- Panni! Tudod-e, mit jelent ez a szó: HIT? - kérdezte Pannit a mamája.
- Hisznek valamiben, amit fontosnak tartanak.
- Hát, nem éppen ezt jelenti...
Valamikor régen volt két jó barát, két iskolásfiú. Úgy kezdtem, mint egy mesét, pedig e kis történet igaz, nagyon is igaz. Egy idős férfi jött el egyszer hozzám, ő mesélte el nekem, de most átadom a szót az én barátomnak, és én csak hűséges íródeákja leszek. Hát akkor kezdjük:
Kanyargó kis ösvényen jött lefele a hegyről kopott és szakadozott condragúnyában. Födetlen fején olykor végigborzolt a tavaszi szél, melyben nyers avarszag és pattanó rügyek illata keveredett össze. Hóvirágok fehér csöngettyűi világítottak a mogyoróbokrok alatt, egy-egy rigó trillázva rebbent, s jókedvű cinkék énekeltek a feltámadásról.
Egy fiatalember valami belső szomjúságtól és őszinte vágytól áthatva felkereste egy kegyes kis kör vezetőjét. Elmondta, hogy szeretne közelebb kerülni Jézus Krisztushoz, szeretné ŐT megismerni, követője lenni, mert elege van abból az életformából, amit eddig élt, s amit üresnek és hiábavalónak ismert meg.
Sándornak, a fiatal családapának volt egy kedves felesége és egy aranyos kicsi fia. Egy ideig boldogan éltek együtt, és örvendeztek szép otthonuknak. Ám azután megtörtént a baj. Sándor megszegte a házassági fogadalmát. Már csak ritkán töltötte otthon az estéit.
Egy esős délutáni napon a kislányommal tartottam autóval hazafelé. Annyira zuhogott az eső, hogy nagyon óvatosan kellett vezetnem ahhoz, hogy le ne csússzak az útról. Egyszer csak a kislányom felkiáltott: ,,Apa! Tudod, min gondolkoztam?"
Volt egy munkanélküli fiatal fiú, aki végső elkeseredettségében favágónak jelentkezett. Amikor elment a felvételi elbeszélgetésre, a főnök azonnal baltát adott a kezébe, és próbára tette.