Egy szép napon kirándulni mentek az Örömhír klub tagjai. Busszal mentek egy darabon, majd az erdőben gyalog. Egy szép tisztásra érkeztek. Meguzsonnáztak a gyerekek, majd labdajátékot játszottak Kati néni vezetésével. Jó mulatság volt a labdázás, a gyerekek alaposan kifáradtak.
Apa! Tudom, hogy nem szoktunk vasárnap boltba menni, de ma nem tehetnénk meg mégis, hogy bemegyünk az éjjel- nappaliba?
- Kicsim, attól, mert anya elutazott az öcséddel, attól még nem változnak meg az itthoni dolgok, és ha csokit szeretnél, az van otthon!
A kis Jancsi átment a nagyapjához, aki fafaragó volt. Tudta, hogy az most készíti a Betlehemet karácsonyra a templomnak. Elnézte, hogyan faragja az öreg a kis figurákat és nézegette a kész szobrocskákat. Sokáig nézte ezeket elgondolkozva. Képzeletben elhelyezte őket az istállóban a jászol körül.
A következő történet egy 17 éves fiúról szól, akit nevezzünk Olivérnek Az ő élete is csak egy példa a sok közül, hogy Jézus Krisztus még a halálban is az élet, és valóban sokkal többet tud adni, mint bármilyen halott vallás az embernek adni képes.
A két születésre váró kisember nagyon szerette egymást a maga világában - szívük csordultig telt a szeretet fényével.
- Így fogjuk szeretni egymást ott is? - kérdezte az aggódó a földre mutatva.
Volt egyszer egy kisfiú, aki azt szerette volna megtudni, hogy mit kell csinálnia annak érdekében, hogy mindenkit egyformán tiszteljen és szeressen. Ezért elment egy bölcs emberhez, aki a következő tanácsot adta neki:
Hallottad már a történetet arról a fiúról, aki házról házra járva árult ceruzákat 10 centért, hogy pénzt gyűjtsön egy harmincmillió dollárba kerülő kórház építésére? Egy asszony ezt mondta neki: Fiam, igen nagy célt tűztél ki magad elé, hiszen te csak egy kisfiú vagy, és aprópénzért árulsz ceruzákat."