szombat (Sabbath) először a 2. Mózes 16-ban kerül említésre, amikor az Úr csodálatos módon mannával kezdte ellátni Izráel gyermekeit a pusztában. Azt parancsolta nekik, hogy a hatodik napon kétszer annyi mannát gyűjtsenek, mivel a hetedik napon nem fog nekik mannát adni. Nem sokkal ezután az Úr a Tízparancsolatban parancsolta meg a szombat megtartását. (2. Mózes 20:8-11.) Ebben a parancsban Isten a szombatot a teremtéskori hetedik napi pihenéssel kötötte össze. A Kolosszé 2:16-17 kijelenti, hogy a szombat jelképes értelmű volt. A 2. Mózes 23:12 szerint a szombat egyik célja az volt, hogy minden héten egy nap pihenést adjon mind embernek, mind állatnak. A mai orvostudomány bizonyította, hogy testünknek hetente legalább egy nap pihenésre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön. Az 5. Mózes 5:15 világosan mutatja, hogy a szombat
emlékeztetőül szolgált a zsidóknak az egyiptomi szolgaságra és a szolgaságból való szabadulásra - mely nem saját erőfeszítésükből, hanem Isten természetfeletti hatalma által történt.
Az Újszövetségben még világosabb célja van a szombatnak. A Kolosszé 2:16, 17-ban Pál feltárja előttünk, hogy a szombat csupán az eljövendő dolgok árnyéka volt és most Krisztusban teljesedett be. A Zsidó 4:1-11 egy szombati nyugalomról beszél, mely már elérhető a számunkra, de nem szükségszerűen működik minden újszövetségi hívőben. Az újszövetségi szombat napi nyugalom egyszerűen az Istennel való kapcsolat, melyben megszűnünk különböző dolgokat cselekedni saját erőfeszítésünkből, és engedjük, hogy Isten cselekedjen rajtunk keresztül. (Galata 2:20; Zsidó 4:10.)
A szombat nem egy naptári nap, hanem az Istennel való kapcsolat, Jézuson keresztül. Nyugodj meg az Ő szeretetében és engedd, hogy használjon ma.

Azokról az írástudókról Máté 12:1-14; Márk 2:23; 3:6; Lukács 6:1-11
Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. (Lukács 6:7)
Az írástudók a Szentírásokat másolták. Megőrizték a szájhagyomány útján terjedő törvényt és hűségesen lejegyezték az Ószövetségi írásokat. Ezsdrás egy írástudó volt a zsidók babiloni fogsága idején, istenfélő ember volt. Az írástudó hivatala értékes volt, mégis Jézus gyakran megfeddte kora írástudóit azért, mert túlléptek a feladatukon, az Írások másolásán. Hatalmas mennyiségű
értelmezést gyűjtöttek össze, ami a hagyományokon alapult. Hozzátettek az Írásokhoz, ezzel pedig hatástalanították Isten Szavát (Márk 7:13.) Az írástudók független társaság lettek a törvények értelmezői és a nép vezetői között. Néha még saját parancsolataikat is megkerülték (Máté 23:2-4.) Jézussal is összetűzésbe kerültek, mivel Ő hatalommal tanított és elmarasztalta a
külsődleges formalizmust, amit ők annyira kedveltek. (Máté 7:28,29.) Pétert és Jánost üldözték (Apcsel 4:3-7) és részesei voltak István megkövezésének is. (Apcsel 6:12.) Bár az írástudók többsége Jézus ellen volt, néhányan azonban hittek benne. (Máté 21:15.)
Az írástudók külsőleg szentnek tűntek, azonban a szívük messze volt Istentől. Nem ismerték el Jézust Messiásuknak. Ez velünk is megtörténhet, amikor mindent tudunk a Bibliáról, de megfeledkezünk az Istennel való személyes, intim kapcsolatunkról. A fejünk ismerettel lesz tele, amiről a Biblia azt mondja: “az ismeret felfuvalkodottá tesz”. (1 Korinthus 8:1.) Büszkék, ítélkezők és követelődzők leszünk, mint az írástudók.
Ma, engedd, hogy a szíved lágy és befogadó legyen a Szent Szellem számára, ahogy az Isten Beszédét olvasod. Imádd Őt, miközben az Írást tanulmányozod. Engedd, hogy a Vele való kapcsolat vezessen.

