Gondolj csak bele… Lukács 1:39-45
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel. Lukács 1:41
Ez a történet annyira ismerős számunkra, hogy könnyen átsiklunk a benne rejlő csodák felett! Mária és Erzsébet unokatestvérek voltak. (Lukács 1:36.) Ismerték egymást. Minden bizonnyal Erzsébet tisztában volt azzal, hogy Mária jegyes volt, de nem volt még férjnél. Csak egy tizenéves nő, mégis, Erzsébet arról prófétált, hogy Mária terhes a Messiással. Ez nem pattanhatott ki Erzsébet elméjéből. Soha nem mondhatta volna ki ezeket a dolgokat, mivel ésszerűtlenek voltak.
Erzsébet Úrként utalt Jézusra (43. vers), pedig éppen csak megfogant. Ma fetusnak (magzat) neveznénk, mégis Erzsébet Urának és Megváltójának ismerte el. Sokan mások a születésekor kijelentették, hogy ő az Uruk (Lukács 2:11), mások a születése után, de Erzsébet Úrnak nevezte Jézust a fogantatása pillanatától kezdve!
Érdekes megjegyeznünk, hogy Keresztelő János, aki mindössze hat hónapos magzat volt abban az időben, repesni, ugrálni kezdett anyja méhében. Ez azt jelenti, hogy egy hat hónapos magzat már rendelkezik érzelmekkel. Akkor történt, amikor betelt Szent Szellemmel. Mielőtt a méhen kívüli életre alkalmas lett volna, Isten személyként tekintett rá és betöltötte Szent Szellemével!
Erzsébet ezeket a szavakat minden visszafogottság nélkül mondta. Erzsébet megáldotta Máriát, mivel hitt annak, amit az Úr mondott neki, majd megerősítette, hogy ezek a szavak biztosan be fognak teljesedni. (45. vers.) Micsoda bátorítás és megerősítés lehetett ez Mária számára!

Gondolkodj el ezeken, miközben a mai napon végzed a teendőidet.