Az Ő csodálatos irgalma Máté 12:15-21; Márk 3:7-19; Lukács 6:12-16
Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. (Máté 12:20)
Isten irgalma enyhíti a bukott ember szenvedéseit. Sokszor Isten irgalmát együttérzésnek, szerető jóságnak is nevezzük. A bűnös ember felé fejeződik ki, a bűnök okozta nyomorúságok miatt.
Jézus a hitetlen embert “töredezett nádhoz” hasonlítja. Palesztina mocsaras területein növő nád rendkívül törékeny volt, könnyen meg lehetett repeszteni, vagy eltörni. A “füstölgő lámpabél” az olajban úszó, lenből készült szövet darabra utal, amely fényesen világított a nyitott lámpásban. Azonban az olaj megfogyatkozásakor a lámpabél csupán füstölgött egészen addig, amíg nem pótolták az olajat a lámpában. Ezek a példák azt illusztrálták, hogy Jézus irgalommal szolgált azok felé, akiket megsebzett, összetört a bűn (Lukács 4:18.) és elvesztették az olajukat (szellem).
Jézus azért jött, hogy új olajjal töltse meg az embereket. (Máté 5:3; Apcsel 1:5; 2:4.) A zsidók hozzá voltak szokva a törvény ítéleteihez, de Jézus azért jött, hogy kegyelemmel és igazsággal szolgáljon ( János 1:17), még a nemzetek felé is. (Máté 12:18-21.) Azért jött, hogy elvegye a bűneiket és lángra lobbantsa a szellemüket a sajátjával.
Hívőként tudjuk, hogy hatalmas üdvösségünk Isten irgalma miatt adatott nekünk, nem pedig érdemeink, elismerésünk alapján. Ahogy Pál apostol mondja: “nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.” (Titus 3:5.)
Ma, talán úgy érzed magad, mint egy megrepedezett nád, vagy egy füstölgő lámpabél, de nem számít, hogy mit tettél rosszul, hogyan vétkeztél, Isten csodálatos irgalma a rendelkezésedre áll. Fogadd el és helyre fogsz állni! Ez az a győzelem, amiért eljött Jézus.

A vetés és aratás törvénye Lukács 6:17-49
Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Lukács 6:38
Ez az ige felfedi előttünk Isten törvényét a vetésről és aratásról. A szellemi világban ugyanúgy működik, mint a fizikai világban. Pontosan úgy, ahogy magot „adunk” a földbe, hogy viszonzásképpen sokszorosát arassuk, így van mindennel, amit adunk. Akár pénzről, anyagi javakról, érzelmekről (amilyen a szeretet vagy gyűlölet), imáról, vagy az időnkről van szó, azt fogjuk aratni, amit
elvetettünk. Ugyanazt a dolgot aratjuk, amit elvetettünk, és annak arányában aratunk, amilyen mértékben vetettünk. (Galata 6:7-8.) „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” (2. Korinthus 9:6.) Ez a törvény pozitív vagy negatív dolgok esetében is működik. Ha kárhoztatást vetünk, akkor kárhoztatást is aratunk. Azonban, ha elcsípjük magunkat
ezzel a bűnnel, akkor Isten megbocsájtásának nagyobb törvénye segíthet legyőzni az elvetett kárhoztatás aratását. Az általunk adott negatív dolgok nem feltétlen szükséges, hogy visszatérjenek hozzánk, ha a megbocsájtás nagyobb törvényét alkalmazzuk. (1. János 1:9.) Hasonlóképpen, azok a jó dolgok, melyeket elvetettünk akár le is nullázódhatnak, ha nem folytatjuk a jó cselekvését. (Galata 6:9.) Ha pénzügyeinkért imádkozunk, Isten nem fog hamis pénzt forgalomba hozni és a zsebünkbe tenni. Embereket fog arra használni, hogy nekünk adja azt. Hinnünk kell abban, hogy az
Úr meghallgatja és válaszol imáinkra, és azután imádkozzunk azokért az emberekért, akiket Ő a válasz kivitelezéséhez használ. Ez jelenthet egy munkaadót, vagy egy vevőt, aki megvásárolja majd a termékeinket.
Ma, határozzad el a szívedben, hogy bármit odaadsz, amire a Szent Szellem ösztönöz, akár az időd, az együttérzésed, az imád, vagy a pénzed legyen is az. Tedd ezt hitben, tudván, hogy Isten egyik törvényében munkálkodsz.

Kinek a hite tette ezt? Lukács 7:11-17
Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: “Ne sírj!” Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: “Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Lukács 7:13-14
Az özvegyasszony fiának halálból való feltámasztását gyakran annak bemutatására alkalmazzák, hogy Jézus csodát tett valakivel, aki nem tanúsított hitet, Jézus csupán saját hitét használta. Azonban a Márk 6:5-6 szerint Jézus nem tudott (és nem is tett) a lakóhelyén nagy csodákat az emberek hitetlensége miatt. Sok más Ige azt mutatja, hogy a hitnek jelen kell lenni ahhoz,
hogy Istentől elfogadhassunk. (Márk 11:23,24; Jakab 1:5-7.) Kinek a hite volt jelen ebben az esetben? Először is, a fiú anyja hittel reagált Jézusra. Az asszony megengedte Jézusnak, hogy félbeszakítsa a temetési szertartást és azt mondja, hogy ne sírjon – ezt a reakciót hitként értelmezhetjük. Ezek az emberek nem különböznek a mai gyászolóktól. Ha az asszony ellenállt volna Jézus
beavatkozásának, akkor a tömeg az asszony oldalára állt volna szánalomból, de nem jegyeztek fel ilyenfajta reakciót. Jézus volt a parancsnok ebben a pillanatban és az asszony engedelmeskedett neki. Másodszor, nem bizonyítható, hogy a halott személynek nem volt választási lehetősége a történtek folyamán. Az emberek nem szűnnek meg létezni a haláluk pillanatában, egyszerűen csak elhagyják a testüket. Az asszony fia nagyon is élő volt a szellemében. Sokan, akik feltámadtak a halálból elmondták, hogy volt választásuk abban, hogy visszatérjenek vagy ne a testükbe. Bár ezt az elvet nem igazolhatjuk az Igéből, de ki sem zárhatjuk. Bizonyosan tudjuk, hogy mikor Lázárt feltámasztotta Jézus a halálból, nem kérte az Atyát, hogy tegye ezt meg, egyszerűen Lázárnak
mondta, hogy jöjjön ki ( János 11:43), tehát Lázár meghallotta Őt. Érdekes módon Márta hite hozta el a csodát. ( János 11:22.)

Bármivel is találkozol ma szembe, csak higgy. Válaszd a hitet abban, amit Isten megígért, hogy meg fog cselekedni, nyúlj ki hitben és fogadd el a csodádat.

Egy igában Jézussal Máté 11:20-30
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mát 11:29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” Máté 11:28-30
Az iga fából készült, az alsó részén két nyílás helyezkedett el. Az iga két ökör nyakán nyugodott, melyeket eke vagy kocsi elé fogtak. Átvitt értelemben az iga szolgaságot, alávetettséget jelentett. Jézus figyelmeztetett bennünket arra, hogy vessük alá magunkat Neki, mivel az igazi nyugalom az Ő szolgálatából származik – nem a magunkéból. Egy új ökröt gyakran úgy képeztek ki a szántásra, vagy a kocsi vontatására, hogy egy tapasztalt ökörrel fogták közös igába. Az iga visszatartotta a fiatal ökröt attól, hogy a saját dolgai után nézzen, és hamarosan megtanult mesterének
engedelmeskedni. Hasonlóképpen működik a Jézussal való közös iga. “Az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit! “ ( Jeremiás 10:23.) Igát kell viselnünk ifjúságunk idején ( Jeremiás siralmai 3:27.), ha érett kereszténnyé szeretnénk válni, de ezzel véget is ér az összehasonlítás. Az ökröket ugyanis gyakorta igen durva módon bírták rá az engedelmességre, ám Jézus szelíd és alázatos szívű, szeretetével nyer meg magának bennünket. Jézus többet húz a teherből, mint azt a része diktálná; ezért a terhünk könnyű. A világ legszeretőbb édesapja sem hasonlítható mennyei édesapánk szeretetéhez. Mégis, sokszor könnyebb hinnünk egy apa, anya, vagy házastárs segítségében, mint abban, hogy Isten védelmez bennünket, megáld, és ellát minket. Viszonylag kevesen kételkednek valójában Isten képességeiben, de sokan kételkednek abban, hogy Ő hajlandó a képességeit a javunkra fordítani. A kételkedés és a hitetlenség okozza,
hogy nélküle teszik mindennapi dolgaikat. Ezekben a versekben Jézus arról biztosít téged, hogy az Ő szeretete és hajlandósága, hogy megmutassa a szeretetét messze túlhalad minden emberi
kapcsolatban tapasztalt szeretetet és hajlandóságot.

Nemcsak azt szeretné, hogy szeressed Őt, de azt is akarja, hogy engedd, hogy szeressen ma téged.

A megbocsájthatatlan bűn Lukács 7:36; 8:3; Máté12:24-31; Márk 3:22-30
“Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Máté 12:31
Ebben a részben Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem elleni káromlás lényege az, ha a Szent Szellem munkáját az ördögnek tulajdonítják. A Bibliában sokan megtették ezt, például a Tarsusi Saul is, aki végül Pál apostol lett. Azonban az 1. Timótesus 1:13-ban Pál azt mondja, hogy irgalmat nyert káromlása miatt, mivel azt “tudatlanul tette, hitetlenségében”. Tehát a Szent Szellem elleni káromlást, melyről Jézus szól, szándékosan és tudatosan kell elkövetni a Szent Szellem ellen. Ez párhuzamban áll a Zsidó 6:4-6 verseivel, ahol a kegyelemből való kiesés feltételeiről van szó. Ez a rész azt mutatja, hogy csak érett keresztény képes ezt megtenni. Hasonlóan, azok az indulatos kijelentések, melyeket valaki tudatlan hitetlenségében mond a Szent Szellem ellen, valójában nem tudva, hogy mit is mond, ezek a kijelentések megbocsájthatóak. Ez nem a Szent Szellem elleni káromlás. Emberi nézőpontból nem húzható világos vonal, amely megmutatja, hogy mikor követ el valaki elszámoltatható módon káromlást, mikor követi el a megbocsájthatatlan bűnt. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten ismeri az emberek szívét és igazságosan fog ítélni ebben az esetben is. Isten Igéje valójában azt mutatja, hogy ha valaki reménytelenül visszacsúszik, akkor elveszíti a Szent Szellem meggyőző jelenlétét. (Róma 1:28.) Tehát azok, akik bűnbánatot éreznek avégett,
hogy esetleg káromolták a Szent Szellemet, nem érték el a megbocsájthatatlan fokozatot; ha elérték volna, akkor már nem érdekelné ez őket.

Ha érzékeny és szeretetteljes a szíved a Szent Szellem felé, akkor semmi közöd sem lehet ehhez a bűnhöz. Hallgass Rá ma is!

Ami mindent megér Róma 8:1-20
Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Róma 8:18
Az emberek rettenetes dolgokat szenvednek el a világban. Ha egy pillantást vetünk az emberiség történelmére, akkor oly mértékű, elmondhatatlan mennyiségű szenvedést tapasztalunk, hogy felmerülhet bennünk: hogy fogja Isten bizonyos emberek szeméből eltörölni a könnyeket? ( Jelenések 21:4.) Ez a vers azonban biztosít bennünket, hogy Isten jutalma sokkal nagyobb lesz,
mint saját szomorúságunk. Az életben sok dolog csak sok erőfeszítések és nehézségek árán valósul meg. A gyermekszülés során például, a terhesség kilenc hónapja nem csupa öröm, és
maga a szülés eseménye fájdalmat és szenvedést is tartogat. Ennek ellenére, Jézus azt mondja, hogy hamar feledésbe merül mindez, mivel a megszületett kisgyermek
megörvendezteti a szülőket. ( János 16:21.) Az atlétáknak is szenvedéseket kell kiállniuk, ám valamennyi szenvedésüket feledteti a megnyert aranyérem okozta eksztatikus érzés. A végeredmény minden erőfeszítést megérdemel. Ez történik velünk, amikor látjuk Jézust. A történelem során az embert érő legrosszabb igazságtalanság sem hasonlítható ahhoz a dicsőséghez, amely azokra vár, akik szeretik az Urat. Ha valaki nem ilyen módon látja, akkor felemeli a szenvedéseit a Krisztusban lévő örökkévaló jutalom fölé. Ez könnyen megtörténhet, mivel olyan könnyű a jelen fájdalmát érezni, de ők sosem élték át az eljövendő dicsőség ízét. Bizonyára egyikünk sem értette meg teljesen, hogy milyen csodálatos lesz az örökkévalóság Jézussal. (1. János 3:2.)

Vegyél örömöt abból, hogy bármit is szenvedsz el ma, a feledés homályába fog veszni, amikor Isten korlátlan áldásait megtapasztalod az örökkévalóságban.

Hit Istenedben, vagy hit a hitedben? Márk 11:20-26
Jézus így válaszolt nekik: “Higgyetek Istenben! (Márk 11:22)
Ezt az igerészt gyakran annak tanítására használták, hogy legyen hitünk a saját hitünkben. Igaz, szükséges megértenünk és elhinnünk, hogy a hitünk, amellyel bírunk elegendő ahhoz, hogy bármit elvégezzen, amire szükségünk van az Úrtól, de ez az igevers egész pontosan azt tanítja, hogy a hitünknek Istenben kell lennie, nem pedig saját hitünkben. Hitünknek egy rajtunk kívüli személyben kell lennie, mert egyébként egyszerűen New Age hívők vagyunk. Ha hitünk saját magunkban, vagy körülményeinkben van, akkor kudarcra vagyunk ítélve. Amikor a hitünk Istenben van, akkor ez a hit erőteljes, meggyőző!
A Zsidó 12:2 azt mondja, hogy nézzünk Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégezőjére. A hit Istennel kezdődik és végződik. A hit teljes mértékben Tőle függ. Annak a személynek, akinek a hite igazán Istenben van, nem jelent nehezebb feladatot “nagyobb” dologban hinnie, mint egy könnyebben hihető, kisebb dologban. Minden kicsi dolog Isten képességeihez viszonyítva. Ő korlátok nélküli. Ha a
hitünk Istenben van, akkor hitünk nem kell, hogy korlátok közt legyen. Istenben van a hited? Könnyű ezt mondani. Bármit el tudsz hinni, vagy vannak bizonyos “túl nehéz” dolgok? Ha a hited korlátozott, akkor nincs teljesen Istenben még. Akkor még túlzottan magadra, vagy másokra támaszkodsz. Amikor a hited egyedül Istenben van, akkor semmi sem lehetetlen. (Márk 9:23; 10:27.) Istent korlátozhatod. (Zsoltárok 78:41.) Az egyik leggyorsabb módja ennek, ha több hited van a saját képességeidben, hogy azok kudarcot vallanak, mint Isten képességeiben benned, melyek sikerhez vezetnek.
Ma, teljes hitedet helyezd Ő belé. Ez a kulcs, hogy egy igazán örömteli napod legyen!

Mi van a kezedben? 1. Péter 5:5-11
Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1. Péter 5:7)
A legfiatalabb fiam majdnem három évesen kezdett el beszélni. Nem volt semmi baj vele – miért is beszélt volna, amikor három ember vette körül, akiket bármire rávehetett, ha csak rámutatott valamire, vagy rámordult. Okosabb volt mindannyiónknál, és ennek meg kellett változnia. Egy nap kifelé jövet agy nyilvános illemhelyről, megpróbálta kinyitni az ajtót, de a kilincs rugója túl erős volt a számára, hogy elfordítsa. Rám nézett és nyögött egyet, de én azt feleltem neki, hogy szólnia kell, mielőtt kinyitnám előtte az ajtót. Ellenállt és nem engedte el a kilincset. Mások is várakoztak ott, ezért aztán nekem kellett kinyitnom az ajtót. A kicsiny kezével még mindig markolta a kilincset, így azért hogy elfordíthassam a kilincset és kinyithassam az ajtót, meg kellett szorítanom a kezét. Felismertem, hogy először rá kell vennem, hogy elengedje az ajtót, hogy kinyithassam azt. Nem sokkal ezután, az Úr szólt hozzám: “Így van ez veled is. A problémáid annyira szorosan a kicsi kezeid között vannak, hogy addig nem tudok mit tenni, amíg el nem engeded.” Hoppá! Azonnal tudtam, hogy miről beszél az Úr. A szolgálat anyagi dolgaival foglalkoztam. Éjjel és nappal azon törtem a
fejem, hogy mit is tehetnék a helyzet javításáért. A gondomat nem Őrá vetettem. Még mindig szorítottam a kis kezeimmel. Jelképesen kinyitottam a kezem és azt mondtam: “Uram, neked adom a problémámat. Te nyitod ki az ajtót.” Ő meg is tette, természetesen, a szükségeinkről gondoskodott.

Távolt tartod az Urat attól, hogy beavatkozhasson a körülményeidbe, mivel olyan szorosan megragadtad a problémádat? Ereszd el azzal, hogy Rá veted
a gondjaidat, mert Ő gondoskodik rólad. Jobban kezeli a problémáid, mint te tudnád.

Koldus vagy hívő? Márk 10:46-52
Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Márk 10:46
Ezelőtt Bartimeus számára nem volt más lehetőség, mint a koldulás. Nem volt gyógymód a vakságára. De néhány ember beszélt neki egy emberről, Jézusról, aki gyógyította a vakságot. Ez az ember most éppen mellette haladt el, és Bartimeus kiabálni kezdett, Dávid fiának nevezte Őt. Ez azt mutatja, hogy Messiásként ismerte el. A testben megjelent Isten haladt el. Semmi más nem számított!
Bartimeus számára lett volna más választás is. Az ott álló emberektől pénzt koldulhatott volna, sőt, ezen a napon több hónapnyi pénzt is megszerezhetett volna. Koldus élete nagy lehetősége lehetett volna. A koldusok így gondolkoznak. De Bartimeus ezen a napon elfordult a koldus élettől és hívő lett. Nem egy lehetőségre gondolt, ami a koldus sorsában előtte állt, hanem egy vadonatúj életről, egy olyan életről, amely nem a kéregetésről szól, egy független életről, ahol magának keresheti meg a jövedelmét és másoknak is segítséget nyújthat. Milyen döntéseket hozol? Annyira el vagy foglalva a status quo fenntartásával, hogy elmulasztod azt a lehetőséget, amit Jézus jelent az életed megváltoztatására? Annyira elfoglalt vagy az életeddel, hogy nincs időd tanulni és imádkozni? Képtelen vagy gyülekezetbe menni az üzleti dolgaid miatt? Ez olyan, mintha Bartimeus nem kiáltott volna gyógyulásért, mivel óriási lehetőség adódott a koldulásra.

Ne engedd, hogy a mindennapi élet kívánságai arra ösztökéljenek, hogy elmulaszd Jézust, amint elhalad melletted ma. Dobj el minden koldus rongyot és cselekedj hívőként.

Mennyire vagy elkeseredve? Márk 10:46-52
Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: “Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Márk 10:48
Lenyűgöző, hogy mekkora hatást gyakorolnak ránk mások! Intenzív vágy él valamennyiünkben, hogy megfeleljünk a körülöttünk lévők elvárásainak. A csoport részévé szeretnénk válni. Nem akarunk kívülállók lenni. Elfogadást keresünk. De a tömeg sohasem megy végig Istennel az úton. Azok, akik Isten legjobbját kapják, ellene kell álljanak a tömegnek. Bartimeust rászorították arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen. A többi ember megválaszthatta, hogy hol akart élni, mivel akarta megkeresni a kenyerét, de egy vak embernek nem volt más választása, mint a koldulás. Azonban, amikor Bartimeus hallott Jézusról és az általa végzett csodákról, hirtelen választási lehetőséget kapott! Választhatott, hogy higgyen és meggyógyuljon. A vak koldus belsejében, mélyen a szívében egy hívő lakozott. Bartimeus vágyott arra a napra, amikor Jézus keresztezi az útját és ez a nap eljött. Nem hagyta, hogy bárki meggátolja abban, hogy megszerezze a saját csodáját, így abban a
pillanatban, amikor tudta, hogy Jézus közel van hozzá, kiabálni kezdett: “Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Az emberek megdöbbentek a kitörésén, de ő egy egész életet töltött döbbenetben és szégyenben, és többé már nem akart így élni. Ha nem tette volna magát látványossággá, akkor a dolgok talán sohasem változnak meg. Most vagy soha.
Van valami erőteljes abban, amikor a kétségbeesés Jézusban való hittel kombinálódik.

Eléggé el vagy keseredve ahhoz, hogy bármit meg tégy ahhoz, hogy Jézust megérintsd és elfogadd mindazt Tőle, amit számodra kínál? Ne hagyd, hogy valaki, akárki megakadályozzon abban, hogy a legjobbat megkaphasd Tőle!

Készülj a csodádra! Márk 10:46-52
Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Márk 10:50
Bartimeus idejében a koldusok megkülönböztető ruházatot viseltek. Amikor Bartimeus ledobta a ruháját ezzel egy figyelemreméltó kijelentést tett. Azt mondta, “Befejeztem a koldulást.” Hitte, hogy Jézus meggyógyítja a vakságát, és ennek megfelelően is cselekedett. Amíg vak volt, nem láthatta az általa viselt ruhát, de mások látták. A kultúrája arra kötelezte, hogy olyan ruhát viseljen, ami megfelelt az életben betöltött helyéhez. A koldusokat nem igen szerették. Ugyanis nem voltak a társadalom produktív tagjai. Elviselték őket, vagy szánták, de nem csodálták. Nem rendelkeztek
azokkal a privilégiumokkal, melyekkel a normál emberek. Bartimeus bizonyára gyűlölte azokat a különbségeket, melyeket a vaksága okozott. Kétségtelenül arról álmodott, hogy mi lenne, ha láthatna? Miután hallott arról, hogy Jézus vakokat gyógyít, valószínűleg határozott elképzelése lett arról, hogy mit tenne, ha Jézus elhaladna egyszer mellette. Egy dolgot biztosan tudott: Ha Jézus a közelében járna, nem engedné, hagy bárki, vagy bármi megakadályozza abban, hogy elfogadja a gyógyulását. Soha többé nem menne vissza koldulni, és bizonyára azon is elgondolkodott, hogy mit is tenne, miután újra képes lenne látni. Bartimeus tudta, hogy Jézus biztosan meg fogja gyógyítani, és soha többé nem lesz szüksége a koldus ruházatra. Mennyire vagy meggyőződve arról, hogy
Ő meggyógyít, megváltoztat és megszabadít? Ragaszkodsz a régi ruháidhoz arra az esetre, ha semmi nem történne veled és koldusként kellene tovább élned? Ez nem igazi hit.

Gondolkodj Isten ígéretein egészen addig, amíg úgy látod magad, hogy elfogadod azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van. Azután ne készíts terveket, hogy visszatérj oda, ahol megelőzően voltál.

Isten igazságai hozzád tartoznak Máté 13:1-13
Ő így válaszolt: “Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Máté 13:11
Isten igazságai az Ő gyermekei részére vannak elrejtve – nem előlük. Isten odaadta nekünk a titkokat, melyek azok az igazságok, amiket csak az Ő gyermekei érthetnek meg. Csak az újjászületett hívők vehetik azokat az isteni kijelentéseket, melyekből megismerhetjük Isten Királyságának működését. Isten azt akarja, hogy minden ember belépjen és élvezze az Ő Királyságát. Nyílt meghívót küldött mindenki számára, hogy fogadja el a szellemi újjászületést, mely jogot biztosít Isten Királyságának titkainak kijelentéséhez. Ahogy az 1. Korinthus 2:14 mondja, a természetes ember nem fogadhatja be Isten Szellemének dolgait, mert ezek csak szellemben ragadhatóak meg. Aki megtagadja Jézust, az minden szellemi bölcsesség és ismeret forrását is megtagadja. (Kolosszé 2:3.)
Isten azok számára tette félre az örök élet mély megértését, akik befogadják Jézust. Ezután bölcsességet nyerhetünk a Szent Szellemen keresztül, aki a szellemünkben él, hogy kijelentést kapjunk az Ő Igéjéből, és bölcsességet nyerjünk az élethez. Ilyen módon védi meg Isten a törvényét, melyre az Univerzum létezését is alapozta attól, hogy Sátán és démoni királysága visszaéljen vele.
A Máté 13-ban olvasható igében Jézus azokról beszél, akiknek kijelentésen alapuló ismerete van Isten titkairól. Ők még több kijelentést kapnak és abban a bővölködő életben járhatnak, amelyet Isten készített részükre. ( János 10:10; 2 Péter 1:3.) Azok, akik nem haladnak tovább a kijelentésben, végül elveszítik azokat a kijelentéseket is, amelyeket kaptak és megtévesztésbe kerülnek. Isten fokozatosan jelenti ki számunkra igazságait, nem egyszerre (Ézsaiás 28:9, 10.), keresnünk kell Őt kitartóan.

Amint Isten már számodra megmutatott kijelentéseiben jársz, még több igazságát fogja számodra kijelenteni. Isten igazságai csak azok számára rejtélyesek, akik nem lágyították meg a szívüket azzal, hogy teljes szívükkel keresik az Urat. Jeremiás 29:13 szerint “És keresni fogtok engem és megtaláltok, amikor teljes szívetekből kerestek engem.”

Őrizd a lelkiismereted Máté 13:14-23
Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Máté 13:15
A “megkövéredik” szó jelentése: “fokozatosan egyre intenzívebb, növekvő”. Azt mutatja, hogy a szív ilyen jellegű állapota nem olyan dolog, ami velünk született, vagy ami hirtelen ér el bennünket.
Hosszabb ideig tartó folyamat eredménye. Ezért nem szabadna megsértenünk lelkiismeretünket még kicsi dolgokban sem. Lelkiismeretedre vigyázva érzékeny maradhatsz Istenre és megakadályozhatod, hogy szíved megkeményedjen. Ha érzékeny maradsz a Szent Szellemre még a kis dolgokban is, akkor meg fogod érteni, és érettségre jutsz az Úrban, egyre teljesebb
és teljesebb leszel. A Szellemben való járás a testben való járással ellentétesen befolyásolja azt, ahogy mennyire érzékeled Isten szeretetét. Ha “szokásos módon” vétkezel és nem teszel erőfeszítést, hogy ellenállj a testnek, akkor a lelkiismereted sérül, és kárhoztat téged. Isten sohasem kárhoztat, mert a gyermeke vagy, és feltétel nélkül szeret, de a lelkiismereted kárhoztatni fog. A földi életedben az, hogy tudatában vagy Isten szeretetének, a mindenséget jelent. Az Ő szeretetének ismerete és az abban való bizonyosság segít ellenállni a bűnre vezető kísértéseknek, és segít megtartani a tiszta lelkiismeretet és szívet. Az 1. János 3:21 szerint, “Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt.”

Ma, légy meggyőződve arról, hogy Isten szeret téged, teljes mértékben függetlenül attól, amit tettél. Ezután bizalmad lesz ahhoz, hogy tovább lépj az életben afelé, amit Ő készített a számodra, legyőzve a bűnt és sikeressé válva az életed minden területén.

A szamár és a szamárcsikó csodája János 12:14-15
Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: “Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” János 12:14-15
Ez az ige a Zakariás 9:9 versének beteljesedése, mégpedig az utolsó részletig. Zakariás nemcsak azt prófétálta, hogy Jézus szamáron fog megérkezni, de azt is, hogy csikón, azaz egy betöretlen szamáron. Kinyilvánította, hogy az emberek örülni és kiáltani fognak a Messiás láttán, ami bizonyosan ezen a napon teljesedett be. Mind a négy evangéliumi beszámoló tartalmazza a dicsőséges bevonulást, de egyedül Máté jegyzi fel a szamárcsikót. Egyszerű magyarázatul szolgálhat az úgynevezett “ellentmondásra”, hogy Jézus a csikón ült, míg a többi szamár mellette haladt, Jézus útja során a többi állaton is ülhetett. Jézus egy ideig nem volt Jeruzsálemben és nincs arra utalás, hogy előzetesen bármely szervezés kapcsán ezeket az állatokat odarendelte volna. A szamár és a szamárcsikó holléte természetfeletti ismeret volt, amelyet a Szent Szellem jelentett ki Számára. Isten csodát munkált az állatok tulajdonosában is, azért, hogy hajlandó legyen elengedni ezeket az állatokat. Talán Jézus egyik odaadó híve volt, aki örömmel bocsájtotta Jézus rendelkezésére tulajdonát, amikor megtudta, hogy a Mesternek van rájuk szüksége. Bármilyen módon is történt, ezt a történetet Isten csodálatos módon rendezte meg Jézus életében.

Mire van szükséged ma? Isten gyermekeként és Jézus Krisztus társörököseként minden szükséged be van töltve már. Ahogy Jézussal is történt, a Szent Szellem neked is megmondja, hogy hová kell menned, kivel kell találkoznod, hogy a szükséges forrásokat megkaphasd, amivel betöltheted az Ő elhívását az életedben.

A dicséret és imádat ereje Lukács 19:29-40
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: “Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” De õ így válaszolt: “Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Lukács 19:39-40
Nincs semmi rossz az Isten dicséretében. Az Írás több ezerszer bátorít erre, sőt meg is parancsolja. Az ok, amiért a farizeusok annyira idegesek lettek, hogy ők nem ismerték el Jézust Istenként. Jézus részéről botrányos lett volna elfogadni az imádatot, ha nem lett volna tényleg Isten. Ez egy újabb bizonyítéka isteni származásának. Csak Lukács jegyzi fel evangéliumában a farizeusok ellenkezését és Jézus erre adott feleletét. Ez volt Izrael Királyának dicsőséges bevonulása, amit Virágvasárnapként is ismerünk, melyet megprófétáltak és évszázadokkal megelőzően vártak. Az izgalom tetőfokára hágott. Ha az emberek visszautasították volna a dicséretet, akkor a teremtett világ spontán dicséretbe tört volna ki. Egyetlen kőnek sem kellene azt tennie, amire Isten bennünket teremtett. Ha valamennyi szerző leírását összerakjuk a tömeg reakciójának megfogalmazásához, akkor a következőt találjuk: “Hozsánna a Dávid fiának” (csak Máté). “Áldott Ő” (“a Király – Lukács, “Izrael Királya” – János, “aki az Úr nevében jön”. “Áldott legyen a mi atyánk Dávid királysága, aki az Úr nevében jön.” (csak Márk). “Hozsánna a Magasságban” (Máté és Márk). “Béke a Mennyben és dicsőség a magasságban.” (csak Lukács).
Egyedül Isten számára van félretéve az imádat, az ördög mindig ezt kereste. Ha nem tudja magának megszerezni, akkor megpróbálja elfordítani az embereket attól, hogy Istennek adják imádatukat. Ezért történt, hogy a farizeusok, akik Sátán bábjai voltak, azt akarták, hogy az emberek fejezzék be Jézus dicséretét.

Ha azt szeretnéd, hogy az ördög ma rettegve fusson el tőled, akkor dicsérd és imádd az Urat teljes szívedből.

A Páska jelentése Lukács 22:15-18
“Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.” Lukács 22:16
Az Úr tanítványaival kívánta megosztani a Páska vacsorát. Kevesebb, mint huszonnégy órája volt arra, hogy befejezze a küldetését, és mint bárki más, aki megpillantotta a célegyenest, bizonyára izgalmat és megkönnyebbülést érzett. A Páska vacsora a zsidók egyiptomi fogságból való szabadulására való emlékezés volt. (2 Mózes 13:3-10), de egy sokkal mélyebb szellemi tartalommal is bírt, ami Jézus halálán keresztül teljesedett be. Az eredeti Páska éjjelén az Úr áthaladt Egyiptom földjén, és megítélte a földet, minden elsőszülöttet megölt az emberek és állatok közül egyaránt. Az ítélet
elkerülése végett minden zsidó családnak le kellett ölnie egy hibátlan bárányt, venni kellett a vérét és meg kellett jelölni a ház ajtófélfáit vele. Reggelig a házon belül kellett maradniuk a vér befedezése alatt. Amikor az Úr éjjel végighaladt a földön és elvégezte az ítéletet, akkor elhaladt azon házak mellett, melyek ajtófélfáin a bárány vére volt.
Ez tökéletes képe annak a megváltásnak, amit Jézus értünk tett a vére által. Jézus a zsidó év első hónapjának 14. napján áldoztatott meg – pontosan azon a napon, amikor a Páska bárányt megölték a Templomban. Valóban “Krisztus a mi Páskánk értünk áldoztatott.” (1. Korinthus 5:7.)
Ma, ítéletet érdemelnél a bűneid miatt, de amikor Jézust Uradnak és Megmentődnek vallottad meg, akkor az Ő vérét alkalmaztad a szívedre. Ma már nincs semmi félnivalód az Ítélet Napjától, mivel bűneid megbocsátást találtak és végleg el lettek törölve. Többé már nem vagy ítélet alatt. Isten kegyelme és irgalma alatt vagy.

Jézus érzelmi fájdalma Lukács 22:43-44
Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. (Lukács 22:44)
Érdekes, csak Lukács jegyezte fel az evangéliumban, hogy Jézus verejtéke “nagy vércseppekben” hullott. Valószínűleg azért történt így, mert Lukács orvos volt, és ez a tény számára különös jelentőséggel bírt. Orvosi feljegyzések szóltak arról, hogy szélsőséges emocionális nyomás hatása alatt emberek gyakorlatilag vért izzadtak.
Lukács az egyetlen író, aki azt is feljegyezte, hogy Jézust angyal erősítette. A másik eset, amikor ez történt, amikor Jézus negyven napot böjtölt a pusztában és az ördög kísértette. A Biblia szerint angyalok szolgáltak felé. (Márk 1:13.) Ebben az esetben is természetfeletti segítségre volt szüksége a szenvedések elviseléséhez. Az “olyan volt, mint” szóhasználat azt is jelentheti, hogy Jézus verejtéke csak állagában és méretében volt hasonló a vérhez, de biztosan alábecsüli azt a szenvedést, amit Jézus fizikai testében értünk szenvedett. Értünk való szenvedése több volt pusztán fizikai szenvedésnél. A kertben Ő érzelmileg szenvedett, majdnem egészen a halálig. Ahogy Lukács írja, egy angyalnak kellett hozzá jönnie, hogy erőt adjon, egyébként pusztán az érzelmi tusakodás megölhette volna Őt. Nem könnyű ebben a világban élni, és biztos vagyok benne, hogy voltak az életedben nehézségek, vagy akár tragikus időszakok is. Eljutottál már valaha is arra a pontra, hogy a rád nehezedő érzelmi nyomás alatt vért kezdtél izzadni?
Jézus pontosan ezen ment keresztül érted. Ő valamennyi érzelmi fájdalmadat és nyomorúságodat felvette, hogy szabad lehess. Ha bármely kételyed lenne azzal kapcsolatban, hogy ő tényleg azt akarja, hogy boldog és szabad légy, akkor emlékezz arra a vérre, amely a kertben érted omlott ki.

Nevének ereje János 18:5-9
Amikor azt mondta nekik: “Én vagyok” – visszatántorodtak, és a földre estek. ( János 18:6)
Nyilvánvaló, hogy Isten ereje taszította ezeket az embereket a földre, de miért történt, hogy akkor estek le, amikor Jézus azt mondta “Én vagyok az”?
Ebben a versben és a nyolcas versben is az Ő szó dőlt betűsen van szedve (az angol fordításban). Ez azt jelenti, hogy az Ő nem szerepel az eredetei szövegben, hanem a fordítók tették be, hogy a szöveget nyelvtanilag helyessé tegyék. Hasznos célt szolgál, és a legtöbb esetben nagyon sokat segít. Azonban ebben az esetben a fordítók elhagyhatták volna a betoldást (a magyar fordítás hűen adja vissza az eredeti szöveget).
Jézus szó szerint ezt mondta: “Én vagyok”. Minden zsidó tudta, amikor Mózes megkérdezte Istent, hogy ki Ő, Isten azt válaszolta neki, hogy Ő az “ÉN VAGYOK”. (2. Mózes 3:14.) Tudták, hogy ez Isten neve. Amit Jézus tett, hogy kinyilvánította, hogy ki Ő, és ezzel felszabadította a dicsőségét. Nem csoda, hogy az emberek a földre estek ennek hatására! Jézus elfogatásának pillanatában csodálatosan meggyógyította az őr fülét (miután Péter levágta azt), majd mindenki a földre esett nevének hallatára. Miért tette ezeket a dolgokat? Az esemény nagyon képszerűen mutatja számunkra, hogy milyen könnyedén megvédhette volna magát Jézus bármekkora ellene küldött hadsereg ellen. Megmutatta, amiről a János 10:18-ban beszélt, hogy senki sem veszi el az életét, Ő maga teszi azt le, szabad akaratából.
Teljes mértékben bizonyos lehetsz abban, hogy Krisztusban vagy, Ő benned van, és Jézus neve azért adatott számodra, hogy éppen azzal az erővel és tekintéllyel használd, ahogy Jézus használta elfogatásakor. Ma, te is az Ő erejében járhatsz.